Kezdjük a „legekkel”: Jászvásáron van a leg­régibb olyan mold­vai templom, amelynek külső falaira is freskók kerültek, az ország legrégebbi zsidó ima­háza, valamint a legnagyobb örmény temploma, amely több mint hatszáz éves. A városban alakították ki az ország első irodalmi emlékházát, ez a Ion Creangă Múzeum, az első botanikus kertet, és itt van Románia első, azaz legrégibb felsőfokú oktatási intézménye, az Alexandru Ioan Cuza Egye­tem. A várost mondják a száz templom városának is – tényleg sok van belőlük –, a magas színvonalú kulturális intézmények és események vá­rosának is. Ennyi talán elég is, hogy meghozzuk a döntést: érdemes az ország egyik leg­keletibb, a moldovai határ kö­zelében fekvő nagyvárosát közelebbről is megtekinteni.

Múzeumok egy helyen

Jászvásár történetének van­nak magasztos és kevésbé ma­gasztos fejezetei is, de a város felfedezésénél érdemes az „itt és most”-ra koncentrálni, hogy az előítéletek ne zavarják meg az élményt. A történelmi belváros modern és régi épületei összességében elegáns hatást keltenek, amit úti beszámolók szerint tavasztól őszig a ren­geteg virág csak fokoz. Az Egyesülés térről indulva a szé­les sugárúton eljutni a város egyik fő látványosságához, a Kultúrpalotához, amit mon­danak az ország egyik legszebb épületének is (még egy „leg”). Valóban impozáns, ráadásul más épületek sem „nyomják el”, arányos, harmonikus neo­gótikus szépsége teljes mér­tékben érvényesül. Az egykori fejedelmi udvar helyén álló palota I. D. Berindey román építész tervei alapján mai formájában 1925-ben ké­szült el, közigazgatási és igaz­­ság­szolgáltatási célokra hasz­nálták, 1977 óta több múzeumnak ad otthont. Fő­bejárata az 55 méter magas óratorony alatt van, előtte szé­les, többsávos út, mögötte gyönyörű park, közelében pláza – szóval minden utazó talál errefelé valami izgalmasat.

Hétezer éves kerámiák

Számomra a legnagyobb él­ményt a történelmi részleg Cucuteni-kultúrát bemutató ter­mei jelentették. Az egye­dül­álló és jellegzetes geo­metriai művészettel ren­­­del­­­kező, titokzatos neo­liti­­kus kultúra virágkora körülbelül a hétezer évvel ezelőtti időkre tehető, nagy településeik nyomaira, gyönyörű kerá­miáikra a mai Moldva, Mol­dova és Ukrajna területén találtak a régészek – a kiállítás jól felépített, információdús és látványos. Ugyanezen a tájékon a tömbházak háttere előtt és a városi forgalom között különös kis sziget az 1600-as évek második felében épült Dosoftei-ház, amelyben ma a középkori moldvai irodalom múzeuma működik. 
A rengeteg templom közül az ortodox hitű helyiek­nek és zarándokoknak való­színűleg az első az érseki székesegyház, amely Moldva védőszentjének, Szent Piros­kának a maradványait is őrzi. Számunkra sokkal izgal­ma­sabb volt a Trei Ierarhi (Három szent főpap) templom, amelyet 1639-ben fejeztek be, külső falait rendkívül kifinomult fa­ragványok díszítik, örmény motívumok zömmel, nem vé­letlenül, hiszen építését egy örmény mester nevéhez kötik.

Franciás finomságok

Számos kolostor van Jász­vá­sáron, gyakran falakkal kör­be­vett, középkori építészeti csodák, igaz, jó nagyokat kell sétálni, ha legalább néhányat megnéznénk, de megéri. Köz­ben a Vasile Alecsandri Szín­házat és megkapó, barátságos környékét is bejártuk, és meg­kerestük a Nagy zsina­gógát, amely igazából elég kicsi. Egyébként a város va­la­­mikor az örmények és zsidók legnagyobb moldvai köz­pontja volt, mindkét kö­zösség hozzájárult sokszí­nű kultúrájához, építészetéhez, de sajnos Jászvásár nevéhez véres pogromok is tapadnak. 
Séta közben feltűnően sok, már-már franciás stílusú és ilye kínálattal rendelkező pék­süteményes boltra, cuk­rász­dára bukkantunk, renge­teg a stílusos étterem, kedvencünk egy olyan lett, ahol színpom­pás madarak repdestek és rikoltoztak, miközben ebé­dün­ket fogyasztottuk. 
Már-már „brutalista”, a szocialista érában emelt épü­­­leteket is bőven látni Jászvásáron, a korszak egyik jellegzetes „darabja” a Lucea­fărul Gyermek- és Ifjúsági Színház. 

További szépek

Nekünk kimaradt a nevezetes botanikus kert, a régi zsidó temető meglátogatása, mint ahogy a város számtalan mű­vészeti galériájának felkeresé­se is – tehát van ok visszatérni. Viszont az utazás alatt útba ejtettük az Agapia kolos­tort, amely az ország egyik legnagyobb apácakolostora, meg­­néztük a németvásári vá­rat, amely egy valóban na­gyon látványos középkori erő­­dítmény a jóval kevésbé látványos város szélén. A Mic­­lă­ușeni faluban található Stur­dza-palota méltó lezárása volt kirándulásunknak. A neo­gótikus stílusban, barokk ele­mekkel is ellátott kastély egy szép park közepén áll, ám mi­vel évek óta restaurálják, a bel­ső terek nem látogathatók. A Sturdza-palotának is ha­son­ló­an há­nyatott sora volt az elmúlt év­tizedekben, mint az erdélyi kastélyok zömének, fel­újítása is lassan halad. De nagyon szép.