Év vége felé haladva felidézem magamban idei utazásaim sorát. Voltak köztük jól sikerültek, vidámak, s talán egy szomorúbb is. Az utóbbi a parajdi látogatásomhoz fűződik. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete idei közgyűlését Szovátán rendezte, s a szimpózium egyik leg­érdekesebb programja a parajdi ka­tasztrófához kötődött. A Parajd a ro­mániai magyar sajtó tükrében: Jó gyakorlatok. Hibák. Tanulságok című kerekasztal-beszélgetést a kiváló fiatal újságíró, Bukovinszky-Csáki Orsolya vezette, s a résztvevők szavai nyomán kibontakozott, hogy a katasztrófára évtizedekkel korábban figyelmeztették az illetékeseket, de a kiáltó szó süket fülekre talált. A nemtörődömség miatt egy egész vidék lakossága került anya­gilag a csőd szélére. A környék vállalkozásai is megsínylették a ka­taklizmát. Egy szovátai szállodában a főpincér elmondta, hogy őket is érintette a szomorú esemény, mivel a parajdi szálláshelyek száma mindig korlátozott volt, így a gyógyulásra vágyók közül sokan Szovátán foglaltak maguknak szállást.

Parajdhoz sok emlékem kötődik. Csíkszereda felé menet mindig át­haladtunk a Sóvidéken, megálltunk Parajdon egy kávéra vagy egy ebédre. Visszafelé a helyi piacra is betértünk, s olyan különleges zöldségeket sze­reztünk be, mint az itthon is népszerű kibédi vöröshagyma.
Még a Duna Televíziónál dolgoztam, amikor egy exkluzív bejáráson kalau­zoltak el bennünket a bánya bu­gyraiban. Mindkét óriástermet végig­jártuk, betértünk a kis kápolnába, a játszótérre, s kitekinthettünk a Mária Terézia idejében használt József-bánya kürtőjén. A társaság akkori igazgatója lelkesen mesélt, s mivel igencsak tetszett neki népszerű kolléganőnk, Lukács Bea, mindig felajánlotta segítő kezét, hogy a bemondónő meg ne botoljék.
A kerekasztal-beszélgetés után ellá­togattam kolléganőmmel a kisvárosba. Beültünk a szépen berendezett étte­rembe egy kávéra. A kedves kiszolgáló panaszkodott, hogy mi voltunk aznap a harmadik vendég. Dőlt belőle a panasz, s néha könnybe is lábadt a szeme. Ezután végigjártuk az árusokat, a boltsoron sem volt nagy a tolongás. Ezúttal mindenkinek sóterméket vit­tem ajándékba a még meglévő ottani készletekből. 
Egyébként a magyarországi közvélemény is aggódva figyelte az eseményeket. A budapesti József körúton már ko­rábban megnyílt egy bolt parajdi termékek széles választékával. Az eladó elmondása szerint a vásárlók most megrohamozták az üzletet, s igencsak szép forgalmat bonyolított le hetek óta. 
Azóta is aggódva figyelem a parajdi eseményeket. Sajnos egyre kevesebb a hír, a helyi tudósítások helyét más szenzációk vették át. Egy több évszázados ipartörténeti hellyel let­tünk szegényebbek. Azért még re­ménykedem…