S azt is megtudhattam, hogy a ro­mantika korában háttérbe szo­­rult ezt a törekvés, de a realizmus – Balzac és Stendhal – „újból visszanyúlt a lélektani analízis módszeréhez, s na­gyobb teljesítményeket ért el ezen a téren, mint az elődök”. Ugyanitt olvasom, hogy „A ter­mészettudományok fej­lődése meghozta a maga gyümölcseit a lélektan területén is; a tes­ti és a lelki folyamatok össze­függéseit a regény immár programszerűen kívánta ér­zékeltetni, s mind nagyobb ér­deklődés mutatkozott a lel­ki élet kóros jelenségeinek tár­­gyalása iránt is”, illetve hogy „a lélektani elemzés a realiz­mus klasszikusainak általánosan el­­­ fogadott módszerévé vált”. Az idézett mű szerint „A ma­­gyar irodalomban a ro­man­tika fennmaradása, hosszú utó­élete következtében a lé­lek­tani ábrázolás igé­nye né­mi­képp háttérbe szo­rult”, s magán Jókain is szá­mon­kérték kritikusai azt, hogy „regényalakjai­nak jel­lemrajza lélektanilag nem indokolt és hiteles”. Meg­ta­láljuk viszont Arany János epikai művészetében: „a Toldi-trilógiában és a Buda halálában a hősök csele­kedeteinek lélekta­ni rugóit, valamint a tudatuk­ban vég­bemenő folyamatokat Arany oly pontosan és hitelesen mu­tatja be, mint senki a magyar regényíró kortársak közül”. Arany realizmusának egyik fontos eleme a lélek­tani valószerűség is. Erre a valószerűségre ő program­sze­rűen törekedett, s Bánk bán elemzései­ben Katona ­Jó­zsef drámájának mélyreható lélektani boncolását végezte el”.

Albert Ildikó előbb lélektani munkákkal jelentkezett, sorra jelent meg a Léleképítés, a Mindennapi lelkünk, az Örökzöld tabuk, Az önpusztító lélek, a Korképek és kórké­pek című kötete. Olvasmá­nyos munka valamennyi, ho­­l­­­ott nem a mai divatos élet­vezetési útmutatókkal, tutibiztos receptekkel szolgál bennük, csupán segít bennünket ab­ban, hogy betekintsünk a lélek rejtelmeibe, hogy ma­gya­rá­zatokat, kapjunk, hogy merjük szakember segítségét kérni, ha bajban vagyunk.
Albert Ildikó útikönyveket is írt – szenvedélyes utazó lé­vén. Kötetben görög és török, valamint szentföldi úti élményei jelentek meg, Az utazás divatja című kötet pedig lélekutazás és világutazás. De már áthajlik a szépirodalomba.
Albert Ildikó szépíróként is jelentkezett, mintegy szerves fejlődés eredményeként. S miként az utazásban visszaköszön a lélektan, így szépírásaiban is megmutatkozik a lélekbúvár és az emberi alkotásra kíváncsi, az értő és érző vándor.

A lélektani regénytől eltérően Albert Ildikó nem az egyénre fókuszál, hanem a társadalomra. Nem az egyén lélektanára, ha­nem a társadaloméra. Legutóbbi kötetének címe: És hátradőlünk a fotelben. Ő maga választotta. A másik címötlet a Szellemi pornó volt. Az első nyugalmat, elmélyültséget su­galmaz, a másik blikkfangos, meg­hökkentő voltával lett volna hivatott felkelteni az olvasó figyelmét. Választása az első változatra esett, noha – mint maga a szerző vallja önmagáról – „nemcsak kíváncsi, hanem bizonyos értelemben kísérletező, nem ritkán provokatív ember”.
A kötet fülére pedig ez a szöveg került: „Albert Ildikó a fotelben hátradőlve – azaz meg­fontoltan, higgadtan, ta­pasztalatok és tudás birtokában – fogalmazza meg az ember éle­tét meghatározó ünnepekhez, az azokhoz kötődő rítusokhoz fűzött történeteit, gondola­tait, eszmefuttatásait, olykor afo­rizmaszerű szentenciáit. Ma­gán­kalendáriuma az ünne­pek­hez, naptári jeles napokhoz fűződő viszonyát taglalja; az És hátradőlünk a fotelben lét­helyzetekre reflektál, a Szel­lemi pornó betűrendbe sze­dett, divatos és ragályos té­máit feszegeti. Dőljünk hátra a fotel­ben, olvassuk élvezettel, nyi­tott szívvel és nyitott elmével gondolatfüzéreit, ugyanis a szer­­ző nem egyetértést vár, csu­pán arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk az olva­sottakon.”
Albert Ildikó szépíróként előbb közösségi felületén je­lentkezett. Egy korábbi interjú tanúsága szerint 2014-ben tette közzé heti rendszerességgel első bejegyzéseit: szösszeneteket, rö­vid történeteket és várta a visszajelzést. A közösségi fe­lüle­tek lehetőséget adnak az azon­nali reakcióra, vé­le­mény­nyil­­vánítás­ra, a tetszés vagy nemtetszés kifejezésére, s ezt a lehetőséget kihasználva tesztelte a szerző olvasóit. Mert hát – mint már említettem – kíváncsi ember, meg kísérletező ember, no meg provokatív ember is. Ezért lehetett volna a kötet címe: Szellemi pornó. De ezért is lett inkább: És hátradőlünk a fotelben.
A kötet a nagyváradi Holnap Könyvek kiadó gondozásában jelent meg, borítója Zsigmond Aranka képzőművész munkája felhasználásával készült.