Látogatható a csíkszentmártoni Mátyás József képzőművész emlékére megrendezett alkotótáborban készült művek tárlata az Antalffy János Művelődési Ház emeleti termében: Ábrahám Jakab, Balla-Móni Aranka, Csutak Levente, Fazakas János, Forró Ágnes, Orbán Endre, Orth István, Sárpátki Zoltán , Xantus Géza, Vetró András, Vorzsák Gyula és Zsigmond Márton képzőművészek vettek részt az idei, augusztus első hetében zajló alkotótáborban, az általuk készített alkotásokat decemberig tekinthetik meg az oda látogatók.

– Ez a tárlat ékesen bizonyítja, hogy a mi generációnk alkotóinak van még a tarsolyában elmondanivaló. Az viszont lehangoló, hogy a kortárs kollégák művészi tettei nem mindig vannak megfelelő módon értékelve különböző fórumokon, kiállításokon, és ez fájó dolog. Viszont András jó alkotókedvet teremt, és úgy megyünk el innen, hogy tudjuk: érdemes volt itt eltölteni az időt és alkotni

– közölte érdeklődésünkre Vetró András szobrászművész.

Biztonság

Az alkotótábort az 1930-ban Csíkcse­kefalván született és Déván 24 évvel ezelőtt elhunyt Mátyás József festőművész, grafikus emlékére kezdetben Borbáth István Ágoston nyugalmazott testnevelő tanár és síedző ötletére a Szent Márton Alapítvány szervezte meg, majd a helyi önkormányzat és a Viridis Egyesület vette át ezt a feladatot. Mint Gergely András szervező mondta, az idei alkotótáborban készült műveket szerinte a biztonság fogalma köti össze: bár az idei ajánlott téma a Márton Áron-emlékévhez kapcsolódott, alkotói szabadságukat megélve többen is inkább a vidéki környezetben zajló tábor hangulatát ragadták meg.

– A családias hangulat az, ami ennek a tábornak a különlegessége, márpedig ezt nehéz megteremteni, mert mi, művészek, különfélék vagyunk. Mindenki másképpen alkot, és van, aki nem szereti, ha valaki betekint az ő boszorkánykonyhájába. Itt viszont nem a szó szoros értelmében vett műtermi munka zajlik, hanem tábori közös műterem van, ahol látjuk egymást. Nemcsak testközelben vagyunk, hanem szellemileg is kapcsolódunk egymáshoz. A szó jó értelmében vitázunk hitvallásról, művészi stílusról, egyetemi emlékekről, elődeink tanítási módszereiről

– mondta Vetró András, hozzátéve, hogy mindezért nagyra értékeli a táborszervező munkát.

Hasonlóképpen vélekedik Csutak Levente grafikus is: számára a kollégákkal együtt töltött idő, a találkozások és barátságok ápolása éppolyan fontos egy alkotótáborban, mint maga az alkotás. Mint közölte, az ilyen alkalmakat arra használja, hogy didaktikai szándékkal illusztratív jellegű munkákat készítsen. Efféle munkái gyakran kapcsolódnak történelmi évfordulókhoz, és a két, táborban készült alkotása is ilyen: az egyik a mohácsi csata 500. évfordulójához, a másik Márton Áron születésének 130. évfordulójához kapcsolódik. Ugyanakkor személyesen is kötődik ehhez a táborhoz, hiszen ismerte Mátyás Józsefet.

– Előbb a képeit ismertem meg, mert diákkoromban Kolozsváron abba az albérletbe költöztem, ahonnan ő éppen elment, de hagyott ott festményeket, azok vettek körbe a lakásban. Később személyesen is megismertem

– mondta a grafikus.

Különböző technikák és vérmérsékletek

Sárpátki Zoltán szobrásznak is van személyes kötődése a csíkcsekefalvi származású képzőművészhez: mint mondta, egyetemistaként ismerte meg Mátyás Józsefet, amikor együtt táboroztak a szárhegyi művésztelepen. Az idei táborban köztéri munkának fogott neki, de mint mondta, egy hét közel sem elegendő ahhoz, hogy a dioritból készülő szobrot elkészítse. A táborzáró tárlatra éppen ezért nem készített munkát, viszont amikor lehetősége lesz rá, dolgozni fog munkáján, amelynek címe: Vízőr. Mint mondta, azért készít köztéri szobrot, mert szeretné, ha nemcsak a tárlat látogatói, hanem a helyi közösség többi tagja is láthatna alkotásokat, amelyek a táborban készültek.

Ugyanakkor vannak, akik több alkotást is készítettek egy hét leforgása alatt: Orth István grafikus egy linómetszettel, illetve két olajfestménnyel is gazdagította a csíkszentmártoni gyűjteményt. Mint részletezte, a faluban látott részletek ragadták meg a figyelmét, linómetszete pedig a tábor ajánlott témájához, a Márton Áron-emlékévhez kapcsolódik. Balla-Móni Aranka figyelmét szintén a faluban tett esti séták keltették fel, illetve az ajánlott témához is készített egy munkát. Forró Ágnes képzőművész, a Barabás Miklós Céh titkára pasztellképeket készített, és a korábbi évekhez hasonlóan most is az épített örökség, az eltűnőben levő, romos házak, a vidéki környezet volt az, amit témaként használt képeihez.

– A mindennapi teendők között otthon nem jut idő az alkotásra, de amikor ide jövök, csak ezzel foglalkozom. Ezért is szeretek alkotótáborba járni. Itt jó fogadtatásban részesülünk, adott a hangulat a festéshez és rajzoláshoz, és egymásnak nemcsak a kész munkáit ismerjük meg, hanem betekintést nyerünk a folyamatba is, ahogyan egy-egy mű elkészül

– jegyezte meg Forró Ágnes.

Ahogyan Orth István fogalmazott, technikától és vérmérséklettől függött az, hogy a tábor ideje alatt ki hogyan s mennyit dolgozott, és ahogyan a tárlat megnyitóján elhangzott: ha minden jól megy, jövőre ugyanitt folytatják a munkát.