– Az egyik hazai közvéle­mény-kutató intézet vezetője nemrég úgy nyilatkozott: az államfőválasztás második fordulójában akár 63 százalékos is lehet a részvétel. Ez azt jelentené, hogy 10-13 százalékkal több ember menne el szavazni, mint az első körben. Mennyire tartja reálisnak ezt az előrejelzést?

– Teljesen elképzelhető és valószínű forgatókönyv, hogy a választási részvétel magasabb lesz, mint az első fordulóban. Sokan nem számítottak arra, hogy ekkora lesz a tét, vagy hogy George Simion ennyire előretörhet. Azok a választók, akik negatív fejleményként élik meg Simion megerősödését, most sokkal nagyobb mértékben érzik magukat mozgósítva, mint korábban, amikor még nem érzékelték a veszély valódi nagyságát. Az is elképzelhető, hogy Simion támogatói szintén aktívabbak lesznek, amennyiben az a tét számukra, hogy hatalomra juttassák az általuk preferált jelöltet.

– Mi vezetett odáig, hogy a román szélsőjobboldal ennyire megerősödött? 

– A legfontosabb oknak az elosztási igazságtalanságokkal kapcsolatos elégedetlenséget látom. Arról van szó, hogy a román politikai színtéren hosszú ideje nincs olyan párt, amely valóban képviselné a munkavállalók, a munkásosztály vagy a társadalom alsóbb rétegeinek érdekeit. Ezeknek a társadalmi csoportoknak a problémáit senki nem képviselte érdemben, miközben a gazdasági egyenlőtlenségeket tovább súlyosbította a koronavírus-járvány. A Szociáldemokrata Párt (PSD) gazdaságpolitikájában gyakorlatilag felsorakozott a neoliberális, piacpárti konszenzus mögé. Ez pedig teret nyitott minden olyan szereplőnek, aki ezzel szemben valami mást mondott – és ez a szereplő végül a szélsőjobboldal lett. Nem véletlen, hogy éppen a járvány időszaka alatt erősödtek meg: akkor kezdték el bírálni a korlátozó intézkedéseket, amelyek valóban nagyon egyenlőtlenül hatottak a társadalom különböző rétegeire.

A vállalkozók sok esetben kaptak támogatást, a közalkalmazottak megkapták a fizetésüket, de azok, akik elveszítették munkájukat, vagy az informális gazdaságban dolgoztak, semmilyen támogatást nem kaptak – nekik ezek az intézkedések a puszta megélhetésüket is ellehetetlenítették. Ehhez jött még egy erőteljes középosztálybeli identitásdiskurzus, amely a „felelősségteljes viselkedésről” szólt. A magyar közösségen belül is jelentős volt a különbség. Volt ezzel kapcsolatban közvélemény-kutatásunk is: például Székelyföldön sokkal erősebb volt az oltásszkepticizmus, mint az erdélyi nagyvárosok középosztályában. Ezek az osztály- és településtípusbeli különbségek országosan is megfigyelhetők voltak. Mindez erőteljes elégedetlenségi hullámot generált és a politikai elittel szembeni lázadáshoz vezetett, ezen kapaszkodott fel a szélsőjobb.

– Gondolom, nem kizárólag a vagyoni egyenlőtlenségeknek vagy a kirekesztettségérzetnek köszönhetjük, hogy itt tartunk…

– A politikai elit rossz döntései is súlyosbították a helyzetet. Bizonyos értelemben Diana Soșoacă kizárása (az Alkotmánybíróság nem engedte indulni az államfőválasztáson – szerk. megj.) indította el a lavinát, ezt nagy valószínűséggel a PSD, illetve Marcel Ciolacu politikai mesterkedésével lehet összefüggésbe hozni. Arra próbált rájátszani, hogy Simion mint szélsőséges jelölt kerül a második fordulóba, és vele szemben könnyebb győzni – ahogy annak idején Iliescu legyőzte Corneliu Vadim Tudort. Ezzel biztosította volna, hogy ő lesz az államfő. Csakhogy a forgatókönyv gyakorlatba ültetése túlságosan is „jól sikerült”. Az is nagy kérdés, hogy jó döntés volt-e a november végi első forduló eredményének megsemmisítése. Az Alkotmánybíróság ezzel egy olyan demokráciafelfogást próbált érvényesíteni – a „militáns demokrácia” elvét –, amely szerint a demokratikus intézményeknek joguk van kizárni a rendszerellenes szereplőket. Csakhogy ennek Romániában nincs hagyománya, és azok a választói csoportok, amelyek Călin Georgescut vagy George Simiont támogatták, nem tartották hitelesnek az Alkotmánybíróság érvelését. Ez is csak növelte az elégedetlenséget.

– Követtek el más hibát is?

– Még nem beszéltünk a kormány teljesítményéről, amely nem tudta eldönteni, hogy kormányoz vagy kampányol. Azt gondolták, hogy ha egy lejárt szavatosságú, de minden kormányzó párt számára elfogadható jelöltet állítanak, akkor arra majd szavazni fognak az emberek. Ez azonban téves előfeltevésnek bizonyult. Összefoglalva: a szélsőjobb előretörésének legfőbb oka az elosztási igazságtalanságokkal szembeni tartós elégedetlenség, amelyre az elmúlt öt-hat hónapban még ráerősített a politikai elitek, a hagyományos pártok elképesztő bénázása. 
– Orbán Viktor tihanyi beszéde, amellyel egyesek szerint George Simion mellé állt, nagy visszhangot keltett. Később próbálta árnyalni az álláspontját, de addigra már heves vitákat szült a közbeszédben. Vezethet ez töréshez az erdélyi magyar közösségben? 

– Abból indulhatunk ki, hogy az első fordulót megelőzően az erdélyi magyar közösség viszonylag egységesen viszonyult Simionhoz. Egy, az erdélyi magyarokra nézve reprezentatív közvélemény-kutatásunk szerint a megkérdezettek mindössze 4 százaléka bízott meg benne – ez azt jelenti, hogy a közösség 96 százaléka elutasító volt. Orbán kijelentése ezúttal szembement az erdélyi magyarság egységesen vallott véleményével. Dinamikus egység van az erdélyi magyar közélet aktív szereplői között. Különböző politikai és értelmiségi csoportok egymással vitatkozva is mozgósítják a közösséget. Mozgósítanak a kisebbségi intézményrendszert féltő nemzeti érzelmű konzervatívok, a liberális demokratikus intézményeket féltő liberálisok, sőt még a maroknyi baloldali is, akik azt gondolják, hogy a javak elosztásának és a társadalmi igazságosság szempontjából is a lehető legrosszabb választás Simion. 

– Lehet ennek az összefogásnak pozitív következménye?

– Ha ez az egység hozzájárul Simion megállításához, az akár egyfajta megújulási folyamatot is elindíthat az erdélyi magyar közösségben. Ha viszont nem sikerül megállítani, az jóval kedvezőtlenebb helyzethez vezethet. Az erdélyi magyar értelmiség és az aktív közéleti szerepet vállalók körében ez lmindenképp törést okoz majd a Fidesszel szemben. Az RMDSZ szerintem egyfajta igazodási kényszerbe kerül majd. Kimeríthetetlen eszköztára van az erdélyi magyar etnopolitikai retorikának, ha arról van szó, hogyan lehet Orbán Viktorhoz végletekig lojálisnak maradni. Például lehet azt mondani, hogy Orbán azért öleli magához Simiont, mert ezzel minket védelmez. De emellett valószínűsíthető, hogy megjelenik majd valamiféle ellenálás is azzal az autokráciával szemben, amely egyszerre tör most ránk Bukarestből és Budapestről.

– Az egyik fogadóiroda 50–50 százalék esélyt ad George Simion és Nicușor Dan győzelmére is. A már említett közvélemény-kutató vezetője is szoros eredményt valószínűsített. Ön hogy látja az esélyeket?

– Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. Főleg azért nem, mert már az is befolyásolja a végeredményt, hogy milyen esélyeket lát a társadalom. Ami szerintem most igazán fontos, az az, hogy mind az erdélyi magyarok, mind a román társadalom józanabbul gondolkodó része elhiggye: ezt a veszélyt még meg lehet állítani. Hogy milyen napra ébredünk hétfőn, hogy milyen formában lesz szükség ellenállásra – vagy ellenkezőleg, milyen lehetőségek nyílnak majd a politikai térben –, azt a választások után fogjuk megtudni.