A Mercosur-megállapodás lehetséges hatásairól, a székelyföldi természeti adottságokban rejlő piaci lehetőségekről, valamint a teljes értéklánc integrációjának előnyeiről beszélgettünk Laczkó Dénessel, a Székely Csürke márkát is előállító Poultry Investment és Protena vállalatok vezetőjével.

Boldog „csirkeágazat”

Románia Európán belül jelentős mezőgazdasági hatalom: az ország közel tízmillió hektár szántófölddel rendelkezik, és jó években több mint húszmillió tonna gabonát is betakarít. Az ebből származó termények fele exportra kerül, főként a Közel-Kelet, Észak-Afrika és Nyugat-Európa irányába, a konstancai kikötő ma már Európa egyik legnagyobb gabonaforgalmi köz­pontja.
Ehhez képest az állattenyésztés összképe nem valami fényes. Sertéshúsból például az ország az elfogyasztott mennyiség 80 százalékát importálja. Gyakorlatilag ez az ágazat piaci és állategészségügyi okok miatt az elmúlt években jelentősen leépült. A marhahús negyedét és a tej közel felét ugyancsak külföldről fedezzük. Eközben élő állatban jelentős exportőrök vagyunk – juhból és szarvasmarhából sok megy külföldre feldolgozatlanul, ami azt jelenti, hogy a hozzáadott érték és a profit nem itthon keletkezik. Ebben az összképben a baromfiágazat egyértelműen a pozitív kivétel. Tojásból már 10-15 százalékkal nettó exportőr Románia, csirkehúsból pedig elérte az önellátottság szintjét. Ez nem véletlen, ugyanis a baromfiágazat egy jól szervezett, leginkább integrált és továbbra is szubvencionált állattenyésztési ágazat – ismerteti a keretet Laczkó.

Mercosur: csőrükre fagy a mosoly?

A baromfiágazat húscsirke-szegmense az országon belül inkább a Kárpátokon kívüli területekre koncentrálódik, de Erdélyben is vannak családi farmok – főleg a Partiumban –, valamint néhány jelentősebb méretű vágóhíd. Székelyföldön inkább a tojástermelésben vannak komoly szereplők. A szakember szerint ugyanakkor Erdélyben, ezen belül Székelyföldön is komoly lehetőségek rejlenek. A térség kiegyensúlyozott klímája, kiváló ivóvize és a helyben megtermelt, jó minőségű gabona mind adottak a versenyképes termeléshez, azaz „minden adottságunk megvan ahhoz, hogy nemzetközi szinten is megálljuk a helyünket”.
A stabilan fejlődő hazai baromfiágazat jövőjét azonban egy új kihívás árnyékolja be, a Mercosur-megállapodás. Bár az egyezmény pillanatnyilag jogi felülvizsgálat alatt áll, ezért bevezetése időben tolódhat, Laczkó Dénes szerint már rövid távon komoly veszélyeket hordoz magában – Európa mezőgazdaságának és élelmiszeriparának több területére is. Dél-Amerikában ugyanis egészen más költségszinten és szabályozási környezetben termelnek gabonát, baromfihúst, marhahúst és egyéb agrár- és élelmiszeripari termékeket, sokkal lazább állatjóléti és élelmiszer-biztonsági előírások mellett, mint nálunk. Az Európai Unióban a gazdák rendkívül szigorú állatjóléti, állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági előírások szerint termelnek, így az európai árak jelentősen magasabbak, ezért, ha nagy volumenben kerülhetne be az európai piacra olyan hús, amely eltérő standardok mellett készült, az komoly árnyomást gyakorolhat a helyi termelőkre, és egyben bizalmi válságot is okozhatna a fogyasztók körében a termékek eredetét és minőségét illetően. Ezért kulcskérdés, hogy az import milyen feltételek mellett, milyen jelöléssel és milyen ellenőrzés mellett valósulhat meg, mondja az igazgató.

Egészségtudatosság, növekvő kereslet

Románia paradox helyzetben van. Miközben Európa egyik legfontosabb nyersanyagexportőre – gabonából, olajos magvakból és élő állatból jelentős mennyiséget ad el külföldre –, a hozzáadott értéket importálja hús, tej vagy feldolgozott termékek formájában. Ez a szerkezet komoly lehetőségektől fosztja meg a hazai gazdákat és élelmiszeripari szereplőket, hiszen a valódi profit és innováció nem helyben marad. Ezért „nagy szükség lenne további helyi beruházásokra, integrációkra, illetve modern mezőgazdasági és élelmiszeripari feldolgozó egységekre”, hívja fel a figyelmet Laczkó Dénes, aki szerint az ágazat legnagyobb kihívása ma a hatékony működés elérése. 

– Egy közös európai piacon dolgozunk, ahol egyszerre kell versenyezni a nagy uniós szereplőkkel és akár Európán kívüli országokkal is. Ehhez elengedhetetlen a méretgazdaságosság, a korszerű infrastruktúra, a modern technológia és a magas szintű szakmai tudás. Csak így lehetséges a legszigorúbb nemzetközi standardok szerint termelni, miközben árban és minőségben is versenyképesek maradunk. Egy állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozás minél integráltabb vertikálisan, vagyis minél több folyamatot tart a saját ellenőrzése alatt, annál jobban tudja kezelni a nehéz piaci körülményeket: például az ingadozó takarmányárakat, a változó húsértékesítési árakat vagy a logisztikai nehézségeket. Az elmúlt években ahhoz kellett hozzászoknia a termelőnek, hogy kisebb piaci válságok évente jelentkeznek, és ez egy olyan iparág, ahol fontos az éberség

– mutatott rá. 
A kihívások ellenére a romániai baromfiágazatban növekvő fogyasztás figyelhető meg, amelyet egyszerre hajt gazdasági racionalitás és az egészségtudatos táplálkozás térnyerése. 

– Nem véletlen, hogy az elmúlt években intenzíven fektettünk ebbe az ágazatba. Romániának komoly növekedési potenciálja van, nemcsak belföldön, hanem exportpiacokon is

– állapítja meg. 
A csirkehús a legolcsóbb fehérjeforrás, amelynek keresletét „még gyenge gazdasági helyzetben sem rengeti meg semmi”. Ráadásul a változó fogyasztói szokások is kedveznek neki: könnyen elkészíthető, sokoldalú és egészséges alapanyag. 
Az egy főre jutó éves csirkehúsfogyasztás ma körülbelül 28 kilogramm, sertéshúsból 37 kilogramm, míg marhahúsból mindössze 8-10 kilogramm jut egy átlagos romániai fogyasztóra. 

– Ha Magyarországgal vetjük össze ezeket az adatokat, ott a sorrend pont fordított: a baromfihús áll az első, a sertés a második helyen. Románia tehát még felzárkózóban van, de a trend egyértelműen pozitív

– mutat rá Laczkó. 

A helyi eredet valódi érték

A szakember szerint a Székelyföldre jellemző tradicionális étkezési kultúra is változóban van. A háztáji állattartás fokozatosan visszaszorul, egyre kevesebben tartanak otthon szárnyast, ez pedig közvetve növeli a piaci keresletet. A fogyasztók tudatosabbak lettek: „a friss, biztonságos, ellenőrzött forrásból származó helyi termékeket keresik – és hajlandók is többet fizetni értük” – magyarázza a szakember.
Az import csirkehús ugyan jelen van Románia piacán, főként az árérzékeny szegmensekben, jellemzően a feldolgozóiparban, „ahol nem feltétlenül számít a származási hely vagy a minőség”. Ezek az áruk gyakran az EU-n kívülről, olyan országokból érkeznek, ahol alacsonyabbak a termelési költségek és lazábbak az előírások. Ezzel szemben a helyi terméknek, márkának jelentős versenyelőnye van, mert számít a frissesség, az átláthatóság és a bizalom. 
A romániai vásárlók ebben a tekintetben tudatosabbak az európai átlagnál, hisz a fogyasztók kedvelik a helyi márkákat. Székelyföld pedig ebben élen jár: itt a helyi eredet valódi érték – jegyezte meg az igazgató. Hozzáfűzte: a kiskereskedelmi fogyasztók mellett jellemzően a helyi feldolgozóüzemek is magas minőséget kérnek, megvásárolják a minőségi helyi csirkehúst az olcsóbb importáru helyett. A Poultry Investment két márkanéven is forgalmazza termékeit: a székelyföldi piacon a Székely Csürke, országos szinten pedig a Puiul de Crăiești név alatt. Mindkét márka a friss, biztonságos, helyi eredetű csirkehús szinonimájaként tekint magára. 

Integrációban az erő

– A jelenlegi piaci környezetben mi úgy tudunk helytállni, hogy valódi, helyi és jó minőségű termékeket állítunk elő, a lehető legmagasabb integrációs szint mellett. Ez számunkra nemcsak gazdasági kérdés, hanem szemlélet is: akkor tudunk kiszámíthatóak lenni, ha a teljes értékláncot – a takarmánytól a feldolgozásig – átlátjuk és kézben tartjuk

– világít rá a vezérigazgató. A baromfiágazat értéklánca több, egymásra épülő szakaszból áll: takarmánygyártás, genetika, keltetés, nevelés, vágás, feldolgozás és végül az értékesítés. Minél több elem működik összehangoltan egy rendszerben, annál kiszámíthatóbb és stabilabb a termelés. A magasfokú integráció legnagyobb előnye, hogy hatékonyabban kezelhetők a költségingadozások – például a takarmányárak változásai –, egységes minőség biztosítható a teljes lánc mentén, gyorsabban lehet reagálni a piaci vagy járványügyi kockázatokra, és a fogyasztó is pontosan tudja, honnan származik a termék, magyarázza Laczkó. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például egy családi vállalkozásként működő nevelőtelep legnagyobb költségtétele a takarmány, ami a kiadások mintegy hetven százalékát teszi ki. Ha a takarmány külső, „idegen” forrásból, és nem ellenőrzött, saját forrásból származik, az ára – és a minősége is – jóval kiszámíthatatlanabb lehet, a gazda pedig közvetlenül ki van téve a piaci ingadozásoknak.

Partnerség a gazdákkal

A vállalat az idén jelentős stratégiai lépésre szánta el magát: saját farmjaik mellett megkezdték az együttműködést székelyföldi vállalkozókkal és gazdákkal is, úgynevezett bérnevelési konstrukciók formájában. 

– Olyan vállalkozókkal tervezünk együttműködni, akik fantáziát látnak ebben az ágazatban, esetleg a növénytermesztő tevékenységüket szeretnék egy állattenyésztő lábbal diverzifikálni. Gyakorlatilag mindent biztosítani tudunk egy gazda számára ahhoz, hogy hatékony és biztonságos nevelőtelepet működtessen: minőségi, helyben gyártott takarmányt, genetikát

– napos csibét, állatorvosi és állattenyésztői szaktudást, valamint egységes technológiai és minőségi standardokat. A partnergazda ezek alapján neveli az állatokat, majd a csirkéket a mi vágóhidunk részére értékesíti, ami kiszámítható, biztos piacot jelent számára. Az első ilyen nevelőtelep már építés alatt áll, és szeretnénk, ha a következő években egyre több helyi vállalkozóval tudnánk stratégiai szövetséget kötni. Ez számunkra nemcsak növekedési lehetőség, hanem annak az eszköze is, hogy a székelyföldi baromfitermelés erős, életképes és hosszú távon fenntartható maradjon – közölte az igazgató. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a „100 százalékos integráció” nem feltétlenül jelent teljes saját tulajdont minden elem felett. Az elindított bérnevelői partnerségi modell is ilyen külső integrációt céloz: a szakmai irányítás, a takarmány, a genetika és az értékesítés egy kézben van, miközben helyi gazdák kapcsolódnak be a termelésbe, szigorú minőségi és állategészségügyi standardok betartásával. – Ez a modell egyszerre növeli a rendszer hatékonyságát, és hozzájárul ahhoz, hogy a gazdasági érték Erdélyben vagy Székelyföldön maradjon – mondta. 

A Székely Csürke brand mögött álló személy
A 38 éves Laczkó Dénes (képünkön) Gyergyószentmiklóson született, tanulmányait Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) végezte. A kerelőszentpáli központtal működő Poultry Investment és a Protena vállalatok vezérigazgatója. Mentorálással is foglalkozik, fiatal vállalkozókat támogat az Erdélyi Mentorprogram keretében. Az egyetemi tehetséggondozásban két szakkollégium által van jelen: a BBTE kolozsvári Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karán működő Gazdasági Tanácsadó Klub gyakori előadója, aktív alumnusa, emellett a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemen működő Agro Consulting Club szakkollégium alapítója. A romániai agrárium érdekeiért gyakran felszólal, a Romániai Takarmánygyártók Szövetsége alelnökeként képviseli az ágazatot országos és nemzetközi fórumokon. Az agrárértéklánc növénytermesztési oldalán is aktív, társtulajdonosa a Kolozs megyei Transylvania Golden Fields agrárvállalkozásnak, amely mintegy 1500 hektáron termel gabonát.
Vezetésével a Poultry Investment Rt. ma egy integrált baromfiágazati értékláncot működtet, mely Románia egyik meghatározó szereplőjévé vált. Több mint ezer munkavállalóval, két tenyészteleppel, két keltetőüzemmel, tizenhárom saját nevelőteleppel, két vágóhíddal és egy továbbfeldolgozó üzemmel rendelkezik. Ez a rendszer évente mintegy 40 ezer tonna csirkehús előállítását teszi lehetővé. A késztermékek Székely Csürke, illetve Puiul de Crăiești márkanéven kerülnek forgalomba, és megtalálhatók a legnagyobb kiskereskedelmi hálózatokban is. A cégcsoport része a Protena takarmánygyár is – korábbi nevén UBM Feed Romania –, amely az ország egyik piacvezető takarmánygyártó vállalatává vált, a kerelőszentpáli üzem évente mintegy 180 ezer tonna terméket értékesít országszerte.