Az előző részben vázolt pizza­bemutatón számos neves szak­ember vett részt. Ritkán adó­dik alkalom, hogy egy nápolyi gasztronómust is megszólaltassak, most si­került. Antonio Gambadoro javarészt nápolyi alapanyagok beszállítója, több mint két évtizede él Magyarországon, s nyelvünket is választékosan beszéli. Átadom neki a szót.

„Nápolyban a pizza minőségére nagyon odafigyelnek, s nemcsak egy fogásnak, hanem a kultúra részének is tekintik. Népétel, így az éttermek oda­figyelnek az árára, négy euróért kiváló pizzát lehet kapni, míg az ország más részein ez elképzelhetetlen. Kér­désére válaszolva, kedvencem a Mar­gherita, részben azért, mert az egyik legtradicionálisabb specialitás, még inkább azért, mivel nagyon kevés alapanyagból (paradicsomalap, mozza­rella, friss bazsalikom, minimális olívaolaj) készül. Nincs telepakolva son­kával, szalámival, articsókával és egyéb nyalánkságokkal, így az alapízek felhőtlenül élvezhetők. E pizzákhoz testes vörösbor dukál.
Egy újabb tendencia szerint előtérbe kerülnek a fehér alapú pizzák, ezek jobban kihozzák a tészta ízét, a négysajtos változat Nápolyban nagyon népszerű. Erre nem tesznek paradicsomszószt, mivel az elveszi a sajtok ízét. Hozzá egy jó fehérbort ajánlanék.”

A bemutatón megjelent két szak­embernek provokatív kérdést is feltettem. Az elmúlt hónapban Olaszországot jár­va úgy találtuk, hogy a tradicionális olasz konyha háttérbe szorult, a híres levesek eltűntek az étlapról, pizza, kebab, pasta uralta a mezőnyt. A neves magyar mesterszakács, Kövi Pál, a New York-i Four Seasons étterem tulajdonosa az olasz konyhát a világ négy legjobbja közé sorolta, a francia, a kínai és az erdélyi mellé. Ennek kevés nyomát láttuk, jóllehet luxuséttermekben nem jártunk. A megkérdezettek így véle­kedtek:
„A fiatalokat erősen manipulálta a digitális világ már a pályaválasztásban is. Kevesebben választják a szakácsszakmát, s a fogyasztásban is változáso­kat figyelhetünk meg. A felgyorsult világban egy átlag pizzát elkészíteni percek kérdése, s elfogyasztani is lé­nyegesen egyszerűbb, mint komótosan beülni egy étterembe. Viszont – a szak­mai szem­pontokat figyelembe véve – a pizzával is ki lehet teljesedni, tudás­sal, kreativitással.” (Simon Zoltán pizza­­mester, technikai oktató)
„Világtendencia, hogy az igények változtak, és a gyorsan elkészíthető ételek kerültek előtérbe, a hétköznapi ember egyre kevesebbet figyel a minőségre, az ár választóvonalat jelent, a reklám is erősen befolyásoló tényező, a minőségi alapanyagok háttérbe szorulnak. Ennek jeleként betört a kebab s más hasonló ételek.” (Antonio Gambadoro)