8.
Elfogadták a hatóságok 1970 decemberében Már­kos András szobortervét, de valami hiba csúszhatott a bürokratikus gépezetbe, mert a művész 1971. március 23-án a következő levéllel fordul a megye első emberéhez, Fazakas Lajos elsőtitkárhoz:
„Kedves Fazakas elvtárs
Mellékelten küldöm a Petőfi-szobor képeit. Agyagban van, eredeti, háromméteres nagyságban. Ezzel egyúttal jelenteni kívánom, hogy ami rajtam múlott, megtettem. Általában kollégáim sikerültnek tartják. Amíg készült, Nagy Imre bácsi figyelemmel kísérte és – egy pár lényegtelen részletmegoldástól eltekintve – tetszik neki is, kifejezése, indulata, kiállása.
Hogy ebből szobor legyen Ke­resztúrt, ahhoz már most bizonyos bürokratikus formaságok szükségesek. A fényképeit a bukaresti Művészetügyi Bizottságnak, személyesen a képzőművészet direktorának, Anastase Anastasiu elvtársnak is elküldtem, s most várom, mi lesz a döntésekkel.
Mindenesetre úgy érzem, kár lenne, ha a dolog elaludnék. Épp ezért megújítom ajánlatom: ha pénzügyi akadályokról lenne szó, a szerzői díjról inkább lemondok, s megelégszem egyféle nyers költségtérítéssel is, csakhogy már láthassam bronzban a helyén, s végre megszabaduljak attól az erkölcsi adósságérzéstől, amely 1948 óta nyomja lelkemet.
Ehhez kérem szíves segítségét.
Elvtársi üdvözlettel,
Márkos András”
A gyanított fennakadásról tanúskodik Bakó László, a művelődési bizottság felügyelője által a művészhez intézett, 1971. május 19-én kelt levél, amelyben a szobor elkészítésére vonatkozó szerződés létéről értesíti:
„Kedves Andris Barátom!
Ígéretemhez híven, ha későre is, most már valóban utánanéztem a dolognak. A mi irattárunkban van egy olyan szerződés 294FC/23. dec. 1969, melyet Te és Văzduțianu V. írtatok alá. Ez utóbbi a C. A. Rosettiból. A szerződés egy 3 m magas gipsz Petőfi S.-t tartalmaz. Az átadási időt a szerződés 1970. aug. 30-ra rögzíti 40.000 lei valoareprovizorievel. Mi avansz (előleg) címen 100.000 leit átutaltunk. Szükséges lenne ott helyben is a filiátokkal megnézd. Én is fel fogom még a Rosetti utcában lakókat hívni.
A szobor végleges értékét az értékelő bizottság állapítja meg.
Közelebbről jövök a városodba, és akkor többet tárgyalunk ez ügyben. Az öreg úr a bukaresti UAP-től – aki titkára volt a komissziónak – tájékoztatott a kardról és az ujjáról. Ismerem az ügyet, így megfelelő módon csevegtünk…
Baráti üdvözlettel,
Bakó”
Rá egy hónapra, június 19-én a Művelődési és Művészetügyi Állami Bizottság Képzőművészeti Igazgatósága értesíti a művészt, hogy jóváhagyták a szobor gipszbe öntését:
„Tisztelt Márkos elvtárs,
Válaszként az Ön levelére és a Hargita megyei helyi hatóság szerveinek beleegyezése alapján örömömre szolgál közölni önnel, hogy jóváhagytuk az ön által készített Alex. Petőfi szobor gipszbe ültetését.
Kérjük tehát, hogy járjon el ellen függvényében és Mircea Spătaru szobrásszal, a N. Bălcescu-szobor alkotójával együtt küldjék el Bukarestbe az alkotásokat, a képzőművészeti kiállításokat szervező hivatal székhelyére, Batiștei u. 13., hogy jóváhagyásra terjeszthessük elő az RKP KB titkárságához.
Jóváhagyásunkat közöltük az RSZK képzőművészeti alappal is.
Elvtársi üdvözlettel,
Anastasiu Anastase
Igazgató”
A Művelődési és Művészetügyi Állami Bizottság június 21-én levélben tájékoztatja Fazekas János miniszterelnök-helyettest a szoborállítás fejleményeiről: 
„Fazekas János elvtársnak
A Minisztertanács alelnökének
A Márkos András szobrász által Önnek címzett levéllel kapcsolatban – akit megbíztak egy Alex. Petőfi-szobor elkészítésével Székelykeresztúr város számára – a figyelmébe ajánljuk a következőket:
A szobor végleges méretben készült el, jelenleg agyagból és következik a gipszbe való öntése. Elkészítése során az alkotást több jeles bukaresti és kolozsvári művészekből és a Hargita megyei hatóságok képviselőiből álló bizottság tekintette meg. E vizionálások alkalmával megfogalmaztak pár javaslatot, amelyek segítették a művészt abban, hogy kiemelkedő alkotást hozzon létre. Mivel f. év VI. 15-én a Simon András elvtárs, a Hargita megyei Néptanács alelnöke vezette bizottság jóváhagyta a szobrot, a művésszel közöltük a MMOB jóváhagyását a szobor gipszbe való öntésére, ezáltal lezárulva az alkotás elkészítésének első szakasza.
Ebből az alkalomból Márkos András elvtársat megkértük, hogy Mircea Spătaru szobrásszal – az ugyanabban a városban elhelyezendő N. Bălcescu-szobor alkotójával – együtt intézkedjen az alkotások Bukarestbe juttatásáról, hogy az RKP KB Titkársága elé terjesszék jóváhagyásra, mielőtt bronzba öntenék őket.
Pompiliu Macovei
elnök”
Hogy volt-e ráhatása Fazekas Jánosnak a szobor sorsának alakulásába, nem tudni. De nem zárható ki, hogy nyomott a latban a legmagasabb tisztségben lévő magyar pártfunkcionárius érdeklődése a téma iránt. 1971. július 14-én a képzőművészeti alaptól arról értesítik a művészt, hogy jóváhagyták alkotásának „időtálló anyagba való átültetését”, de a honorárium ügyében előrelépés nem történt:
„Június 27-i levelére a következőket hozzuk tudomására:
Az ’Alexandru Petőfi’ szobrászati alkotás ön által való elkészítésére vonatkozó szerződést, amelyet mi a megfelelő időben közvetítettünk a Hargita Megyei Művelődési és Művészetügyi Bizottságban, nem lehetett megkötni az efféle alkotások elkészítésére vonatkozóan akkor fennálló akadályok miatt (HCM 1109/1969).
Az ön utasításainak következményeként, miszerint jóváhagyták az alkotás időtálló anyagba való átültetését, kértük a Képzőművészeti Igazgatóságot, hogy bocsássa a megrendelő, a Hargita Megyei Művelődési és Művészetügyi Bizottság rendelkezésére a szükséges pénzalapokat, a munka leszerződése érdekében.
A kiutalásnak a megrendelő általi kézhezvételekor és miután megérkezik hozzánk az ő megrendelője, az Ön alkotását leszerződi önnel a megrendelő, ezt követően, a szerződések megkötése után kifizetik az Önt megillető jogokat, a munkálat kivitelezési fázisának megfelelően.
Sajnáljuk, hogy addig nem áll módunkban kifizetni önnek a kért előleget és biztosítjuk az ügy megoldása iránti készségünkről.
V. Văzduțeanu igazgató
G. G. Rădulescu szolgálatvezető”