Hirdetés

Bomba és demográfiai robbanás

Albert Ildikó
Becsült olvasási idő: 4 perc
Bomba és demográfiai robbanás
Fotó: Albert Ildikó

Indokínai utazásom első állomásán, Vietnámban, mintegy 8 napot töltöttünk. Az ország neve hivatalosan Vietnámi Szocialista Köztársaság, ezt 1976-ban vette fel, miután újraegyesült az 1954-ben ideiglenesen kettéosztott ország, amelyben Északot a kommunista Kína és a Szovjetunió, míg Dél-Vietnámot az USA támogatta. Persze már addig is sokféle uralom vonult végig rajta: kínai, japán, francia gyarmatosítás váltakozott független időszakokkal, majd az USA intervenciójával, amelynek titkait mai napig fel-felfedik hol egyik, hol másik részről, miközben valószínűnek tűnik, hogy lesznek még meglepetések. Tény, hogy az Észak-Vietnám ellen nyolc éven át (1968–76 között) tartó légitámadások során közel 8 millió tonnányi bombát dobtak le, ami a II. világháborúban elhasználtak négyszerese. A háborúban bevetett, de fel nem robbant lövedékek és aknák pedig mind a mai napig szedik áldozataikat: a háború 1975-ös lezárása óta 42 ezer ember halt meg az egykori hadszíntereken hagyott lőszerektől, aknáktól és lövedékektől.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


Vietnám ma független államként aposztrofálja magát, bár ez eléggé sajátságos függetlenség. Hogy csak egy példát említsek: Obama elnök 2014-ben tett látogatása után, amelyen többek között amerikai fegyverek vásárlásáról tárgyaltak, az ország partjainál kínai hadihajók jelentek meg, míg végül a franciákkal kötöttek üzletet.
Nagyon jó ütemben fejlődő országként tartják számon világviszonylatban is. Ehhez a státusához nagyban hozzájárult a Szovjetunió szétesése és az amerikai embargó megszűnése 1996-ban. Még jó egy évtizeddel ezelőtt az új ázsiai tigrisként emlegették, sok befektetőt vonzott, de csak részben váltotta be – legalábbis a külvilág szemében – a hozzá fűzött reményeket. Hogy mást ne említsek: a Forbes szerint az ezredforduló óta az exporttermelése húszszorosára (!) növekedett. Mentalitásukra jellemző a kis üzlet = kis, de biztos haszon elve, ami sok kis vállalkozást, egyben stabilitást és lassú, de folyamatos haladást jelent.
Lakosainak száma 101 millió: ezzel a világ 16. legnépesebb országa. A vietek mellett 54 etnikum él ott. Sokáig jellemző volt a tíz-tizenegy gyermekes család, amit ők maguk is azzal magyaráznak, hogy még a nyolcvanas években sem volt villany és tévé. Aztán 1992-re annyira döbbenetessé váltak az ország számára is a demográfiai adatok, hogy születéskorlátozást vezettek be: 2017-ig 2 gyereke lehetett minden családnak, azóta 3. Mindenféle fogamzásgátló lehetőséget, illetve a legkönnyebb, de legkellemetlenebb megoldást, az abortuszt ajánlották, de a kis család és boldogság, jólét összefüggéseit hirdető meggyőző kampányokat is bevetették, illetve súlyos bírsággal büntették a harmadik gyerek születését. Ezeket az információkat a helyi idegenvezető mondta el, máshol nem találtam adatokat (egy magazin kivételével), mint sok más egyébről sem. Tudjuk, megtapasztaltuk, hogy ez is velejár a szocializmussal.
Az ország egyik különlegessége, hogy 57 millió robogó van és a lakosság mindössze 10%-a rendelkezik autóval. Nagyon pozitív, de megtévesztő adatok léteznek a tanügyi helyzetről: a népesség 97 százaléka írástudó. Jók a PISA-teszt eredményeik, de ezzel együtt a gyerekek több mint fele már 15 éves kora előtt abbahagyja a tanulást, és dívik a gyerekmunka.
Ott hallottam a követendőként hirdetett kínai közmondást: „Ha egy évre tervezel, vessél rizst, ha egy évtizedre: ültess fát, ha pedig egy életre, akkor tanítsd az embereket.”
Csak hát nehéz az okosságokat gyakorlatba ültetni.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!