Olvastam a hírekben, hogy a Fidesz–KDNP politikusát Gál Kingát választották meg a Patrióták Európáért képviselőcsoport alelnökévé. A sorozatban szándékosan nem foglalkozom politikával, most talán mégis kivételt teszek: az erdélyi származású képviselő asszonnyal 2010-ben egy tanulmányi út során találkoztam Strasbourgban, s nagyon jó benyomást tett rám.
2010-ben a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre más határon túli szervezetekkel közösen jószolgálati utat szervezett Strasbourgba. A látogatásnak konkrét célja is volt: átadták petíciójukat az Intergroup kisebbségvédelmi frakcióközi munkacsoportnak. A csoportot a közmédia stábja is elkísérte, így izgalmas napoknak nézhettünk elébe.

Házigazdánk Gál Kinga volt. Magam is számos esetben vezettem a Duna Televízióban nagyobb csoportot, de néha ódzkodtam a feladattól, örültem, ha gyorsan letudtam. Gál Kingát nem ilyen fából faragták. Az egész napunkat gondosan megszervezte, szinte percre összeállította a programunkat. Végigkalauzolt a Parlament tágas épületében, lelkesen magyarázott, mindenkihez volt egy kedves szava, s nemcsak válaszolt kérdéseinkre, maga is sokat kérdezett. A keménység sem hiányzott belőle, amikor a liftben valaki megjegyzést tett valamiért ránk, határozottan utasította jó modorra. Minden politikai frakcióból keresett korrekt nyilatkozót a kisebbségi témában. A szerencse is hozzánk szegődött, mivel akkor volt az izlandi Eyjafjallajökull-jégmező alatti vulkán kitörése, s a repülőtereken uralkodó közlekedési káosz Strasbourgot sem kímélte: a képviselők helyhez kötöttek voltak. Így több időt szánhattak ránk is. Interjút készíthettünk többek között Tabajdi Csabával (MSZP) és Balczó Zoltánnal, a Jobbik Magyarországért Mozgalom delegáltjával, Bauer Edit szlovákiai magyar európai parlamenti képviselővel, valamint régi kedves dunás kollégámmal, Hölvényi Györggyel, aki az utóbbi időben sokat szerepelt a sajtóban. A felsoroltak órákig, nagy türelemmel foglalkoztak velünk. Gál Kinga szintén. Akkoriban egy erdélyi lapnak készítettem beszámolót az útról, s kisebbségi témában kértem tőle beszélgetést.

Mint látjuk, az alapkérdések azóta is változatlanok. Az akkor elhangzott szavait idézem:
„Mi is az Európai Unió? A tagállamok összessége. Vannak olyan országok, amelyek a kisebbségi kérdést otthon is korrektül rendezték – Finnországra, Olaszországra és Ausztriára gondolok –, így véleményüket Brüsszelben is bátran vállalják. Azok a tagállamok, akiknek saját hazájukban is van takargatnivalójuk, uniós szinten is a szőnyeg alá söprik a kérdést. Ezen ország képviselőinek sikerült elérniük, hogy a hagyományos kisebbségek problémáit tagállami hatáskörben hagyták. Ebben némi módosulást a Lisszaboni Szerződés életbelépése hozott, az okmány némi jogi alapot biztosít a változáshoz. Munkám elején döbbenten tapasztaltam, hogy az Európa sorsát irányító elit előtt számos történelmi kérdés sötét folt, s a kisebbségek története sem egyértelmű számukra. Mi 2004 óta türelmesen hangsúlyozzuk a különbséget az őshonos kisebbség és a bevándorlók között. Mindkét kérdést fontosnak tekintem, de tisztán kell látni, hogy a megoldások alapvetően különböznek.”