Harminchárom éves, de az idei már a tizenhatodik nyár, amit a magyar válogatottnál tölt. Keszthelyi Rita a 2008-as pekingi olimpia után csatlakozott először a nemzeti csapathoz, a szingapúri vb előtti hazai felkészülési torna utolsó mérkőzésén, a görögök elleni találkozón pedig már 350. alkalommal volt válogatott. Impozáns dicsőségtablóját szinte képtelenség felsorolni egy újságoldalon, de álljon itt azért néhány fontosabb érme, helyezése, díja, amit a felnőttválogatottal, illetve klubcsapataival elért: háromszoros olimpikon, a tokiói játékokon bronzérmes lett. Világbajnokságokon két ezüst- és egy bronzérmet szerzett, a legutóbbi ezüstöt a tavalyi, dohai vébén akasztották a nyakába. Az Európa-bajnokságokról egy arany- és három bronzéremmel tért haza, kétszer volt a kontinensviadal gólkirálya. Nyolcszor választották az év magyar vízilabdázójának, volt vb-gólkirály, a tavalyi világbajnokságon kiérdemelte a torna legértékesebb játékosának járó díjat, a párizsi olimpián pedig beválasztották az All Star-csapatba, és azt sem sokan mondhatják el magukról, hogy érdemeiket mind a Magyar  Ezüst Érdemkereszttel, mind pedig a Magyar Arany Érdemkereszttel elismerték. Klubszinten hazájában gyakorlatilag mindent megnyert, ráadásul többször is, a Bajnokok Ligájában szerzett ezüst- és bronzérmeket, emellett olasz bajnoki bronzérmesnek, spanyol bajnoknak, spanyol kupagyőztesnek és spanyol szuperkupa-győztesnek is mondhatja magát. Legutóbbi klubcsapatával, a spanyol CN Sabadellel a BL-ben második lett, ugyanakkor megnyerte az európai szuperkupát. Egy hónapja jelentette be, hogy hazatér, és a Ferencváros csapatát erősíti a továbbiakban.

A magyar női vízilabda-válogatott tagjai hétfő óta a világbajnokság helyszínén, Szingapúrban akklimatizálódnak. Cseh Sándor szövetségi kapitány jelentősen megfiatalította a csapatot, ugyanakkor a keret összetétele egyaránt ötvözi a rutint és az ifjabbak lendületét. A rutint a hat tokiói olimpiai bronzérmes (Keszthelyi Rita, Garda Krisztina, Leimeter Dóra, Rybanska Natasa, Szilágyi Dorottya és Vályi Vanda) képviseli, rajtuk kívül két kerettag, Faragó Kamilla és Neszmély Boglárka volt ott a tavalyi, párizsi játékokon. A szingapúri vb-n a magyarok ma 15.45-től Görögországgal kezdenek.

Apróságok dönthetnek

Keszthelyi Ritát, a magyar nemzeti csapat válogatottsági és gólrekorderét szingapúri hotelszobájában értük el – a csapatkapitány készségesen válaszolt a Hargita Népe kérdéseire.

– Számolta össze, hányadik világbajnoksága lesz a ma kezdődő?

– Erre kapásból tudom a választ, hiszen egy sportoló életében nem mindennapi esemény egy világbajnokságon való részvétel. A szingapúri lesz a tizedik vb-m. Először 2009-ben, Rómában játszottam világbajnokságon, a tavalyi, dohai vb-n pedig első női vízilabdázóként szerepelhettem kilencedik alkalommal egy világbajnokságon.

– Pezsgővel jubilál?

– Őszintén megmondom, nem tulajdonítok ennek különösebb jelentőséget, rendszerint nem foglalkoztatnak az ilyen statisztikák. Hétfő óta a helyszínen akklimatizálódunk, edzünk, kétkapus meccseket játszunk, méghogy pezsgő...

– Melyik érem fényesebb az Ön számára? Az Európa-bajnoki arany, a világbajnoki ezüst, vagy az olimpiai bronz?

– A legkiemelkedőbb helyen mindenképpen a tokiói olimpiai bronzérem van számomra, az mindent visz úgymond, egy olimpiai szereplés önmagában is egy életre szóló élmény, hát még ha a végén érmet is akasztanak az ember nyakába! A budapesti vb-ezüst is roppant kedves, maga az esemény azért is emlékezetes, mert most is libabőrös leszek, ha visszagondolok a hazai szurkolók által teremtett frenetikus hangulatra.

– A párizsi olimpián elért ötödik helyezést csalódásként élték meg?

– A párizsi olimpiával már nem akarok foglalkozni, őszintén mondom, nem is szoktam gondolkodni azon, mi hogyan, miért történt. Rég volt, azóta sok minden történt, és még rengeteg feladat vár ránk, arra fókuszálunk.

– Milyen a jelenlegi válogatott, mennyire van „egyben” a csapat?

– Fiatal válogatottunk van, de mondhatni megvan az egyensúly a csapaton belül, rutinos és kevésbé rutinos, de jól képzett játékosok vannak. Úgy gondolom, képesek vagyunk akár arra is, hogy meglepetést okozzunk. Mindenképpen azt tartom a legfontosabbnak, hogy fejlődjünk, és tudásunk legjavát hozzuk ki magunkból. Végül is bármi megtörténhet, női vízilabdában sosem lehet kijelenteni, hogy előre lefutott meccsek vannak. Persze, egymás között azért beszéltünk arról, hogy jó lenne bejutni a legjobb négy közé. Egy-egy végeredmény nüanszokon múlik, és nyilván sok függ majd a napi formától is.

– Egy hónapja otthagyta a világ egyik legjobb csapatát, a spanyol Sabadellt, és a Ferencvárosba igazolt. Miért döntött a klubváltás mellett?

– Három évet légióskodtam Spanyolországban, ebből kettőt a Mataróban, egyet pedig a Sabadellben, úgy gondoltam, három év távollét elég volt. Ettől függetlenül imádtam Spanyolországban élni, jól éreztem magam, sokan mondták is, hogy jót tett nekem a környezetváltozás. A rendkívüli sűrű versenynaptár próbára teszi ugyan az embert, de Spanyolországban lenni önmagában is feltöltődés. Ősztől is ütőképes csapatban fogok játszani, ezúttal a Fradiban, amellyel remélem jövőre is eljutok a Bajnokok Ligája négyes döntőjéig. De most a válogatott a legfontosabb, a vb-re koncentrálok, aztán nyilván jönnek majd az újabb kihívások.

– Például a 2028-as Los Angeles-i olimpia?

– Hú, hát egyelőre fogalmam sincs, meddig fogok még pólózni, de gondolom addig, amíg jólesik a játék, amíg élvezem minden percét, és amíg hasznos tagja tudok lenni egy csapatnak. Álmodozni ugyan lehet, de én életemben az érzéseim után mentem, és most is így fogok tenni. Los Angeles nagyon messze van – időben is.

– Kétszer is edzőtáborozott a válogatottal Székelyföldön. Mire emlékszik vissza a legszívesebben?

– Túlzás nélkül mondom: Székelyföld csodálatos, fantasztikus hely, barátságos, segítőkész emberekkel. Őszintén örülök, hogy volt szerencsém ott edzőtáborozni, bejárni gyönyörű helyeket, megismerkedni a hagyományőrző székelyekkel. Minden pillanatát élveztem, élveztük az ott-tartózkodásunknak, a hegyi kerékpártúrától a kenyérsütésig, a tehénfejéstől a táncházig, a csíksomlyói kegyhegy meglátogatásától a pálinkakóstolásig. Élménydús napok voltak, az biztos. Hogy mit üzenek a székelyeknek? Hát hogy továbbra is szurkoljanak nekünk, mi pedig igyekszünk meghálálni a bizalmukat. Na meg azt, hogy újra ellátogatok hozzájuk, ezt már el is terveztem. Csak szabadidőből kellene kicsit több...