A műemlék templomban rendezett balaton­sze­me­­si nyári koncertek im­már hagyományosan rangos eseményei a balatoni kulturális kínálatnak. Idén is számos ki­váló hangverseny szerepelt a Klassz a pARTon palettá­ján, ezúttal Csordás Klára elő­­adó­estjéről számolhatok be. A Pá­rizsban élő művész jelen­tős nemzetközi karrierre te­kinthet vissza, életrajzában és a vele készített interjúkban számos példaképét említi. A XX. szá­zad nagy művészeinek ne­vét olvasva fogalmaztam meg kér­déseimet.

„Jevgenyij Nyesztyerenko mes­terkurzusán – zene­aka­démiai éveim alatt – a 80-as években vettem részt (megj.: e sorok írója is ott volt), s egy fantasztikus művészt ismertem meg személyében. Diákként találkozhattam vele, nagyon ked­ves volt velem, s igencsak bátorított. A X. teremben egy két és fél órás dalestjét is meg­hallgathattam. Később, mint kollégák, a Bregenzi Fesz­ti­válon találkoztunk. 
Nicolai Geddánál, a hí­res tenornál négy évig Stock­holm­ban tanulhattam. Nagyon szerettem vele dolgozni, pozitív életszemléletű tanárnak is­mer­tem meg.
Cziffra Györgyről is sze­ret­nék megemlékezni. Magyar­országon nagyon sokat »ka­maráztam« zongoristákkal, s számos történetet ismertem – például Ferenczy Györgytől, aki tanára volt – Cziffráról és feleségéről, Soleilkáról. Mikor Párizsba eljutottam, akkor a zongoraművész már nem élt. Személyéhez, emlékéhez mé­gis kötődöm: Senlis-ban egy versenyen a Cziffra Alapítvány díjában részesülhettem.

Helmuth Rilling, a híres né­met karmester két mester­kurzusán vehettem részt, a 80-as években, Stuttgartban. E kurzusok – amellett hogy nagyon magas nívójúak vol­tak egyben – fantasztikus han­gulatban is folytak. Magam is énekeltem koncertjein, így egészen közelről figyelhettem munkáját. A tehetsége meg­fe­szített munkával párosult, s ennek köszönhette hírnevét.
Húszéves korom óta tanítok, a megszerzett ismeretekből szinte mindent át tudok adni tanítványaimnak. Jóllehet na­­­­gyon sokat lépek fel, de meg­tartottam ezt a szálat, mert elmondhatatlanul büszke va­gyok azokra a tanárokra, akik hatéves korom óta tanítottak, neveltek, s kötelességemnek tartom, hogy továbbadjam a tőlük kapott, nagyon színes és sokrétű tudást.” 
A koncerten is ízelítőt kap­hattunk Csordás Klára mű­vészetének sok­szí­nű­sé­gé­ből. A kezdő dal megadta a kon­­cert hangulatát, Vivaldi Sposa son disprezzata (Meg­vetett menyasszony vagyok) egy megcsalt ara keserveit re­gélte el, majd Puccini-áriák következtek. A koncertre a ko­ronát Puccini egyik leg­népszerűbb áriája, a Tosca Vissi d’arte (Tisztán éltem, híven szerettem) és Verdi Otellójá­ból Desdemona imája tette fel. A négytagú kísérő együttes – név szerint Szekeres Gizella és Detvay M. Marcella (hegedű), Reményi Ágnes (brácsa) és Lukács Tünde (cselló) – méltó partnere volt a művésznek, saját előadásukból Sibelius 1903-ban komponált, talán nap­jainkban kevesebbet ját­szott Valse Triste (Szomorú keringő) című művét emelem ki.