Hirdetés

Erőt adó kóruspróbák

Spontán alakult a Csík­bor­zso­vai Férfikórus 2012-ben, és azóta a népdalokból álló repertoárjuk többek között Erkel- és Verdi-művekkel is gazdagodott. Geréd Istvánnal, az énekkar elnökével és Ványolós Andrással, a kórus karnagyával beszélgettünk fellépés után.

Péter Ágnes
Becsült olvasási idő: 7 perc
Erőt adó kóruspróbák
A fellépésekre rendszeresen gyakorol a kórus. Heti „edzés” Fotó: Csíkborzsovai Férfikórus archívuma/Daczó Dénes

A Csíkborzsovai Férfikórus egyik koncertje után a tagok az új próbateremben jókedvűen ünnepeltek, névnapok és születésnapok miatt halaszthatatlan koccintanivalójuk volt. Mint mondták, fellépés után ennyi belefér, egyébként nem szokásuk az italozás. A próbateremben vége-hossza nem volt a jobbnál jobb történeteknek, vidám hangulat fogadott.

Népdaloktól a több­szólamú kórusművekig

Geréd István, a Csík­bor­zso­va­i Férfikórus elnöke elmondta, 2012 telén egy kosaras bálon alakult meg a férfikórus. Sokan voltak, és néhány jó hangú férfi – jó barátok, munkatársak, falubeliek – jóvoltából szépen szólt az ének. Felmerült az ötlet, hogy a hosszú téli estéket kihasználva népdalokat tanulhatnának, együtt énekelhetnének, így kórust alapítottak. Vezetőt kerestek önszerveződő, folyamatosan bővülő csapatuknak: a kántort, Bíró Zsolt-Imrét kérték fel szakmai útmutatásra. Több mint húszan voltak, fiatalok és idősek egyaránt tagjai a csoportnak. A legfiatalabb közülük tíz-, a legidősebb pedig hetvenéves. Geréd István hozzátette, hogy a szomszéd településekről is toboroztak jó hangú kórustagokat, így a Csíkborzsovai Férfikórusban nemcsak borzsovaiak, hanem szépvízi, csíkszentmiklósi, csíkszentmihályi, csicsói, karcfalvi és csíkszeredai tagok is vannak.

– A régi népdalok, katonadalok és nóták felelevenítése volt a célunk, és az is, hogy tanítsuk meg ezeket a dalokat a fiataloknak. Azonban 2014-ben a Száztagú Székely Férfikórus tagjai lettünk, és fel kellett vennünk a kesztyűt. Akkor már kórusműveket is kellett tanulnunk, új zenei stílusokat kellett megismerniük

– tette hozzá Geréd István.
Jelenleg klasszikus zeneszerzők darabjait, egyházi énekeket, sokféle kórusművet tanulnak és kevésbé ismert népdalokat is. Teszik mindezt úgy, hogy a spontán alakult csoportban egy olyan tag sincs, akinek zenei végzettsége lenne, de ahogyan Geréd István mondta, énekelni mindannyian nagyon szeretnek, és tudnak is. A kórustagok között csak páran vannak, akik már nyugdíjasok, a többiek dolgoznak vagy iskolába járnak, és vidékiek lévén, majdnem mindannyian gazdálkodnak.

– Nyáron jó pár hetes szünetet tartunk, mert több a munka, mint máskor. Van, hogy épp csak fáradtan beesünk a próbákra, de a zene, az ének aztán újjáéleszt. Amikor reggel ötkor kel az ember, egész nap dolgozik, és éjjel tizenegykor még kóruspróbán van, nem csoda, ha valaki éneklés közben elalszik

– mondta a kórus elnöke.

Több mint tíz éve kitartóan dalolnak

A kórus fennállásának tizedik évfordulóját kissé megkésve, idén ünnepelték meg, mert a közös mulatozást a járványügyi korlátozások és a kultúrotthonban zajló felújítás is akadályozta. A művelődési házban egyébként a kórusnak saját próbatermet különítettek el.

– Nem túlzás azt mondani, hogy nemcsak a faluban, hanem a környéken is etalonná vált a kórusunk. Kitartóan csináljuk már tizenegy éve, és a fellépéseink által messze vittük a falunk hírét. Olyan közösség alakult ki, amelynek meghatározó szerepe van a falu életében, mert Borzsovában nincs hasonló csoport, akik minden héten összeülnének. Példát akarunk mutatni a fiataloknak és az idősebb falustársaknak is

– mutatott rá Geréd István. 
Bíró Zsolt-Imre kántor 2015-ig vezette a kórust, ezután Ványolós András karnagy vette át a helyét, aki új kihívások elé állította a férfikórus tagjait. Mint mondta, kezdetben csak ideiglenesen vállalta el a kórus vezetését, amíg találnak másik karvezetőt, de amikor első alkalommal hallotta a borzsovai férfiakat dalolni, meglepődött, hogy milyen gyönyörűen énekelnek. A tagok meggyőzték őt arról, hogy fejlődőképesek, így azóta is művészeti vezetője és karnagya a kórusnak. Rendszeresen, hetente két órát próbálnak, fellépések előtt egy héten többször is összegyűlnek.

– Ványolós András most a mi edzőnk, így nevezzük. Nagyon sokat tanultunk tőle, amiért nagyon hálásak vagyunk. Úgy tanított minket, hogy ha akartuk, ha nem, megszerettük a kórusműveket

– mondták a kórus tagjai.

Csíkborzsovai Férfikórus archívuma/Daczó Dénes
A Csíkborzsovai Férfikórus a helyi művelődési házban. Otthonos környezet

Kis faluhoz képest nagy kórus

A karnagy elmondása szerint amióta együtt tanulnak, rengeteget fejlődött a csapat, és szakmailag nagy lehetőséget lát bennük. Mint mondta, vannak olyan kórusok, ahol minden szólamban van egy tapasztalt zenész, akinek a hátán az egész repertoár könnyedén tud működni, de itt nem volt senki, aki mélyebben foglalkozott volna zenével. 

– Amikor én idejöttem, a Száztagú Székely Férfikórus repertoárjában levő műveket kezdtük nagyon intenzíven tanulni, sikeresen. A Száztagú Székely Férfikórusban alapcsapat lett a borzsovaiaké, egyrészt azért, mert gyorsan tanulnak, másrészt azért, mert fiatalok. Sajnos elöregedőben van sok nagy múltú kórus

– tette hozzá Ványolós András.
A kórustagok szerint a szünet nélküli, kétórás próba nagyon intenzív. Összekovácsolja ez a társaságot, és egyetértenek abban, hogy a hétszázfős faluban nem kis szó, hogy ilyen kórus működik.

Támogatják, bátorítják őket

A csoport munkáját támogatja Szépvíz község önkormányzata, illetve Csíkborzsova, Csíkszentmiklós és Szépvíz közbirtokosságai, a tejszövetkezet és a Hargita Megyei Kulturális Központ is. Ez a tagok számára nemcsak anyagi támogatást jelent, hanem ösztönzést, bátorítást is, hogy folytassák a munkát. Ugyanakkor bejegyzett egyesületként pályáznak is, hogy fedezzék költségeiket. Szakmai visszajelzést is kaptak, 2018-ban a X. Szovátai Tavaszi kórusfesztiválon ugyanis ezüst minősítést kaptak a zsűritől. A közönség mindig nagy tapssal jutalmazza a koncerteket, és mint mondták, a Száztagú Székely Férfikórus találkozóin fellépéskor sokan igyekeznek a borzsovaiak mellé húzódni, mert már tudják a többiek, hogy Ványolós András jól megtanította nekik a műveket, és lehet a borzsovaiakra számítani.

– Ne csak dicsérjük magunkat, mert volt olyan is, hogy falsot fogtunk, s akkor az edző leintett. Aztán másodikra már jól szóltunk

– mondták poharazás közben, de Ványolós András hozzátette, hogy ez is a jó kórusra jellemző, hogy ha elsőre nem is, de másodikra jó hangon szólalnak meg.
És hogy melyek voltak a legszebb fellépések, amelyekre szívesen gondolnak vissza? A kórustagok többet is felsoroltak, hiszen felléptek a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, a csíksomlyói kegytemplomban, helyi rendezvényeken, erdélyi kórustalálkozókon, és testvértelepülések is meghívták őket. Megannyi emlékezetes pillanatot felidéztek, és remélik, hogy még sok hasonló élményben lesz részük, mert tervekből és lelkesedésből nincs hiány.
 



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!