Gyenge Tibor hegedűművészt a drezdai zenei sorozatban mutattam be részletesen. A szász fővárosban egy nagyon kellemes estét töltöttem vele, s már akkor említette, hogy hamarosan hazalátogat: május végén Győrben és Veszprémben vendégszerepel. Az utóbbi hallatán felcsillant a szemem, mivel a történelmi város idén az Európa Kulturális Fővárosa címet birtokolja.
A királynék városa e rangos megmérettetésre igencsak megszépült, s értékes programokkal csábítja a látogatókat. E vendégvárás része volt Gyenge Tibor és a Győri Filharmonikus Zenekar vendégjátéka, Rajna Martin vezényletével. A műsor igen vonzónak ígérkezett, Beethoven D-dúr hegedűversenyét és Richard Strauss Imigyen szóla Zarathusra szimfonikus költeményét hirdette a plakát.
A műsorfüzet szerkesztője a bécsi klasszikus művét a hegedűirodalom talán legfontosabb versenyműveként mutatta be. Itt egy kicsit elgondolkoztam, eszembe jutott Mozart A-dúr darabja (K. 219), Mendelssohn, Brahms, Csajkovszkij versenyműve: nehéz a legjobbak között mércét állítani. Egyezzünk meg, nem írtak jobbat.
A koncert elején megismerkedtem a fellépő művész édesapjával, Gyenge Tiborral, a Savaria Szimfonikus Zenekar nagyhírű koncertmesterével, akit az elmúlt szezonban az Év Zenekari Művésze megtisztelő címmel is kitüntettek. Beszéltünk a műsorról, s megjegyezte, hogy fia a beethoveni opus autentikus előadásához nyúlt vissza. Igen, az évszázadok alatt sok manír és sajátos felfogás ragadt a darabra, így a tiszta forráshoz való visszatérés nagyon vonzó volt számomra.
A szólistára s a koncertre sokáig fogok emlékezni. Egy leheletfinom előadásnak lehettem tanúja. A művész természetes egyszerűséggel adta elő a művet, számos kis igazgyöngy színesítette az interpretációt, itt említhetem az első tétel végén az üstdob és a hegedű visszafogott párbeszédét, a harmadik, rondó tétel diszkrét indítását. A közönség ovációval fogadta az előadást, amit a művész – a zenekar koncertmesterével, Györe Nórával elő­adott duettel – honorált. A ráadásdarab kiválasztása is szimbolikus volt, hiszen a Ballada és tánc szerzője, Ligeti György szinte napra, száz éve született. Másik kötődés, mind Ligeti, mind Gyenge erdélyi gyökerű, a zeneszerző Dicsőszentmártonban, a hegedűművész Nagyszebenben született. 
A hangverseny második részében a Strauss-mű következett. A német szerző talán legismertebb kompozíciója sokáig a zeneértők körében volt csupán népszerű, 1968-ban a 2001: Űrodüsszeia című film nyitózenéjeként robbant be a köztudatba, s kapott kitüntető figyelmet. A posztromantikus mű minden zenekar számára igazi próbatétel, s a győriek igazán jól vizsgáztak előadásában. A karmester, Rajna Martin generációjának egyik legtehetségesebb művésze, az Operaház első karmesteri posztjának várományosa (feltéve, ha elülnek az intézmény körüli ízléstelen botrányok). A dirigens nagy elánnal vetette bele magát az előadásba, s kiváló produkció született. Halkan jegyzem meg, hogy az egykori moziterem nem alkalmas e monumentális mű előadására, a fortissimóknál a hallgató igazi hangzavarnak lehetett részese. Még egy megjegyzés: Veszprém európai ismertségi babérokra tör, aminek része volt e nemzetközi színvonalú előadás is. A félezres terem harmada üres volt, s amikor hivatalos fotót kértem az illetékesektől, még csak nem is válaszoltak. Ezeken az aggasztó jeleken a rendezőknek ugyancsak el kell gondolkodniuk, ha sikerrel kívánják abszolválni az ünnepi évet.