Minap egy kedves invitálást kaptam Budapest jó nevű pizzázójába, ahol már magam is igen jót falatoztam korábban. Ezúttal egy kimagasló versenyeredményt kívántak megosztani a megjelent szépszámú újságíróval. Így szólt a közlemény: „Damu László az idén több rangos nemzetközi pizzaversenyen ért el kiemelkedő eredményt, ame­lyek a magyar gasztronómia szá­mára is mérföldkövet jelentenek. A For­ni Di Napoli pizzakészítő mes­tere csapatával négy versenyen tizenegy baj­noki címet szerzett, köztük a legrangosabbat, a Riminiben megren­dezett Pizza Sensa Fontiere bajnokság első helyét.”
A bemutató nagyon jó hangulatban telt. Megismerhettük a séfek gon­dolkodását, filozófiáját. Utána interjút is készíthettem Damu „Mesterrel”, ebből adok egy kis ízelítőt.
„Roma családban nőttem fel, pizzát, egy Hawaii pizzát először tizennégy éves koromban ettem. Nagyon tetszett, a következőt há­rom évvel később Dort­mundban fo­gyasztottam, s annyira ízlett, hogy eldőlt a jövőm. Már gyerekkorom­ban érdekelt a pékmesterség, a cukrá­szat, a szakácsszakma, s otthon is sokat se­gítettem édesanyámnak. Jó pályát vá­lasztottam: ebben a szakmában ta­láltam meg önmagam. Ráadásul az olasz kultúra is közel áll hozzám.

Nagyon sok pizzát árulnak a vi­lágban, viszont ritka a minőségi. A jó pizza abban különbözik a többitől, hogy minden alapanyagnak, a kemencének, a tésztának, a kelesztésnek, a fel­té­teknek, a sütési időnek, a tálalásnak százszázalékosnak kell lennie.
Igen jól szerepeltünk a versenyeken, öregbítve a magyar gasztronómia hírét a világban. A versenyek hangulata meg­fogott, a legtöbb versenyzőben van egy közösségérzés, mikor találkozunk, megöleljük egymást, s fontos a másik segítése. Természetesen a verseny alatt feszültek vagyunk, az eredményhirdetésig próbálunk megnyugodni, zenét hall­gatunk, táncolunk. A kint szereplésből is profitálunk, ha még kupát is nyerünk, akkor még boldogabbak vagyunk. 
December nemcsak a karácsony ideje számunkra, mivel indul a téli szezon is, megnő a munkateher. Éttermünk híre elterjedt a világban, nagyon sok külföldi – a taxisok elmondása szerint – kizárólag minket keres. 23-án zárjuk a boltot, ilyenkor minden kolléga összejön, eszünk, iszunk, beszélgetünk, majd mindenki hazatér a családjához. Jóban-rosszban összetartunk. 24-25-én zárva vagyunk. 
Ha tanácsot adhatok egy pálya­kez­dőnek, ez nagyjából így szól: hallgass a szívedre, légy magadhoz őszinte, figyelj oda mindenre, s merj nagyot álmodni! Nem rejtem véka alá, hogy sokszor fog elbukni, de mindig fel kell állnia. Fo­lyamatosan kell magát fejlesztenie, s ez megalapozhatja a sikerét. Sokat kell tanulnia, a pék mellett megismerheti a tészta kezelését, kelesztését, virgolását, milyen liszteket használjunk télen és nyáron. A kezdők között is nagyon sokan vannak, akik nulláról indultak, s akikben látom az erőt, a kitartást, a hitet. A szé­pen alakuló karrierjük a mesternek is visszaadja a reményt.”
Ezt követően a kóstolás következett. A feltálalt győztes pizzaköltemények tálalása, ízei alátámasztották a díj­nyertes által elmondottakat. Lehet, hogy igaz az étterem szlogenje: „Jó pizzáért Budapestre kell jönni!”