– Hogyan viszonyultak akkoriban Udvarhelyszék és Csík-Gyergyó-Kászonszék döntéshozói, hangadó politikusai a rendiség és az azzal járó kiváltságok eltörléséhez, Erdély és Magyarország uniójához?

– 1848. április 18-án összehívták Csík-, Gyergyó- és Kászonszék „gyrás” gyűlését. A „Nemes Két Csík, Gyergyó és Kászon szék rendeinek folyó 1848-ik és Szentgyörgy hava 12-én rendes elnökség alatt tartatott” közgyűlésén Balási József főkirálybíró bemutatta az 1848-as márciusi eseményeket, és mérsékelni próbálta a székek képviselőinek forradalmi hangulatát. Beszédében óvta, intette a csíki és gyergyói székelyeket az elmámorosodástól, és utalt arra, hogy Mikó Mihály gyergyói alkirálybíró a nép előtt kifejtette az átalakulás célját, tehát mindenkinek kötelessége az események nyugodt kivárása. Kiemelte, hogy a nép lelkében balul fogalmazott hiedelmek eloszlatása végett a katonai hatóságokkal egyértelműleg minden egyes faluban mind katonai, mind polgári részről kinevezett biztosokat küldjenek ki, akik a falugyűléseken a nép előtt megmagyarázzák az átalakulás célját és hatását, a közrend és a békesség fenntartásának fontosságát. Ugyanakkor kérte a kinevezendő biztosok és tisztek közötti együttműködés megteremtését a közcsend és a békesség biztosítására. A forradalmi hangulat csillapítása végett kérte: adjanak be kérést annak érdekében, hogy a katonáskodó székelyeket ne vigyék külföldre. Az országgyűlés munkálatainak bezárása után Csík-, Gyergyó- és Kászonszék nemessége 1848. június 15-én összehívta a szék gyrás gyűlését. A kolozsvári diéta munkálatait irányító liberális nemesség, amely az erdélyi forradalom eredményeit mindenáron a maga irányítása alatt akarta tartani, e gyűlésre a kormány részéről leküldte Lázár Lászlót. A megbeszéléseken jelen volt még Gál Sándor is mint miniszteri biztos, aki előterjesztette Batthyány Lajos kormányelnöknek 1848. május 10-i felhívását, amely szerint 12 000 katonát kell küldeniük a Szeged melletti állandó táborba. A felszólítást elfogadták, és a gyűlés kimondta, hogy Csík (Gyergyó- és Kászonszékkel együtt) az elrendelt táborba szállásra mindig készen áll, hogy „nemcsak töredék, hanem az egész és általános felajánlásról lehessen biztos tudósítás, a primori rend önkéntes ajánlkozása alapján elhatároztatott, hogy minden eddig létezett rendi különbség nélkül a törvényhatóságnak valamennyi polgára, nemcsak néhány ezren, hanem mind fejenként sietendnek a legnagyobb készséggel fegyvert fogni”.

A gyűlésen elhatároztatott a primori, vagyis nemesi kiváltságok megszüntetése is: „... a primori rend a székely nemzet többi része felett bírt kiváltságairól addig is, míg ez a tárgyban keletkezett törvény megerősítve beérkeznék, minden rendeket összeolvasztván, végképp lemondván, ezután kész a közterhekben a néppel osztozni, a rendek különbségét a székben végképpen megszűntnek tekinti, s ezután a törvényhatóság bármelyik tagját, minden rendi különbség nélkül csak a (...) haza szabad székely polgárának neveztetni kívánja.”
Ezután a gyrás gyűlés népgyűléssé alakult át. Ez forradalmi programtervezetet dolgozott ki, melynek fő pontjai a következők voltak: a revindikált havasokhoz csatolt magánbirtok visszaadása; a revindikált havasok jövedelmeiből begyűlt pénzösszeg célszerű felhasználása; a papi kepe megszüntetése; az úgynevezett futrás pénznek a visszaadása; a székely nemzetnek mint külön lovasezredet képező testületnek nem említését, hanem annak meghatározását, hogy a „... honnak kerek számban hány katonára van szüksége és az összeg mindenütt a lakosság arányszáma alapján vettessék ki, a béke idején a határokat a sorkatonaság s ne a mezei gazdaságban foglalkozó székelyek őrizzék”; a sószállítás árának csökkentése. E programtervezettel kapcsolatban a népgyűlés a vita során a következő határozatokat fogadta el: a revindikált havasok jövedelmére vonatkozólag meg kell keresni a gyalog- és huszárezredek parancsnokát, hogy a felhasználásról adjanak kimutatást és biztosítékot, hogy másra nem fordítják; a papi kepére nézve azt határozták, hogy visszaadják az illető helységeknek és patrónusoknak a canonica portiót, s helyette adnak illő pénzt a közpénztárból. Míg ez megtörténik, a kepézési kötelezettség fennmarad; a futrás pénzekre nézve a székely határőrezred parancsnokságát szigorú számadás alá kell vonni; kimondták a székely katonaságnak nemzetőrséggé alakítását. A székely katonaság azonban a július 2-i országgyűlésig maradjon jelenlegi állapotában; a minisztériumtól követeljék a sóár leszállítását.
A következőkben a népgyűlés azt indítványozta, hogy hozzák vissza az ezred köréből elvett fegyvereket, valamint a polgárőrség minden rendi különbség nélkül való felállítását. Az indítvány alapján a népgyűlés elrendelte minden helységben a biztosság felállítását. Nem nehéz felismernünk a gyergyói határőrkatonák követeléseinek kimaradását Csík-, Gyergyó- és Kászonszék úgynevezett nemzetgyűlésének követelései közül. Ez egyrészt a Csík, Gyergyó és Kászon között fennálló gazdasági-társadalmi különbségeknek tulajdonítható. A katonai nemesség a forradalom előtti időszakban annyira megerősítette gazdasági pozícióját a faluközösség közös földjeinek rovására, hogy nyugodtan lemondhatott primori kiváltságairól, mert ez nem érintette anyagi helyzetét. Bár a gyrás gyűlés nemzetgyűléssé alakult át, az új szerv vezetői ugyanazok maradtak, tehát tartalmilag nem történtek mélyebb változások. Az új forradalmi szervek vezetői tehát nem voltak mások, mint a régi széki tisztségviselők. Közülük választották, Gál Sándor kivételével, az országgyűlésre küldendő követeket, név szerint Mikó Mihályt, Mihály Gergelyt és Antalffi Gábort. Ez utóbbi és Gál Sándor pótkövetek voltak. 1848. június 17-én 7727/1848-as számmal rendelet érkezett Csík-, Gyergyó- és Kászonszékbe a robot eltörlésére vonatkozóan. A rendelet 4. pontja leszögezte: „a földesúr majorsági szántó-, kaszálóföldjeinek, erdeinek, legelőinek, szőlőinek és gyümölcsöseinek tökéletes tulajdonosa, szintóly valóságos tulajdonosa lett az eddigi jobbágy és zsellér azon úrbéri vagy coloniciális mindennemű földeknek, amelyeken most mint olyanokat bír, amelyek az azok utáni szolgálat és dézsma eltöröltetvén, neki ajándékoztatnak.” Valószínű azonban, hogy a jobbágyfelszabadítás a Gyergyói-medencében már régebb megvalósult. A határozat csak jogilag tetézett egy folyamatot. 1848 júliusában és augusztusában a forradalomellenes erők kezdtek megerősödni. A Habsburg-ház körüli uralkodó körök, miután sikerült leverniük az olasz szabadságharcot, elhatározták, hogy végeznek a magyar forradalommal is. A Habsburgok erőteljes ellenforradalmi tevékenységet fejtettek ki. A forradalmi kormány az események sodrásában a székely haderőkben katonai védelemre alkalmas csoportot látott. Talán ezzel magyarázható Batthyány Lajos miniszterelnöknek az 1. számú csíki határőrezredhez szóló 1848. május 19-i, majd június 28-i felhívása a harcra a haza mentése érdekében. 1848 júliusának elején Gyergyóban megkezdték a nemzetőrség összeírását. Puskás Ferenc, Gyergyószék jegyzője, Csík-, Gyergyó-, és Kászonszékek királybírójához írt levelében a következőképpen írt a nemzetőrség megszervezésével kapcsolatos tevékenységéről: „A nemzetőrség felállításáni munkával még eddig folytonosan el lévén foglalva, legelső tudósításomat csak most, és annyiban tehetem meg, miképp a nemzetőrség Gyergyószéknek mind a kilenc falujában már öszveíródott, mégpedig rendkülönbség nélkül. Csupán Szent Miklóson vettem észre e részben kis divergentiát, minthogy ott jelenleg még az örménység által előre felállított őrsereg külön áll, de reménylem, hogy e dolog is mielőbb kiegyenlíttetik. Egyébiránt Gyergyó Remetén vagyon nemzetőr 381, Csomafalván 237, Újfaluban 441, Tekerőpatakon 256. A többi helységek öszveírásai még nem adódtak bé. Az őrségi tisztek megválasztása is már elkezdődött, s alig kellene néhány nap, hogy e környékben a nemzetőrséget alakultnak nyilváníthassuk, ha a törvény, mely a székelység vállain nehezülő súlyos terheit a 84 éves rendszernek megszüntetni rendeli, életbe lépett volna. De ha ez még sokáig halasztatik, tartani lehet attól, hogy a nép elveszti béketűrését, s a legüdvösebb institutio is ellenszenvet támaszthat az ő kebelében. Azért életet a törvénynek, Méltóságos Úr! Ennek eszközlése a legsürgetőbb téendő, mert kifáradt a nép béketűrése a hosszas várakozásban. Ez adhat aztán sükert azon fáradozásainknak is, melyeket a honvédelmi önkéntes seregbe kívántató önkéntesek gyűjtésében megkezdettünk, s már folytatunk is.” Láthatjuk, hogy Gyergyó szék jegyzője a nemzetőrséget a határőrezredek ellentétjének minősítette. 

– Mi is volt a nemzetőrség intézménye, hogyan jött létre?

– A magyar nemzetőrség spontán szerveződése már március 16-án megkezdődött. A főváros önkormányzatának kebeléből alakult „Rendre Ügyelő Választmány”, mint a Pesten, majd Budán alakuló nemzetőrség felügyeleti szerve, toborzó felhívásában „minden becsületes ember” számára lehetővé tette a nemzetőrségbe való belépést. Gróf Batthyány Lajos 1848. március 22-én a helyhatóságokhoz intézett körlevelében a városokban és a népesebb helyeken a vagyonos osztályból létrehozandó őrsereg létrehozását sürgette. A törvényhatóságok öntevékenysége, valamint a miniszterelnök központi szervező- és irányítómunkája eredményeként a nemzetőrség létszáma Magyarországon április végére elérte az 50–60 000 főt. Az 1848/XXII. törvénycikk úgy intézkedett, hogy az ország minden olyan férfilakosa, akinek életkora a 20 és 50 év közé esett, valamint a törvényben előírt jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezett, kötelességszerűen a nemzetőrség tagjává vált. A cenzus – a jövedelem, illetve vagyon – alsó határát a törvény félteleknyi birtokban (minőségétől függően 12–30 holdban), vagy ennek megfelelő értékű ingatlanban, illetve 100 forint évi tiszta jövedelemben szabta meg. A nemzetőri szolgálatra kötelezhető lakosságot először is össze kellett írni. Az összeírásokat a miniszterelnök április 21-én rendelte el a hatóságok számára. Egyben a konkrét ügyek intézésére létrehozta a közvetlen alárendeltségében működő Országos Nemzetőrségi Haditanácsot. Az elrendelt összeírás a maga teljességében sohasem készült el. Ennek különböző okai voltak. Szerepet játszott benne a lakosság idegenkedése, a félelem mindenfajta katonáskodástól s így a nemzetőrség intézményétől is. Ez helyenként és esetenként az összeírás megtagadásához vezetett. Hasonló következményekkel járt a nemzetiségi kérdés kiéleződése, elsősorban néhány túlnyomóan szerbek, szlovákok, illetve románok lakta megyében. Ezek hatását jelezte Batthyány május 25-i intézkedése, melyben jelezte, hogy „ott, hol a nemzetőrség iránt ellenszenv nyilatkoznék, az összeírás megtíltatik”. A reguláris alakulatokhoz hasonlóan, a nemzetőrség hadszervezeti alapegységét a zászlóalj képezte. A zászlóaljak alapegységei a századok, a századok alapegységei a szakaszok voltak. A tisztjeiket századosig maguk választhatták, kiképzésüket a nyugalmazott császári, királyi tisztekre bízták. A törvények elvben lehetővé tették, hogy a nemzetőr-alakulatokat katonai célokra alkalmazzák. A nemzetőrök váltották egymást, s a váltások ideje 4-8 hét között változott. Április–május–június folyamán azonban még a nemzetőrség intézménye élvezett prioritást. S ennek szervezésében végül is jelentős eredmények születtek. Június végén mintegy 200 000, július első felében körülbelül 350–380 000, szeptemberben pedig a 400 000-t is meghaladta az összeírt nemzetőrök száma. A nemzetőri egységek kialakításánál két alapvető szempont érvényesült: a területi elv, valamint az a szervezési elképzelés, miszerint a nemzetőrségnek gyalogoszászlóaljakból és lovasosztályokból kell állnia. Az előbbi azt jelentette, hogy minden megye egy önálló egységet képezett a nemzetőrség szervezése szempontjából. Ennek alapelemeit a megye helységei, illetve azok nemzetőrei alkották, akik létszámuktól függően szakaszokba és századokba szerveződtek. Minden hat század pedig egy zászlóaljat képezett. A nagyobb városok elegendő számú nemzetőreiből alakult önálló zászlóaljak szintén az illető megye nemzetőrségéhez tartoztak. A lovasszolgálatra kötelezett vagyonosabb nemzetőröket két századból álló osztályokba vonták össze. Az utóbbiak – 300 főre tervezett – létszáma azonban ritkán telt ki egy megyéből, ezért a lovasosztályokat általában két vagy három megye lovas nemzetőreiből alakították ki. A június végére összeírt mintegy 200 000 főnyi nemzetőrség 116 zászlóaljat és 48 lovasosztályt tett ki. Aradon, Pesten, Pozsonyban és Selmecen néhány tüzérüteget is létrehoztak. 1848-ban és 1849-ben a magyar nemzetőrség tipikus polgár-katonaságnak tekinthető. Jellegénél, laza szervezeti kereteinél fogva, valamint hiányos fegyverzete és még hiányosabb kiképzettsége következtében komoly harci feladatok ellátására kevésbé lehetett alkalmas. 
1848 nyarán sem Csíkban, sem Gyergyóban nem vették komolyan a nemzetőrök kiképzését. Így Csík, Gyergyó és Kászon székben a főkirálybíró 1848. július 14-én utasítást adott az összeírt nemzetőrök kiképzésének elhalasztására, hogy ünnepélyesen fogadhassák Vay Miklós országos királyi biztost.
A határőrök részéről az ezredparancsnokság és a tisztek egy része azonban akadályozta a nemzetőrök összeírását. Az akadályoztatás megszüntetéséért Puskás Ferenc, Gyergyó szék jegyzője 1848. augusztus 22-én arra kérte a főkirálybírót, hogy egyeztessen az ezredessel és a katonatisztekkel.

– Mi vezetett el az agyagfalvi székely nemzetgyűlés összehívásához és határozatainak elfogadásához?

– Báró Anton Puchner, az erdélyi osztrák hadsereg parancsnoka 1848 őszén nyíltan a magyarok ellen fordult. Anton Puchner törvénytelennek tartotta a magyar forradalom kormányát és annak erdélyi képviselőit. 1848. szeptember 18-án Erdélyt ostromállapot fogta, teljes meghódítást követelt minden törvényhatóságtól. Négy katonai tábort szervezett Riebl őrnagy, Urbán ezredes, Heydte dragonyos és Gedeon tábornok parancsnoksága alatt a császári hatalom visszaállítása céljából.
Az osztrák ellenforradalmi erők a magyar szabadságharc leverésére 1848 őszén igénybe vették a román és a szász magyarellenes közösségek katonai erejét az Erdélyi-érchegységben, a Szilágyságban, a Mezőségben meg a Szászrégen és Székelyföld közötti térségekben. Az erdélyi magyar szabadságharc eddigi megvalósításai tehát veszélybe kerültek. Az önvédelemnek a székelyek általi megszervezése egyre szükségesebbé vált. Székelyföldön a nemzeti gyűlés tartásának a gondolata már 1848 tavaszán felvetődött a székelység vezetőinek körében, de akkor elmaradt. Ősszel, a polgárháborús hangulat kialakulása után azonban a tanácskozásra valamilyen formában és valahol feltétlen sort kellett keríteni. A székelységnek ugyanis sorsdöntő kérdésekben kellett állást foglalnia, meg kellett határozni a székelység helyét a magyar forradalom és a kibontakozóban lévő osztrák ellenforradalom viszonyában, részvételét a magyar szabadságharcban s különösen az erdélyi magyarság önvédelmi harcában, kifejezésre kellett juttatnia az erdélyi társnépek iránti békés szándékát. A székelységnek tehát választania kellett a meghódolás és az önvédelem között. Az agyagfalvi gyűlést Berzenczey László, Marosszék országgyűlési képviselője, kormánybiztos hívta össze. A felhívás 50 éves korig minden székely férfiút az Agyagfalva melletti rétre hívott, október 16-ára, hogy ott döntsenek a Habsburg-ellenes önvédelmi harc ügyében. A nemzetgyűlésre Csík-, Gyergyó- és Kászonszékből mintegy 15 000 ember érkezett.

– Mit tartalmaztak az agyagfalvi gyűlés határozatai?

– Az agyagfalvi nemzeti gyűlésen a székelyek jó szándékukról biztosították Erdély összes népét, miközben megbélyegezték a népeket egymás ellen uszító osztrák politikát. Elhatározták, hogy felhívást intéznek a román és szász lakossághoz, amelyben biztosítják őket, hogy a székelyek tisztelik nemzetüket, nyelvüket és vallásukat. Kijelentették, hogy barátai a volt jobbágyok új szabadságának s testvérileg kívánnak a szabadságjogok fenntartásában segíteni: közös teherviselést és jogegyenlőséget óhajtanak. A következőkben a gyűlés magáévá tette azt a javaslatot, miszerint a székelység kivonja magát a Gubernium hatósága alól, és ugyanakkor a leghatározottabban megtagadta a függést a General Commandótól. A nagygyűlés tehát a katonai védelem mellett szavazott. Székelyföld katonai főparancsnokává Sombori Sándor háromszéki huszár ezredest választották. Főtiszti hatáskörrel ruházták fel Dorsner ezredest, a csíki gyalog-határőrezred parancsnokát. Berzenczey László az agyagfalvi nemzeti gyűlés célját a következő három pontban jelölte ki: 1. Három személyből álló ideiglenes székely kormány létrehozása, mely a magyar minisztériumnak lett volna alárendelve; 2. Székely katonai nemzeti tábor szervezése. A magyar honvédség mintájára a székely hadsereg felállításáról határoztak, parancsnokának Sombori Sándor huszár ezredest nevezték ki. Elrendelték egyben a 19 és 25 év közötti ifjak általános hadkötelezettségét; 3. A székely nemzet régi szabadságának visszaszerzéséről való tanácskozás.

– Mi ezeknek a határozatoknak a ma is megszívlelendő üzenete? 

– Az agyagfalvi nemzetgyűlést a székely önrendelkezés egyik igen fontos mozzanatának tekinthetjük, ahol őseink maguk döntöttek Székelyföld lakóinak kiállásáról az osztrák ellenforradalmi erőkkel folytatott küzdelemben. Az agyagfalvi gyűlés megszívlelendő üzenete, hogy nekünk sem most, sem a jövőben nem szabad lemondanunk autonómiatörekvéseinkért való kiállásunkról.

– A szabadságharc számos ütközetében vettek részt a csíki és a gyergyói székelyek. Soroljon fel néhányat ezek közül.

– 1848 októberében a főleg idősekből, gyermekekből és asszonyokból álló gyergyói had Ditró–Remete határában Bernád Imre vezetésével megállította és visszafordulásra kényszerítette a Maroshévíz felől támadó osztrák–szász–román seregeket. 1848. október 31-én Vajdaszentivánnál a székely had legyőzte a román határőrkatonák és a szász és román népfelkelők seregét, november 4-én pedig Marosvásárhely mellett vereséget szenvedtek a Habsburg-párti erőktől.
1848 őszén a gyergyói és csíki forradalmárok részt vettek a bukovinai–újvidéki–aradi harcokban. 1849 februárjában pedig döntő szerepük volt a piski hídi csatában. 1849 áprilisában a gyergyói és csíki századok Dél-Erdélyben és Krassó-Szörény térségében értek el jelentős sikereket az ellenforradalmi erőkkel szemben. 1849. június 20-tól augusztus 1-ig hősiesen harcoltak a cári intervenciós sereggel együtt támadó Habsburg-haddal szemben. A gyergyói, csíki nemzetőrök és honvédek különösen a június 23-i, július 2-i és július 23-i háromszéki ütközetekben tűntek ki vitézségükkel. A gyergyói és csíki honvédek és nemzetőrök 1849 nyarán még részt vettek a Kolozs megyei, Maros–Torda megyei ütközetekben, illetve a segesvári és a zsibói csatákban.

– Mi az események tanulsága?

– A csíki és gyergyói székelyek szerették szülőföldjüket, ragaszkodtak szabadságukhoz, ami meghatározta a forradalmi eseményekhez való hozzáállásukat.