Ahol az oknyomozó újságírás tétjét nem a „lájkok” jelentik
Egy ismert olasz oknyomozó újságíró autója alá helyezett bomba robbant fel Róma egyik „alvóvárosában”, Pomeziában. A robbanás éjszaka történt, így senki sem sérült meg – kivéve az olasz államiságot, demokráciát, közbiztonságot és sajtószabadságot.
Ezúttal szándéka ellenére szerepelt a vezető hírekben Sigfrido Ranucci, az ismert olasz oknyomozó riporter: a Rómától autóval háromnegyed órányira lévő poméziai otthona előtt leparkolt járműve alvázára – más források szerint a bejárat mellett álló virágcserépbe – ismeretlen tettes vagy tettesek egy kilogrammos robbanó töltetet szereltek, és csütörtökön késő este felrobbantották a bombát.
Ranucci kritikai olvasata: 1000 gramm lőpor
Mivel senki sem tartózkodott a közelben, személyi sérülés nem történt – a detonáció a járműben, a mellette parkoló, szintén Ranucciék által használt autóban és a családi ház masszív vaskapujában tett kárt. Kérdéses, hogy ez a véletlennek köszönhető-e, vagy a merénylők eleve „csak” figyelmeztetésnek szánták az akciót – tény az, hogy a robbanás 20 perccel azután történt, hogy a televíziós újságíró lánya – a kapunál parkoló jármű mellett elsétálva – hazaérkezett, illetve pár órával korábban Ranucci fia is használta az édesapjától egy rövid bevásárlás erejéig kölcsönkért járművet. Erről jobban lehetne spekulálni, ha tudnánk, hogy a bombát távirányítással – például egy mobiltelefon segítségével – vagy időzítő szerkezettel hozták-e működésbe, de ez a részlet egyelőre nem ismert. A nyomozó hatóságoktól annyi szivárgott ki: az elkövetők „rudimentáris”, „barkácsolt”, egy kilogramm, feltételezhetően tűzijátékok készítésénél használt fekete lőport tartalmazó robbanó eszközt használtak.
És itt érdemes kiemelni két kulcsszót. Első: a tűzijáték. A durranásukkal a gonoszt távol tartó petárdák, az éjszakai eget átszínező rakéták, az izzó szikrákat szóró Katalin-kerekek a szicíliai és dél-olaszországi kisvárosok védőszentjeinek tiszteletére tartott helyi fiesták hagyományos kellékei. A második: a vasrácsos kapu. Sigfrido Ranucci és családja ugyanis 2014 óta folyamatos rendőri védelem alatt él, miután az újságíró ismételten halálos fenyegetéseket kapott.
„Colpiscine uno per educarne cento”
Mivel az ügyben az olasz maffia elleni ügyészség nyomoz, nem csúsztatás azt feltételezni, hogy a robbantásért a maffia – talán a szicíliai Cosa Nostra vagy a calabriai `Ndrangheta – lehet a felelős. Ezt Ranucci munkássága még inkább alátámasztja. A nemzeti RAI 3 televíziós csatornán műsort vezető oknyomozó riporter Report című műsora ugyanis rendszeresen és részletesen foglalkozik korrupciós ügyekkel: nagy összegű csalásokat, EU-s források eltérítését, korrupt politikusokat és helyhatósági szereplőket, a maffia által végrehajtott üzleti műveleteket, klántagokat nevez meg és tár fel. Ranucci egy könyvet is írt a maffiáról, taglalva a szervezet és a helyi és nagypolitika szoros összefonódásait. Épp a merénylet előtt jelent meg a közösségi médiában kedvcsinálóként néhány beharangozó klip a Report új adásából, amelynek témája a délolasz és a szicíliai maffia.
Hogy Ranucci mindezzel nem szórakoztató médiatartalmat gyárt, hanem „tiszteletre méltó emberek” – ahogy a maffiacsaládok tagjai nevezik magukat – tyúkszemére lépett, az is mutatja, hogy a maffia a „szokásos” eljárást alkalmazza vele szemben: a robbantás előtt egy évvel már kapott egy kisebb fenyegetést, hogy értsen belőle: valaki két pisztolygolyót hagyott a küszöbén. A német gyártású Walther P38-as pisztolyból származó golyók vérfagyasztó módon utalnak az 1970–1980-as Ólomévekre (Anni di piombo), amikor a szélsőbaloldali és szélsőjobboldali politikai terrorizmus mindennapi jelenséggé vált Olaszországban. 1968 és 1974 között másfélszáz merényletet követtek el olasz városok főterein, vasútállomásain. Bár felületes egyetlen esetet kiemelni, az érdekesség kedvéért egy tragikus, de kisebb jelentőségű üggyel megtesszük: amikor a Vörös Brigádok 1972-ben elrabolta Idalgo Macchiarini mérnököt, a Sit-Siemens igazgatóját, nyakába akasztott táblával közöltek fényképet róla, amint többek között ezt írta: „Colpiscine uno per educarne cento” – Egy bűnhődik, hogy százan tanuljanak belőle.
Ranucci a Corriere lapnak úgy nyilatkozott, az, hogy számtalan fenyegető írott és hangüzenet után tavaly pisztolygolyókat kapott, most pedig bomba robbant a lakásánál, egyértelműen eszkalációt jelez. A maffia bevett forgatókönyve szerint a következő lépés emberéletet követelhet. Az újságíró egy korábbi, 2021-es televíziós műsorában arról számolt be: egy börtönből szabadult klántag elmondta neki, hogy könyve megjelenése után a maffia döntött a megöléséről, de a végrehajtást akkor felfüggesztették.
RSF: Olaszország a 49. a sajtószabadság-világlistán
Az olasz és a nemzetközi sajtó főcímeiben bemutatott eset belpolitikai vihart kavart és társadalmi megütközést váltott ki. Giorgia Meloni miniszterelnök az X-en közölt bejegyzésében elítélte és „súlyos megfélemlítési kísérletnek” nevezte a történteket. „Az információ szabadsága és függetlensége demokráciánk megkérdőjelezhetetlen alapértékei közé tartozik, és nem mondunk le arról, hogy megvédjük” – írta. Matteo Piantedosi belügyminiszter bejelentette: az érintett újságíró rendőri védelmének szintjét a legmagasabbra emelte. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi nem kormányzati szervezet szerint a merénylet „a legsúlyosabb, amit egy olasz újságíró ellen az utóbbi években elkövettek”.
Olaszországban mintegy 20 újságíró él jelenleg rendőri védelem alatt, miután korábban munkájuk miatt megfenyegették vagy megtámadták őket. A legismertebb Roberto Saviano, aki a camapaniai maffiáról, a Camorráról írt Gomorrah címen leleplező könyvet.
A Sigfrido Ranucci elleni bombamerényletet egy véletlen egybeesés teszi még borzalmasabbá: 2017-ben ugyanezen a napon végzett bomba Málta szigetén Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíróval, aki szintén a csúcspolitikusok, az üzleti mogulok és az alvilág összefonódásairól cikkezett rendszeresen. A merénylet elkövetői egy közeli dombtetőről távcsővel figyelték az autójával otthonról elinduló újságírót, majd egy mobiltelefon-hívással működésbe hozták a Peugeot 108-as kisautója alvázára szerelt Semtex plasztik robbanóanyagot. A detonáció az úttól 80 méterre hajította és darabokra tépte a járművet, édesanyja maradványait a robbanás hangjára otthonról a helyszínre siető fia találta meg először. Az ügybe belebukott Málta politikai karrierjének csúcsán lévő miniszterelnöke, Joseph Muscat, a földközi-tengeri sziget egyik legnagyobb, kaszinó- és hoteltulajdonos üzletembere, a merénylet megrendelésével vádolt Yorgen Fenech, illetve elítéltek két magas rangú alvilági figurát, a bombát felszerelő Degiorgo fivéreket.

