Ahol a fabútor fából készül

„Mi a jó abban, hogy egy asztalosműhely vezetője vagy?” „Nem sok.” „Akkor miért csinálod?” „Szeretem” – ez a párbeszéd zajlott le, és talán felesleges külön hangsúlyozni, hogy a válaszadó egy székely férfi, Ferencz Ákos, aki a Caritas csíkcsomortáni asztalosműhelyét mutatta be – nem pazarolva a szavakat, de nem kerülgetve a lényeget.

Balázs Katalin
Ahol a fabútor fából készül
Régen a falusi bácsi otthon, a műhelyében megcsinálta, volt ideje is, türelme is. A karfa íve megfogott, nem volt olyan marófej hozzá, de megoldottuk.” Fotó: Balázs Katalin

Ezelőtt harmincöt évvel azért jött létre a Gyulafehérvári Caritas, hogy a rendszerváltás után Nyugatról érkező segélyszállítmányokat fogadja, és úgy ossza, hogy az adomány a legjobb helyen kössön ki, valós hiányt fedezzen. A segélyezés máig nem szűnt meg, a jó szándékú emberek adományai először a logisztikai központba, majd onnan a Carishop üzletekbe jutnak, ahol jutányos áron lehet azokat megvásárolni. A bevétel pedig egyéb szolgáltatásokat fedez: átalakulás után újra segéllyé, segítséggé válik. A letett ruhák, lecserélt bútorok között az üzletekben megjelentek a vadonatúj, fenyőfaillatú termékek is. Emeletes gyermekágyak, üveges szekrények, asztalok, dézsák kerültek a kínálatba, sőt, hamarosan a nagyszülőknél látott tulipános padláda is a kínálat része lesz: az első már készen, az utolsókat simítja rajta smirglipapírral a mester a csíkcsomortáni asztalosműhelyben.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


Ott, a falu központjában, az iskola és kisbolt szomszédságában, abban az ingatlanban, amely művelődési háznak épült, most egy négytagú brigád dolgozik fenyőfából, remélve, hogy igényt teremt a minőségre, a hagyományra, a fára. A szószátyársággal nem vádolható Ferencz Ákos mondja el, hogy is kezdődött itt a termelés 1993-ban: „Felépült a Szent Erzsébet Idősek Otthona Gyergyószentmiklóson, és oda nyílászárók kellettek.” Aztán a Jakab Antal Házat kezdték élettel megtölteni, oda is kellett az ajtó-ablak. És amikor a Caritastól nem volt elég megrendelés, elkezdtek a „piacra” dolgozni. Egy ideig a külföldi megrendelések fedték le a kapacitást, aztán a belföldi igény lett nagyobb.

A koronavírus például hatványozta a dézsák iránti keresletet, ez az érdeklődés most már lecsengőben, viszont egyre többen szeretnének fát és nem sperlemezt látni a lakásukban.

Mi készül az asztalosműhelyben? A válasz ferenczes: „Nagyjából minden, ami fa.” Ajtók, ablakok a klasszikus fajtából, bútorzat konyhába, szobába, külső térbe. A magánszemélyek mellett cégek is érkeznek megrendeléssel.

Hagyományos a megmunkálás, az illesztéseknél csapokat, vendégcsapokat alkalmaznak, csavarszeget esetleg ott, ahol nem látszik. Itt a fabútor fából készül. A fa pedig minőségi, helyi, kipróbált helyről, alaposan kiszárított anyag kerül megmunkálásra. Egyre nagyobb erre az igény, igaz, amikor kiderül, hogy a minőségnek ára is van, elgondolkodik a vásárló, hogy a tartóst válassza-e, vagy az olcsóbbat. Azt mondja a mester, a megrendelők többsége logikusan gondolkodik: inkább kevesebbet rendel egyszerre, aztán amikor ismét lesz rá pénze, új bútordarabokat vásárol. Négytagú a brigád, jól összeszokott szakemberek, akik átvették a régi mesterek tudását.

Pontosan tudják, a hirtelen szárított faanyag visszaszívja magába a nedvességet, kell ismerni a deszkának azt a tulajdonságát, hogy van neki színe és fonákja, hajlamos a meghajlásra, és ha a vágott évgyűrűk felfelé néznek, jobban bevezeti magába a vizet…

Egymástól is tanultak, így mindenki minden munkafázisra befogható – ha egy ember kiesik, tudásának 80 százalékát a társai tudják pótolni, még ha nem is azzal a teljesítménnyel.

– Olyat még nem kértek tőlünk, amit ne tudtunk volna elkészíteni – esetleg, ha olyan nagy mennyiség kell, amire nincs kapacitásunk. Mert a technikai megoldásokat kitaláljuk. Ritka a sablonmunka, a legtöbb megrendelés egyedi. Igaz, ez azzal jár, hogy minden egyes bútornak rajzot kell csinálni, anyagszükségletet, árat kell számítani… És ez még csak az elméleti része. Ilyenkor, ha azt mondja a megrendelő, mégsem kéri, kárba ment a munka” – mondja Ákos, a sikerek fonákjáról is szólva, de rögtön vált, és arról beszél, hogy a megrendelőknek garancia a Caritas neve. Örömmel mutatja az új terméket, a tulipános padot, mely a régi időket idéző, ma is praktikus ülő- és tárolóalkalmatosság.

– Kihívás volt ezt a padot elkészíteni. Régen a falusi bácsi otthon, a műhelyében megcsinálta, volt ideje is, türelme is. A karfa íve megfogott, nem volt olyan marófej hozzá, de megoldottuk.

Hiába van sokféle gép, vannak olyan részek, amelyek csak kézi munkával készíthetők el – állapítja meg.

Bár sok időt vesz igénybe, és minőségi faanyag is kell hozzá, a mester szerint érdemes erre áldozni. Azt mondja, aki ebben a műhelyben rendel, annak formálható az ízlése, és ők erre hangsúlyt helyeznek.

– Idejön a megrendelő, szekrényt szeretne, lerajzolja. Akkor jönne rá, hogyan lenne praktikusabb, ha otthon, használatban meglátná a hibáit. Mi ezt nem várjuk meg, javasolunk jobb megoldást, mielőtt kivitelezésre kerülne.

A padból egyet rendeltek, de az asztalosok készítettek kettőt, hogy az egyik üzletbe kerüljön, közszemlére, hátha még mások is megkedvelik, elkezdenek vonzódni a hagyományoshoz, és amikor megfestik, ízlésük szerint, akkor egyedivé válik, igazán a sajátjuknak érezhetik.

Ezért jók a házikós gyermekágyak is: ha a gyermek fenyőillatba növekszik bele, jobb eséllyel tudja majd megkülönböztetni a minőséget a tucattermékektől.

Vannak még tervek, bővítenék a kínálatot is, sőt azt szeretnék, ha több lenne az idejük, hogy akár javítást vagy bútor-összeszerelést tudjanak vállalni rendszeresen. Tervük az is, hogy formálják a megrendelők ízlését, igényét, hogy az itt élők, ha bútort vásárolnak, azt mondják: fából legyen!





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!