A klubtagok havonta találkoznak, szakmai vezető irányításával megosztják egy-egy könyvhöz kötődő élményeiket. A klub működését Hargita Megye Tanácsa és a Communitas Alapítvány támogatja. Gabriel García Marquez Száz év magány című kötetét Szabó Csenge ajánlja.
Mítoszok, ősi legendák és rítusok mágikus világa. Mindez csak egy kis része annak a világnak, amelyet Gabriel García Marquez Száz év magány című regényébe szőtt bele. A történet egy nem mindennapi családregényen túl, ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis kolumbiai falu mindennapi életét tárja elénk. A történetben egyszer csak a békés, paradicsomi környezetet egy csapásra leveri a modern civilizáció rendszere, amely leigázza az ősi hagyományokat. A regény olvasása közben az idősíkok bonyolult útvesztőjében a kifordított valóság tárul a szemünk elé: a végeláthatatlan harcokkal teli, különféle társadalmi problémákkal küzdő emberiség ismerős múltja kezd kirajzolódni előttünk. „Ennyi maradt a múltból, amely nem bírt tökéletesen elenyészni, mert egyre csak enyészett, végtelenül önmagát emésztve, és úgy múlt el minden egyes pillanatban, hogy az elmúlása sohasem lett mulandó.”
Bár maga Marquez abszolút komolytalansággal nyilatkozik alkotásáról, amely szerinte a szabad, kreatív elméjének egyik játéka volt, mégis fantáziadús részletekben gazdag alkotásával a latin-amerikai irodalom egyik kincsévé vált, mi több, egyedülálló műfajt teremtett a 20. századi irodalomban. A Száz év magány a modern ember egyik fő problémájára is rámutat, azaz az egymástól való elidegenedés keserű folyamatát, a társas magány jelenségét. A műben szereplő Buendia család hatalmas volt, de sohasem boldog. A családtagok egyénenként élték meg a magány különféle formáját, amely talán örök érvényű. Az elhidegülés, a költözés, a boldogtalanság mindaz, amely beárnyékolja az emberi kapcsolatokat.

Gabriel García Marquez: Száz év magány, Magvető Kiadó, Budapest, 2021.