Új otthonra talál a Szent Anna-tó története
Aranybarna erdők hajolnak ilyenkor a Szent Anna-tó fölé, a csendben maga a természet mesél. A látogatók nyugalmat, elcsendesedést és feltöltődést keresnek. A hamarosan megnyíló látogatóközpont ezt a kapcsolatot szeretné elmélyíteni ember és táj között.
Sűrű köd borította a Csíki-medencét október utolsó napjaiban, amikor fotós kollégámmal a Szent Anna-tó felé indultunk. Az alcsíki falvakon áthaladva reménykedtünk, hogy a nap áttöri a szürkeséget. Aranybarna őszi erdőn keresztül értünk fel a látogatói terület információs pontjáig, ahol végül ragyogó napsütés és már régi ismerősünk, Dósa Elek-Levente, a tavat gondozó Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője várt bennünket, illetve hű társa, Gombóc – vagy ahogyan a legtöbben ismerik: Gombi –, a „hegyi asszisztens” szerepét is betöltő pulikutya.
Új falak között a tó múltja és jelene
Levente éppen árut pakolt az információs pontnál, így kicsit segítettünk neki, majd együtt indultunk a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatásával épített új látogató- és tudásközpont felé. Az 1963-ban emelt egykori menedékház helyén most korszerű épület áll. Falaiban azonban ott él a múlt, hiszen az egykori menedékházat beépítették az új épületbe. A földszint tágas tereiben szemléltető helyiség, vetítőterem és étkező kapott helyet, fent irodák és vendégszobák várják a kutatókat, biológusokat, akiknek talán épp itt születnek meg a következő felfedezéseik.
– A Tudásközpont földszintjén egy makett mutatja be a Csomád-vulkán térségét madártávlatból, a falakon elhelyezett pannókon végigkövethető a Szent Anna-tó kialakulásának története és érdekességei. Megismerhető a vulkán szerkezete és kitöréseinek idővonala, valamint a tó, a szomszédos Mohos-tőzegláp és a környék gazdag állat- és növényvilága is – sorolta Dósa Elek-Levente.
Az alagsori vetítőteremben 24 perces dokumentumfilm mesél a táj születéséről és titkairól. A tervek szerint a jövőben óránként kétszer is levetítenék, hogy a látogatók már tudással felvértezve indulhassanak a Mohos-tőzegláp, a tó és a környező hegység felfedezésére.
A látogatóközpont terveit a Vallum Kft. tervezőiroda benyújtotta a kétévente megszervezett Országos Építészeti Biennáléra, amelynek díjátadóját éppen október közepén tartották.
– A turisztikai létesítmények kategóriában az ökocentrum a figyelemre méltó országos tervek közé került, és bár nem nyert díjat, a nagyszebeni gálán meghívottként bemutathattuk a projektet. Összességében jól látszik, hogy a Szent Anna-tónál született tájépítészeti munkák mellett az ökocentrum is felkeltette a szakma figyelmét. A célunk az volt, hogy kortárs, a terep tektonikájához illeszkedő, helyi anyagokat használó, figyelemfelkeltő és ikonikus épületeket hozzunk létre, és úgy tűnik, ez sikerült is – mondta a helyszínen tartózkodó Korodi Szabolcs főtervező, utalást téve arra is, hogy 2024-ben a Mohos-tőzegláp tanösvény a Regionális Építészeti Biennálén a tájépítészet szekcióban díjazott lett.
Kevés medve, kevesebb látogató
Vendéglátónk társaságában a látogatóközponttól a kiépített erdei ösvényen a tó felé vettük az irányt. A mesébe illő tájon haladva arról is szót ejtettünk, hogy amíg évekkel ezelőtt gyakran medvék riogatták a turistákat, addig napjainkban alig látni nagyvadat a környéken. Ennek legfőbb oka, hogy korábban betiltották a piknikezést, ételmaradék hiányában pedig a medvék nincs amiért a látogatók közelébe jöjjenek.
– Az elmúlt hónapokban mindössze kétszer láttunk medvét a környéken. Az egyiket, amelyiket az út mentén etettek, próbáltuk távol tartani, de kevés sikerrel, ezért kénytelenek voltunk kérni az elszállítását. A másik az esti órákban, látogatási idő után, fent az erdő szélén haladt át. Tehát míg tíz éve valós medveveszély volt itt a tónál és környékén, mára már nincs. A medvék nem tűntek el, csak kevesebbet látjuk őket. A területen továbbra is elővigyázatosan, a kijelölt útvonalakon kell közlekedni – részletezte Dósa Levente. Megjegyezte ugyanakkor, hogy az elmúlt szezonban a látogatók száma is visszaesett. Az okokról érdeklődve kifejtette: valószínűleg a parajdi bányakatasztrófa is szerepet játszott, mivel az a Szent Anna-tó, a Gyilkos-tó és Borszék számára is küldőfelület volt. Emellett az ország gazdasági helyzete és az üdülési jegyek csökkentése is hatással van a turizmusra.
– Már májusba kezdett villogni a „piros lámpa”. Júliusban és augusztusban viszonylag jó volt a látogatottsági arány, de éves tekintetben húsz százalékkal alacsonyabb. A Tusványos idején sem volt rendkívüli a látogatottság. Egyébként azt figyeltük meg, hogy egész évben sokkal több volt a magyarországi turista, mint tavaly. Nélkülük a látogatottsági mutatók sokkal gyengébbek lennének. Hogy nagyobb számban érkeztek-e anyaországi turisták Székelyföldre, vagy idén több magyarországi döntött úgy, hogy meglátogatja a tavat, azt nem tudjuk.
A motorosok számára az egész napos belépő 25 lej. A személyautók parkolási díja három órára 50 lej, a 22 személyes kisbuszoké 170 lej, a nagy buszok esetében pedig 400 lej óránként. A parkolójegy ára tartalmazza az idegenvezetést, a mosdóhasználatot, valamint a 65 év felettiek, a várandós nők és az 5 év alatti gyermekek számára a kisbuszos utaztatást a tóhoz. A csónakázás díja fél órára 35 lej, a tutajozásé 50 lej személyenként és túránként. Különböző korosztályok számára kedvezményeket biztosítanak.
Lencsevégen
A tóhoz érkezve a víztükör szinte mozdulatlan volt. Ilyenkor az ember óhatatlanul lassabban lélegzik, figyelmesebben hallgat, hátha megszólal a táj. Talán mások is erre figyeltek, illetve a tavon csónakázókra és a fenyvesek közötti lombhullatók aranybarna színbe burkolódzására. Sok fotós ezeket a pillanatokat próbálta megörökíteni, amire a lehetőség adott, a szabályok betartásával.
– A terület november elsejétől naponta 10–18 óra között látogatható, 17 órakor van az utolsó belépés. Tudatában vagyunk, hogy fényképezés szempontjából a tökéletes körülmények korán reggel adottak, és sokan akkor szeretnének fotózni. Az ikerkráterekben a hajnali fotózásnak megvannak a sajátos biztonsági kockázatai, amelyeknek mi nem tehetjük ki a meggondolatlan személyeket. Nem kezelhetjük úgy a helyzetet, hogy „eddig sem történt semmi”. Tisztelettel kérjük, értsék meg, hogy a kifejezés, miszerint „saját felelősségre teszem”, nem alkalmazható a Szent Anna-tó esetében – hangsúlyozta a tavat felügyelő egyesület ügyvezetője. Megjegyezte: amennyiben a fotósok látogatói programon kívül szeretnének a területen tartózkodni, kérik, lépjenek kapcsolatba a gondnoksággal, hogy megszervezhessék a kíséretet, és biztosítani tudják, hogy a fotózás biztonságos körülmények között zajlik.
– A látogatási szabályzatot be nem tartók ellen határozottan fogunk fellépni és az illetékes hatóságok bevonásával a helyzetnek megfelelő intézkedéseket fogjuk alkalmazni – jegyezte meg Dósa.
A nap már lejtőre járt, amikor visszaindultunk, és magunkban summáztuk, a természet itt nem díszlet, hanem élő tanú. A csend, a fény és a víz együtt mesélnek arról, mennyire törékeny, és mégis állandó a harmónia. Talán ezért térnek ide újra és újra azok, akik a világ zajából kis időre hazatalálnának.

