– Milyen indíttatásból kezdett el fényképezni, és miért éppen a makrofotózás keltette fel az érdeklődését? 

– Gyermekkorom fontos tényezője volt a ter­mészetben töltött idő: órákig kint voltam a sza­badban, és megfigyeltem az apró élőlények életét. Mindig vonzott a szemmel alig érzékelhető, lát­hatatlan réteg, amelyet csak úgy érzékelhetünk, ha túllépünk előítéleteinken, és teret adunk a megismerés lehetőségének. Mert valójában a ter­mészet tele van csodával, csak a rohanó üzem­módunk miatt nem látjuk. 2016-ban kezdtem a természetfotózást, és hamar rájöttem, hogy ezeket az apró csodákat más embereknek is látniuk kell. 

– Milyen készségeket igényel ez a fajta fotózás, és milyen technológia szükséges hozzá? Hogyan dolgozik egy makrofotós?
 
– A természet szeretete a legfontosabb, de elenged­hetetlen a türelem, a kíváncsiság, a megismerés vágya, a kitartás, az intuíció, a gyors reakció. Ezek a készségek a tapasztalat által folyamatosan fejleszthetők. Ez az a terület, ahol nem mi irányítjuk az élőlény viselkedését, hanem a maga természetességében alkalmazkodunk hozzá, és lehetőleg teljesen kizárjuk azt, hogy a fotózás miatt az élőlény megsérüljön. Ha azt látom, hogy a fotózás veszélyeztetné az állat élőhelyét vagy magát az állatot, akkor otthagyom a témát, és új után nézek. Ebben a műfajban az okostelefontól a nagyon drága fullframe felszerelésig, a dedikált makroobjektívig bármilyen technikával lehet értékelhető fotót készíteni. A lényeg a leleményességen, a látásmódon és a tapasztalaton van. Minél többször járunk terepre az alkotás folyamatával próbálkozva, annál nagyobb lesz az esélye annak is, hogy idővel nagyon jó fotók szülessenek. Amikor késő este, éjszaka fotózom, akkor zseblámpával világítom meg a teret, közel megyek a növényekhez, pihenő rovarokat keresve. Ehhez a tevékenységhez igyekszem megfelelő lelkiállapotba hozni önmagam, mert az elcsendesülés kulcs a természetfotózáshoz. Használok vakut és zseblámpákat is, de szeretem a természetes fényeket is, főleg a naplemente és napfelkelte időszakaiban. Esetenként van, hogy a hóban, olvadó pocsolyában, sárban, mínusz 25 fokban a hóban hasalva sikerül megfelelő közelségbe kerülni a témával. Ilyenkor a külső körülményeket az alkotási vágy felülírja, és csak azzal foglalkozom, hogy sikerüljön a felvétel. Gyakran hosszú másodpercekig kell a lélegzetemet visszatartanom, hogy ne mozduljon be a kamera, és olyan is volt, amikor a zsibbadás érzéketlenségbe váltott át a kezemben, és csak annyit láttam, hogy sikerült a megfelelő pillanatban lenyomni a gombot, de a tapintást már nem éreztem. Mégis az a sok szép pillanat az erdő vagy a kert csendjében azt az érzést adja, hogy eggyé válok a természettel – ez az élet természetes szimfóniája.

– Számtalan díjat nyert a szakmában az elmúlt években. Ezek közül mi jelenti a legnagyobb elismerést? 
 
– Minden apró lépés fontos részét képezi az útnak, éppen ezért a legelső pályázatot említeném meg: a DaDalia Galéria természetfotó-pályázatára – amelyet a MAFOSZ (Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége) védnökségével közösen szervez – már 2016-ban pályáztam, és a tíz beküldött képből a szakmai zsűri elfogadott egyet. Hihetetlen nagy volt az örömöm, nagy lendületet adott. Ahogy teltek az évek, továbbra is küldtem ide fotókat, kaptam első, második és harmadik helyezést is. Végül 2022-ben sikerült fődíjat nyerni: tízből kilenc fotót fogadott el a szakmai zsűri, és ezzel a pályázat legsikeresebb alkotói díját, a MAFOSZ emlékplakettjét sikerült elnyerni. Ugyancsak mérföldkőnek számít a naturArt által szervezett Az Év Természetfotósa pályázat, ugyanis több ezer fotóból a legjobb százat választja ki a szakmai zsűri, és a Magyar Természettudományi Múzeumban vannak kiállítva a képek. Több dicséretre méltó és harmadik helyezés után 2022-ben Az állatok szemtől szemben kategóriában, valamint 2023-ban, a Mobillal a természetben kategóriában sikerült az első helyet megszerezni, ami hihetetlen érzés volt.

A Varázslatos Magyarország természetfotó-pályázat évente megrendezi a kilenc hónapon át tartó természetfotós-„bajnokságot”, ahová havonta lehet pályázni. Minden hónapban díjazzák a hét kategória legjobb három alkotását, miközben kialakulnak a ranglisták, kategóriánként és összesítésben is. Mivel Magyarország területén készült képekkel lehet nevezni, ezért a fő kategóriákban nem indulhatok, mert a fotóim nagy részét Gyergyóalfaluban és környékén készítem. Viszont van egy kategória, a Képek a nagyvilágból, ahová 2020-tól rendszeresen pályázom, és ahol minden évben az első három helyezés egyikét sikerült megszerezni. Idén az összesített második helyezés mellett a Metrirep Kft. különdíjat nekem szavazta meg a szakmai zsűri. A nemzetközi elismerések is adnak további lendületet számomra: 2018-ban a Macro and flora Instagram-platformon működő online közösség szervezett egy nemzetközi makrofotó-pályázatot, amelyen 6500 fotó és 59 ország között sikerült a negyedik helyezést elérnem. 2023-ban a Campina International Exhibition of Photography romániai szervezésű nemzetközi fotópályázaton sikerült megszerezni az Artist (A.CPE) fotós címet. Kiállító természetfotósként meghívást kap­tam a FotóKozma nemzetközi kültéri fotófesz­tiválra, amelyet Radisics Milán világhírű dokumentarista, drón- és természetfotós hozott létre – ezek az alkalmak nagyon megtisztelők és a fejlődésem részei. 

– Milyen távlati célja vannak ezen a területen?
 
– Mind látásmódban, mind kreativitásban szeretnék még sokat fejlődni.