Gaál András, a magyar tájképfestészet megújítója

Gaál András műveiből válogatott kiállítás látogatható szeptember 19-ig a Csíki Székely Múzeumban. Az intézmény ezzel a tárlattal tiszteleg a 90 éve született művész emléke előtt. A múlt csütörtökön megnyílt kiállítás kurátora Túros Eszter művészettörténész, a megnyitón Székedi Ferenc művészeti író mondott méltatóbeszédet. Az alábbiakban szövegének szerkesztett változata olvasható.

Székely Ferenc
Gaál András, a magyar tájképfestészet megújítója
Fotó: A Csíki Székely Múzeum gyűjteményéből

Gaál András 1936. március 9-én született Gyergyóditróban, 1950–1954 között a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Középiskola növendéke volt, ezt követően a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia Festészet–Pedagógia szakán folytatta főiskolai tanulmányait.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


1959–1999 között rajztanár volt Csíkszeredában, kezdetben a helyi líceumban, majd 1972-től az akkor létrehozott művészeti elemi és középiskolában tanít. Négy évtizedes pedagógusi munkássága alatt alkotóvá váló vagy művészetkedvelő nemzedékek egész sorát bocsátotta útjára. A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben találta meg szinte valamennyi technikában – olaj, akvarell, pasztell, akril – azt a konkrét és absztrakt határán mozgó látásmódját, amelynek segítségével önmagán átszűrve, erőteljes expresszionizmussal és fegyelmezett konstruktivizmussal festi meg Székelyföld domborzati és településszerkezeti jellegzetességeit. Festészete menet közben figurális kompozíciókkal, portrékkal és monumentális munkákkal is gazdagodott.

Gaál András, a magyar tájképfestészet megújítója
Önarckép, 1985

Csíkszeredában nevéhez fűződik a rendszeres képzőművészeti kiállítások elindítása, ebben nagy szerepet játszott a Romániai Képzőművészek Szövetsége megyei fiókjának élén betöltött szerepe. 1974-ben az újságíró Zöld Lajossal és festőtársával, Márton Árpáddal együtt megalapították a Szárhegyi Barátság Alkotótábort, amely három évtized alatt Erdély és Románia egyik legnagyobb állandó gyűjteményét hozta létre.

Gaál András, a magyar tájképfestészet megújítója
A festő, 1976

Gaál András 2003-ban gyermekeit követve a magyarországi Pannonhalmára költözött, és itt, valamint számos más magyarországi helységben szervezett művésztelepeket, illetve az évek során részt vett számos európai és ázsiai ország képzőművészeti alkotótáboraiban. Erdélyi jelenlétét sem adta fel, minden évben több hónapot töltött Marosfőn és többször is részt vett az immár klasszikusok táborának nevezett szárhegyi, valamint gyimesi, borospataki művésztelepen.

Gaál András, a magyar tájképfestészet megújítója
Madonna, 1966

2021. augusztus 6-án, 85 éves korában hunyt el Pannonhalmán.

Életében mintegy 1500 képet festett, amelyek a világ számos országában, köz- és magángyűjteményekben megtalálhatók, gazdag pályája során számos kitüntetésben, díjban és elismerésben részesült, munkásságáról több könyv is megjelent. Igazi művészettörténeti személyiség, akinek élete, munkássága a képzőművészet és az alkotás szolgálatában telt el. Még életében állandó kiállítást adományozott szülőfalujának, Gyergyóditrónak, amelynek díszpolgára, a gyűjteményt a Gaál család később még több festménnyel bővítette. Műveit őrzi ezenkívül a szárhegyi gyűjtemény, a Csíki Székely Múzeum és Pannonhalma. Most, erre az emlékkiállításra, valamennyi helyszínről érkeztek munkát, hogy úgymond keresztmetszetében tekinthessük meg azt a hagyatékot, amely immár a székelyföldi, az erdélyi és az összmagyar művészet közös kincse. Gaál András a művészettörténetbe immár mindörökre úgy vonult be, mint az erdélyi és általában a magyar tajképfestészet megújítója, ezt az értékelést azóta sem múlta senki felül.

Gaál András, a magyar tájképfestészet megújítója
Gyímesvölgy, 1966

Tíz évvel ezelőtt ezelőtt ugyanitt, ebben a teremben, a nyolcvanéves Gaál András kiállítását nyitottuk meg és az életéről, művészetéről készült albumot mutattuk be. Öt évvel ezelőtt ugyanitt Gaál András-emlékestet tartottunk, ahol életének és munkásságának majd minden helyszínéről beszéltek róla kortársai, pályatársai, barátai, tisztelői.

Halálának 5. évfordulóján rá emlékezve mai kiállításunk megint csak tisztelgés egy alkotásban oly gazdag élet, egy kivételes életművet, felbecsülhetetlen értékű örökséget ránk, a jelenünkre, valamint a jövőre hagyó művészpálya előtt.

Gaál András, a magyar tájképfestészet megújítója
Hegyeim

„Nagyjából 65 dolgos évet hagytam magam mögött, ezeket az éveket a szorgalom, az őszinteség és becsületesség jellemezte” – mondta nekem 2016-ban, amikor könyvben is megjelenő életútinterjút készítettem vele. „Jártam a magam útját. Szeretem szülőföldemet, bennem él minden rezdülésével, kedvenc témáimat a természet adja, ez sohasem csapott be, biztosította a művészi szabadságomat.

Szeretem az emberi arcokat, ezért festek portrékat, szeretem a zenét hallgatni, ez segít a szárnyalásban. Szeretem a családomat, boldog embernek mondhatom magam. A fiataloknak csak azt sugallom, hogy nagyon sokat dolgozzanak, legyenek őszinték, adják önmagukat.”

Azt hiszem még hosszan, nagyon hosszan tudnánk beszélni Gaál Andrásról, művészetéről, de nézzük inkább a képeket és érezzük azt, hogy Gaál András megint itt van velünk, immár túl az emberi élet időkorlátok közé szorított keretein! 

Gaál András, a magyar tájképfestészet megújítója
Leány zöldben, 1995




Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!