Gálfalvi Gábor nyugalmazott igazgató-tanító, népművelő, néprajzkutató, helytörténész és író, 1938. július 14-én született értelmiségi családban. A székelykeresztúri tanítóképzőben tizenhét évesen már tanítói oklevelet szerzett, pályáját Kápolnásfaluban kezdte, majd katonaság után Újszékely községben telepedett le 1959-ben. Azóta, több mint fél évszázada ott él, dolgozik, tevékenykedik, szorgalmasan kutatja a múltat ma is. A megyében a leghosszabb ideig, mintegy 51 évig tanított megszakítás nélkül, ebből 47 évet a helyben, a községben. 
– Rajtam kívül egyetlen tanügyi káder sem tevékenykedett ilyen hosszú időn át a három falu egyetlen iskolájában sem. Miközben ez idő alatt, 37 évig voltam az alsóboldogfalvi iskola igazgatója – jelentette ki egy korábbi vallomásában a néptanító.
A rendszerváltás után elsőként kezdeményezte, hogy iskolájának adjanak nevet. Akkoriban ez még nagy eseménynek számított: az iskola a nagy mesemondó, Benedek Elek nevét vette fel. A művelődési ház igazgatójaként szintén ő irányította a helyi közművelődési életet is. Ilyen minőségben 87 műsoros estet tanított be, és vitt színre ifijaknak, házasoknak, de a roma közösségnek is. 
Több kiállítást szervezett a helyi népművészek munkáiból a kultúrotthonban. A helyi néphagyományokat nemcsak korán felismerte, annak létjogosultságát mindenkor hangoztatva, hanem jelentőségteljes gyűjtőmunkát végzett hosszú éveken keresztül. Ennek eredményeként kilenc dolgozatát díjazta a Kolozsváron működő Kriza János Néprajzi Társaság, amely munkája elismeréseként tagjai közé fogadta. Hét néprajzi dolgozatát Budapesten a Magyar Néprajzi Múzeum részesített díjban, egyet pedig a Magyar Történelmi Múzeum.
Több mint félezer nevelési és közérdekű témájú írásait, szociográfiai-néprajzi ihletésű tanulmányait pedig az egykori Udvarhelyi Híradó és a Hargita Népe Kalendáriumai közöltek rendszeresen. 2009-ben megnyerte a Hargita Népe által kiírt riportíró pályázatot is, pályaművében a szenterzsébeti romák életvitelét mutatta be a múlt század elejétől napjainkig. 
Könyveit, szám szerint kilencet, a székelyudvarhelyi székhelyű Erdélyi Gondolat Könyvkiadó és a Csíkszeredában székelő Pallas-Akadémia Könyvkiadó jelentette sikert, szakmai körökben elismerést hozva a szerzőnek. Neve társszerzőként is feltűnik több szakmai kiadványban. 
A Hargita Megyei Kulturális Központ kiadásában megjelent Magyar–roma társalkodó szótár (2005) egyedülálló kiadvány a Székelyföldön, de határainkon túl is igen nagy örömmel fogadták. Erről, ennek fontosságáról így vall Gálfalvi Gábor e témával kapcsolatosan készült korábbi interjúban: „…az 1989-es rendszerváltás után az eddig nemzetiségüket szinte szégyellő és tagadó romák ma már újra vállalják kilétüket, de legtöbbjük a gyakorlás hiányában elfelejtette ősei nyelvét…”
Nagy erőkkel és odaadással dolgozik Gálfalvi Gábor: 2000-ben kiadta Alsóboldogfalva mini-monográfiáját Mélybe nyúló gyökerek címmel, betekintést nyújtva a falu történelmébe, múltbeli szokásaiba, gazdasági-társadalmi szerveződésébe, egyházi életébe és hagyományaiba: „Példaképem Gárdonyi Géza volt, akiről csak kevesen tudják, hogy ő sem a ruha milyenségén osztogatta tanítványainak a jegyeket és, hogy élete neki is úgy forrt össze a szegény falusi emberek életével, mint hinni szeretném, az enyém is. Az ehhez hasonló tanítókat néptanítóknak nevezték, és én bátran ki merem jelenteni: az 51 évi tanítóskodásom alatt néptanító voltam. Köztük éltem, velük örültem, ha volt rá okunk, és velük búsultam, ha a sors úgy hozta” – idézi a múltat.
2003-ban jelent meg Szé­kely­ke­resz­túr és vidéke vadászatának múltja és jelene című könyve, amely a térség vadászatának rövid történetével, főleg az erdélyi és székelyföldi hagyományokkal foglalkozik igényes és olvasmányos részletességgel. 
Folyamatosan aktív gyűjtőmunkája és a hagyományok átmentése elismeréseként kapta meg 2000-ben, Budapesten a Magyar Kultúra Lovagja címet. 2004-ben Csíkszeredában Németh Géza-díjjal tüntették ki, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2005-ben Ezüstgyopár életműdíjjal ismerte el tevékenységét. Székelykeresztúr Város Pro Cultura díjjal jutalmazta munkásságát 2004 augusztusában, és ugyancsak 2004-ben a kormány művelődési minisztériuma is kitüntette. 
2005-ben Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára címmel jutalmazták, 2006-ban a Székelyföld Kapuja Egyesület elsőként tüntette ki mindazért, amit a községben – és nem csak! – végzett nagy szakértelemmel, odafigyeléssel, szakszerű dokumentálással évtizedeken át. 2008-ban Hargita Megye Tanácsa és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület Díszoklevéllel és ezüstplakettel jutalmazta ismételten értékteremtő és értékmentő munkásságát. 2011-ben Újszékely Község helyi tanácsa Díszpolgárává avatta. 
Bár Gálfalvi Gábor nyugalmazott igazgató-tanító, népművelő, néprajzkutató, helytörténész és közíró a 85. életévét holnap tölti, mindmáig aktívan részt vállal minden közösségi és kulturális tevékenységben. Még akkor is, hogy átadta helyét a fiatalabbaknak, lemondva a Székelykapu folyóirat főszerkesztői tisztségéről, hogy a családnak, a munkának szentelje idejét. Ezzel is példát mutat nekünk, fiatalabbaknak: „Én elsősorban a vadászkönyveimen keresztül akartam tudatosítani az emberekben, hogy amikor a Természet Ura a Föld urává tette az embert, azért tette, hogy az ember igazságosan uralkodjék a rábízott állatvilág felett. Ne éljen vissza hatalmával, ésszerűen bánjék az életeket kioltó fegyverrel. A szó is erős fegyver, erre örökké emlékeztetni kell önmagunkat, és nem csak. Hiszen a jó szóra egyre nagyobb a szükség. És ez az, ami jobban fogy, mint bármi más a világban. Erre emlékeznünk és emlékeztetni kell.”
És igaza van. Mint ahogy mindig igaza volt!