– Mit gondol, milyen intenzitási görbével alakul a 2026-os magyarországi országgyűlési választási kampány?

– A kötcsei beszédek után Orbán Viktor és Magyar Péter is bejelentette, hogy elindult a kampány, és a következő hét-nyolc hónapban felfokozott hangulatra számíthatunk. Már most úgy hat, hogy ennél sűrűbb és feszültebb már nem lehet, de aztán a rákövetkező hét mindig felül fogja múlni az előzőt, mivel a két oldal egyre emeli majd a tétet: sorskérdésnek fogják tekinteni, hogy Magyar Péter rendszert akar váltani, míg Orbán Viktor a nyugati veszedelemtől akarja óvni Magyarországot. Azt gondolom, olyan hangulatba kerülünk majd jövő áprilisban, hogy a részvétel minden eddigi csúcsot meg fog dönteni Magyarországon is, Erdélyben is. Mindkét politikusnak vannak üzenetei a határon túli magyarok felé, és mivel kiélezett lesz a verseny, egy-két szavazaton fog múlni egy-egy választókerület.

– Azt mondja, az áprilisi választásokon minden eddiginél jobban fog számítani a határon túli részvétel?

– Akár döntő tényező is lehet.

– Ennek tekintetében mennyire erősödtek fel az Erdélybe irányuló politikai üzenetek? Mivel inkább ez jelent újdonságot, gondolok itt a Tisza Párt „térfoglalási” kísérleteire.

– Nézzük a kiindulópontot: a 2004-es népszavazás óta a magyar baloldalnak nem nagyon volt mondanivalója sem az erdélyi, sem más határon túli közösség felé. Illetve hogyha volt is, azt nem tudta vagy nem akarta megfogalmazni, éppen azért, mert nem nézett szembe a 2004-es eredménnyel. Ami az alapvető változás volt Magyar Péter megjelenésében, hogy mivel ő a Fideszben szocializálódott, számára természetes volt, hogy nemzetpolitikai szinten homlokegyenest más pozíciót vesz fel: teszi ezt úgy, hogy bemegy a Fidesz területeire, ahol a Fidesz szavazói voltak. Ezek lehetnek kistelepülések Magyarországon, de ilyen például Erdély is. Ez a folyamat kezdődött el kommunikációs szinten március 15-én, majd jött az Egymillió lépés Nagyváradra című akciója, ami szimbolikus szinten a korábbi ellenzéki vezetőktől elképzelhetetlen volt.

– Aztán jött a Közösségi Párbeszéd, ahonnan a helyi sajtó képviselőinek egy részét kitiltották, és a parajdi bányakatasztrófa helyszínére is ellátogatott, ahol egy incidens is kipattant. Nem lett a térnyerés kissé elfuserált?

– Így van, de a fesztiválnak kikiáltott nagyadorjáni gyűlésről saját felületein is kevesebbet kommunikált, utána pedig azért kommunikált kevesebbet, mert hát láthatóan kisebb volt az érdeklődés a vártnál. Hogyha ezt politikai hasznosság szempontjából nézzük, akkor szerintem az a fontos, hogy a sajtó kitiltásával kinek, kihez akart szólni, mit akart üzenni. Őneki például ezekkel az erdélyi sajtóorgánumokkal szemben egy tiszta lapot kellett volna nyitnia, hiszen tiszta lapot akart felmutatni Erdélyben. Így viszont azt üzente azoknak az olvasóknak, nézőknek, hallgatóknak és ezáltal az erdélyi magyar választóknak, hogy ő ezeken az orgánumokon keresztül nem akar hozzájuk szólni. Ami érthetetlen lépés volt. Ez egy más világ, és mivel ő ebben a világban akar építkezni, itt ehhez szerintem egy teljesen másfajta médiapolitika és médiaépítkezés kellett volna.

– Nézzük a kormánypártot. Mit gondol, a választókban okozott törést a tihanyi beszéd? És volt visszhangja a határon túli magyarok reakciójának?

– A Fideszben egészen magas szinteken is magyarázkodásokhoz vezetett, hogy pont a miniszterelnök mondott az AUR-os George Simiont támogató beszédet. Újdonság volt az is, hogy Kövér László házelnöknek kellett helyreraknia a gondolatot teljesen más hangnemben, Simion magyargyalázó lépéseit elítélve. Ezen túl viszont nem érzem, hogy ez olyan ügy, ami a választásokon tömegesen elbizonytalanítana erdélyi szavazókat, hogy ne a Fideszre ikszeljenek. Annak lehetünk tanúi, amikor Orbán Viktor európai politikai törekvése és nemzetpolitikai álláspontja szembekerült egymással. Egyszerű és racionális politikai lépés volt a történtek mögött, ami megtérülhet Orbánnak az Európai Tanácsban: Simionnal, hogyha van egy szövetség, akkor van vétójog.

– Hogyan látja: akár a Fidesz, akár a Tisza nyeri a választásokat, milyen támogatásra számíthat Erdély és a szórványmagyarság gazdasági és kulturális szempontból?

– Változásról egyelőre nincsen szó semelyik oldalon. Nyilván az teszi a legjobbat, hogyha a mindenkori magyar és a mindenkori román kormány kapcsolata és az ezt érintő politikai együttműködése összhangban van. Ugye itt a fő kérdés az lesz, hogy ha Orbán Viktor marad kormányon, változik-e majd a támogatási rendszer, illetve ha Magyar Péter kerül kormányra, akkor az első kérdés az lesz, hogy az Erdélyben legerősebb párttal, az RMDSZ-szel milyen viszonyt alakít ki. Tehát neki az RMDSZ-szel kezet kell majd ráznia, és olyan gesztusokat kell tennie, hogy az RMDSZ elfelejtse a kikezdéseket, támadásokat, és elhiggye, hogy Magyar egy támogató politikát fog itt folytatni.

– Lát arra lehetőséget, hogy egy esetleges Tisza-győzelem inkább egy másik pártot vagy platformot hoz létre Erdélyben, mintsem hogy kezet rázzon az RMDSZ-szel?

– Ugye a Fidesz is megpróbálkozott azzal korábban, hogy felépítsen egy olyan új erdélyi magyar pártot, amely megtöri az RMDSZ egyeduralmát. Csakhogy a folyamatban azt láttuk, hogy a román parlamentben veszélybe került a magyarság képviselete. Tehát nemzetpolitikai szempontból ez nagyon veszélyes játék. A Fidesznek sem sikerült valójában ezt az entitást felépíteni, és az RMDSZ tudott úgy politizálni, hogy megerősödve került ki ebből a helyzetből.

– A „katonákat” nézve a Fidesz sokkal jobb helyzetben van a Tiszával szemben, ahol nem látszik kiforrott szakértői gárda, és nincsenek nevek, melyeket a listákhoz köthetnek. Ez mekkora hátrány?

– Magyarnak valóban az egyik fő problémája, hogy megtalálja azokat az embereket, akik akár szakértőként, akár jelöltként az ő rendszerváltásprogramja mellé, illetve a választók elé ki tudnak állni. A Fidesz mögött látjuk az erőt, látjuk, hogy ki hol, hogyan helyezkedik el, míg Magyar Péter mögött még nem látunk egy olyan csapatot, ami képes lenne hatalomátvételre. A támogató tömeget látjuk, de azt egyelőre nem, hogy kik lesznek azok a jelöltek, azok a politikusok, akik majd akár törvényhozási, akár kormányzási szerepben végre tudják hajtani a programját. Az viszont nem kérdés, hogy meglesz a 106 név a választókerületekben – itt a folyamat lesz a fontos, hogy köztiszteletnek örvendő szakemberek vagy botrányról botrányra bukdácsoló jelöltek fognak-e a listákon helyet kapni.

– Az már most látszik, hogy ez nem egy kíméletes kampány: minden oldalon kerülnek elő a „fekete lapok” a prostitúciótól, a családon belüli erőszaktól a gyermekmolesztáláson át a nemzetárulásig. Ezeknek a lejárató kampányoknak milyen hatásuk lesz a választókedvre?

– A Tisza és a Fidesz jelöltjei teljes fegyverzetben fognak nekimenni egymásnak. Ahányszor csak előkerül egy a fent említett „ütőkártyák” közül, azt elő is húzzák és felhasználják egymás ellen. Ez a politika sajátossága, erről szól a dolog. Az lesz a kérdés, hogy a most színpadra lépő tiszások hogyan fogják ezt a küzdelmet megvívni, ki az, aki kibírja, ki az, aki összeomlik.

– Nincs szint, amelyen túl már túlságosan eldurvul egy kampány?

– Nem akarok elkeseríteni senkit, de több ezer éve felvetik, hogy legyen rációalapú a politika, legyen más a politika, legyen szebb a politika. Aztán soha nem így alakul, és bebizonyosodik, hogy a politika nem is lehet nagyon más. Bármennyire is politizálna valaki rációalapon, akkor is arra jutunk, hogy végső soron a választásaikat érzelmek, benyomások, impulzusok alapján hozzák meg az emberek.

– Igen, de hosszú távon előnyösebb egy következetesen felépített politikai program mellett dönteni, mint benyomások alapján.

– Természetesen. Csakhogy nem minden ember működik így. Én annak vagyok a híve, hogy érvelő legyen a politika, és úgy is elemzem azt, hogy tényeket vizsgálok. De tisztában vagyok azzal is, hogy még a legszilárdabb alapokon álló tényeket is felül tudja írni az érzelem és a viszonyulás. És figyelembe kell venni, hogy ugyanaz a dolog, ugyanaz a tény máshogy csapódik le egy fideszesben, mint egy tiszásban. Az ellentétek pedig a következő hónapokban csak tovább fognak eszkalálódni, az érzelmek csatája még nagyobb lesz. Arra vigyáznunk kell, hogy ez a fajta egymásnak feszülés és verbális agresszió ne váltson át fizikai agresszióba és atrocitásba. Ezt együtt kell megvédenünk.