Amikor a kétezres évek elején bele­vág­tunk hon-, avagy hely­ismereti túráinkba, nem­hogy gyermekcipőben járt a turizmus itthon, hanem még cipőcskéje sem volt. Le­számítva egy-két ismertebb helyet, az épített örökség még valahol a senkiföldjén, senki tulajdonában, átmeneti állapotban leledzett. Ez kon­k­rétan romos, elhanyagolt épü­leteket, szögesdróttal elkerített területet, zárt kapukat jelentett. Rég volt, így már bevallhatom: ahol más megoldás nem adó­dott, a kíváncsiságtól hajt­va be-bemásztam egy-egy bir­­­tokra, hogy leg­alább kör­besétálhassam, meg­cso­dál­has­­sam az adott épületet. Egyik korai emlék ebből az idő­szakból a keresdi Bethlen-kastély.

Várkastély a dombok között

Segesvártól Medgyes irányában bő tíz kilométert kell autózni az országúton, majd letérünk a Dános-patak völgyébe, és nemsokára megérkezünk Ke­resd faluba. Dános községhez tartozik, elenyésző magyar la­kossággal. És itt, a település közepén emelkedő dombon található egy igazi történelmi, építészeti csoda, a Bethlen-kastély, és még egy csoda – de erről később.
A két évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest nagy a változás. Akkor épp vasárnap volt, a falu népe valami vallásos ünnepen a templomban tar­tózkodott, nem találtunk senkit, aki bebocsátott volna legalább az udvarra, álltunk a romos, kúszónövényekkel benőtt falak alatt… Ma már rendezett a terep, van hely a parkolásra, kedves kis kávézóban frissülhet fel a látogató, és szakszerű ide­genvezetést is kap, így olyasmiket is megismerhet, amiket avatatlan szem nem venne észre. 
A főúri épület nemcsak az erdélyi reneszánsz legszebb alkotása, hanem ez az egyik legnagyobb erődített kastély is. Egy másik „leg” pedig az, hogy a birtok több mint hét évszázada ugyanannak a nemesi csa­ládnak a bir­tokában van, mely tény Európa keleti részén bi­zony ritkaságnak számít. Kul­túrtörténeti szempontból is kincs: Bethlen Elek itt írta meg a család történetét, és Bethlen Farkas itt dol­gozott Erdély történetén. Valószínűleg a 15. szá­zad­ban kezdték el építeni, aztán több szakaszban bő­vült, mígnem egy szabályos alaprajzú, sarkain egy-egy olaszbástyával megerősített vár­­­kastély nem lett belőle. 

Pusztulás, feltámadás

Egészen az 1949. március 3-i ki­lakoltatásig éltek itt Bethle­nek, és – ahogy az „Isten se­­­­­ge­­delmével udvaromat épí­tet­tem…” (Bicsok Zoltán, Or­­bán Zsolt) című könyv leírja – beren­dezése, fel­szerelése hi­ány­talan volt. A kom­munista ha­talom emberei négy nap és négy éjjel hordták el a be­rendezést: antik bútorokat, fest­ményeket, falikárpitokat, sző­­­­­­nyegeket, porcelánt, üveg-, kris­tály- és ezüstedényeket, köny­veket teherautókon. Amit ér­­­téktelennek találtak, elé­get­­­ték az udvaron. A tárgyak nagy részének nyoma veszett. Aztán az épület­együttes a helyi mezőgazdasági állo­más birtokába került, majd gazdátlanul állt, a mű­em­lékvédelmi hatóság kétszer is belevágott a restaurálásba, nem éppen szakszerűen és következetesen, félbe is maradt a munka. Hosszú pereskedés után került újra a Bethlen családhoz, 2014 óta pedig a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondnokságában áll. 
Bár a pusztulás számottevő volt, az épület java áll, lát­ványos és egyre szebb lesz, ha folytatják a restaurálást. Képzeletemben próbáltam be­népesíteni az egykori nagy fogadótermet, amit aranyos palotának hívtak, érdekes volt kitekinteni a keleti szárny végében, a saroktoronyban kialakított kis erkélyről, amely az asszonyok lakosztályához tartozott. Kü­lön­leges, misz­tikus hangulatot áraszt a kapu mellett nyíló, késő reneszánsz jegyeket viselő kastélykápolna, az ud­varról nézve valósággal kö­zépkori vendégnek éreztem magam, ha feltekintettem a több szakaszban épült öt­szintes öregtoronyra, fel­ső szintjén darabontok re­­­­­­liefjé­­­vel, be­lülről pedig iz­gal­­mas volt a csigalépcsőkön felfedezni a kör alakú terek apró épí­tészeti szépségeit. Nekem legszebb az árkádos tornác, ahová dísz­lépcső vezet fel. A déli falon át fut az ösvény az egykori kastélyparkba, va­gyis a kertbe, ami belőle megmaradt. Ebből a szögből is nagyon látványos a magas falakkal öve­zett vár­kastély.

Bethlenek és az egyetlen Michelin által ajánlott szállás

Manapság a keresdi Bethlen-kastély több kiállítást is kínál, többek között a csa­lád és az épületegyüttes történetéről, de „ilyen volt – ilyen lett” fényképtárlatot, korhűen berendezett, a lovagi kort megidéző termeket, la­kószóbákat is találunk, és kőtárat az udvaron. Van kijelölt látogatói útvonal, de érdemes csak úgy elveszni, megállni egy-egy faragott reneszánsz ajtókeret mellett, finom dí­szítéssel borított árkád alatt. Novemberig 10–18 óra között, azután 16 óráig látogatható.
A cikk elején beharangozott másik különlegesség itt, ebben az eldugott kis faluban nem más, mint Erdély egyetlen olyan szálláshelye, amely be­került nemrég a híres Michelin-ka­lauzba. A Bethlen Estates Transylvania a kastély egykori melléképületeiben, va­­­lamint felvásárolt régi há­zakban ki­alakított bu­tik­ho­tel, amelyet a Bethlen csa­lád egyik le­származotti ága álmodott meg és hozott létre. Igazi luxust kínálnak az örökség, fenntarthatóság, slow travel és autentikus helyi gasztronómia, illetve programok jegyében. Nem olcsó, de – a képek alapján – valóban szép és különleges.