Megszólította-e Benedek Elek a gyerekeket? Igen! Tette ezt mesemondóként és az általa szerkesztett gyermeklapokban és ezek címeiben is: Cimbora, Jó Pajtás. Ám politikusként, a nagyajtai kerület képviselőjeként sikertelenül próbálkozott a gyermekek és az ifjúság érdekében megszólítani a budapesti Tisztelt Ház!-at, amikor 1888-ban első képviselőházi beszédével először fogalmazott meg hivatalos fórumon időszerű és konkrét elvárásokat a magyar gyermekirodalomról és a használatban lévő tankönyvekről. Javaslatai állami támogatást igényeltek volna (könyvjegyzékek az ajánlott olvasmányokról, könyvkiadás, fordításirodalom), de mindez nem keltette fel a Tisztelt Ház érdeklődését. Hegedűs Imre János a Benedek Elekről szóló monográfiájában (Csíkszereda, 2006) így ír: „A t. Ház nem egy tagja ismerhetett magára a dilettáns, idióta versezetek alakjaiban, amelyeket Benedek Elek beszédébe beleszőtt: »Hébe-hóba jön egy mágnás / Egynek lova pej, a másik sárgás, / egynémelyik kisasszonnyal lépdel, / de mindegyik tiszta angol vérrel« [az angol vér a lovakra vonatkozik]. Nagy derültség, órási hahota szakította félbe többször a szónokot, de inkább szórakoztak a derék urak, eszük ágában sem volt komolyan venni, amit hallottak, s főleg tenni valamit ellene.” Benedek Elek körül a nem dogmákra, hanem konkrétumokra alapozó nevelési elvei miatt mindig ott sunnyogtak a magukat jobbítónak beállító ostoba hivatalnokok.

A delfinológia is kipécézte. Szörényi László szóalkotása a magyar delfinológia, ami mindenkor dívott s manapság is virágkorát éli. Eredete a szállóigévé vált „ad usum delphini” azaz a trónörökös használatára. A nevelőjétől származik a 17. századból. A trónörökös franciául dauphin, amit a latin delphinusból eredeztetnek. Gondosan kigyomlálták minden szövegből azt, amiről úgy vélték rosszat tesz az ifjúnak, ha olvassa. Ma már nemcsak a nevelő célzatú, hanem a politikai átírásokat, szöveghamisításokat is jelenti. A Jó Pajtás 1909-ben indult a Franklin Társulat kiadásában. A Tanácsköztársaság delfinológusai megtalálták a nekik tetsző profilváltást, a Jó Pajtást betiltották, majd feltételekhez kötötték az újraindítást. Szörényi László Delfinárium. Filológiai groteszkek című könyvében (Miskolc, 1998) így fedi fel a történetét: „A Tanácsköztársaság idején Benedek Elek lapja, a Jó Pajtás kiadása szünetelni kényszerült, mert a nagy mesemondó nem volt hajlandó csak a proletárgyerekeknek írni, szerkeszteni. Két hónapig záporoztak a rajongói levelek, hiányolták a gyerekeknek szóló újságot… Kis idő elteltével a mesemondó hivatalos levelet kapott: mehet tovább a lap, csak a nevét kell megváltoztatni. Javaslatok: Kis Munkás, Kis Elvtárs, Kis Proli. Végül annyi engedményt tett az akkori hatalom, hogy az új név Jó Barát legyen Jó Pajtás helyett. Megmagyarázni ugyan nem tudták, de mindenképpen újítani akartak. Végül Benedek Elek kitartása gyümölcsöt hozott: a Jó Pajtás újraindulhatott, változatlan címen.” Benedek Elek 1921-ben végleg hazaköltözött Kisbaconba, de a neve 1924-ig szerepelt a Jó Pajtás címlapján. A Franklin Társulathoz írt levelében azt panaszolja, hogy Erdély ifjúsága már néhány év óta nem jut gyermekújsághoz vagy magyar nyelvű ifjúsági könyvekhez, mert ezek erdélyi terjesztését a román hatóságok nem engedélyezik és „a szomorú valóság erkölcsi kötelességemmé tette, hogy az erdélyi gyermekvilágot a lehetőség szerint ellássam lelki táplálékkal, s ennek egyetlen módja, hogy itt szerkesszek gyermekújságot”. Ez lett az 1922-ben indult Cimbora, az első romániai magyar gyermeklap. Térjünk vissza a Delfináriumhoz: „1955-ben kiadtak egy válogatást a meséiből, a cenzorok pedig ügyeltek arra, hogy ne fertőzzék reakciós eszmék az ifjú proletárokat: az »Isten Istenem ne legyen, ha…« fogadkozás helyett már az »akármi legyek, ha…« került be a Farkas és a róka című meséjébe. A klerikális elemek gyomlálása azonban itt nem ért véget. Gárdonyi Géza klasszikusa, az Egri csillagok is áldozatául esett a féltő óvásnak. A szövegből az 1951-es kiadásból kilenc Isten és Jézus kifejezést töröltek… Móra Ferenc Zengő ABC-jében »Itt van már a zivatar! / Jó az Isten, jót akar«-ból lett »Jó az anya, jót akar«... Szabó Lőrinc Esik a hó című gyermekverse 1932-ben íródott. A szovjet–magyar barátság idején a muszka szó tabunak minősült, és a névtelen delfinológus-cenzornak mindössze a rímképlet megtartását biztosító semleges szóra kellett találni [muszka helyett puszta]. Így lett az évtizedekig szavalt változat »fehér már az utca, / fehér már a puszta / pepita a néger«. Ma már újra lehetne használni a muszkát, mára viszont a néger szó használata számít politikailag nem korrektnek.” Szörényi rengeteg esetet felsorol, persze nem csak a gyermekirodalomból. Álljon itt egy, a mindenkori gügye politikai buzgóság példájaként: „Az Akadémiai Kiadó igazgatója, még a szótárakat is végignézte, nehogy valami botrányos kifejezés bennük maradjon: állítólag megkövetelte a szótárszerkesztőktől, hogy beírjanak valamit a bolond és a bolsevik közé, mert felháborító, hogy ezek egymás után következnek.” Kedves Olvasóm! Több szótárban is megnéztem: azóta sem leltek közbeeső szóra.