Májusi párizsi utam egyik nevezetes élménye volt az Embertani Múzeum, a Musée de l’Homme felkeresése. Egy kicsit nosztalgiából tettem, mivel Édesapám ebben az intézményben kezdte tudományos karrierjét Franciaországban. Dr. Csermák Géza 1956-ban disszidált, s kapcsolatain keresztül jutott Párizs egyik emblematikus intézményébe. Később mosolyogva mesélte, hogy az alagsorban kapott irodát, s az ablak előtt – elzárva a napfényt és minden világosságot – egy óriási bokor zöldellt. Munkatársaival ördögi tervet gondoltak ki, beinjekciózták a bukszus gyökereit, de később letettek szándékukról, mivel a növény egyre szebb és dúsabb lett. Apámat szerették a múzeumban, s gyakran emlegették: „Géza nagy tudós”. Mivel ez nem járt anyagi elismeréssel, felmenőm Amerikában kereste további boldogulását.
Ezekkel a gondolatokkal léptem be az 1937-es világkiállításra elkészült épületbe. Valóban kivételes helyre csöppentem, a millió tárgyra rúgó gyűjteményből mintegy 2000 darabbal ismerkedhet a látogató az antropológia, az őstörténet és az etnológia tárgykörében. 

A bevezető terem a Kik vagyunk? kérdésre keres magyarázatot. Az emberi fajt anatómiailag, kulturális szempontból vizsgálja. A különböző fajokat 79 gipsz és 12 bronz mellszobor mutatja be. 
Az állandó kiállítás második része a Honnan jövünk? talányos elnevezést kapta. Az ember származását, az afrikai és a trópusi bölcsőket kutatja. Talán legértékesebb része az úgynevezett Kincses szoba, amiben az egykori primitív ábrázolásokat állították ki. Tankönyveinkben a Willendorfi Vénusz szerepelt, itt egy tucat hasonló kis szobor, mint például a Lespugue Vénusz bűvöli el a látogatókat. Egy térképen ábrázolják, a Föld melyik pontjain leltek hasonló kis remekművekre. A másik falon szaharai barlangrajzok mutatják a művészetek korai megjelenését.
A harmadik szekció a Merre tartunk? rejtélyt bogozza. Nem túl vidám a kép: a globalizáció, a korlátozott erőforrások, a mesterséges világ falanszterét vázolja fel.
Rengeteg a gyerekcsoport. A fiatalok szájtátva hallgatják a vezetők szavait. Kis füzetekben keresztrejtvényt találnak, játékosan dolgozzák fel a látottakat. Az interaktív játékok is igen népszerűek: mozdulatainkat ősemberek, indiánok, majmok követhetik.
A vezetők már az őszi programokat tervezik. Talán a legérdekesebb a Migráció: emberi Odüsszeia című tárlat. A novembertől fél évig látható kiállítás a migrációt múltunk, jelenünk és jövőnk részeként mutatja be.