A hideg tavasz miatt a burgonya ütetése későn kezdődött a megyében, s bár a csapadékmennyiség kezdetben biztatónak mutatkozott, a térségünkre nem jellemző júniusi szárazság csalódást okozott a gazdáknak. Ferencz Tibor szépvízi pityókatermesztő érdeklődésünkre nem rejtette véka alá, hogy a gazdák nincsenek megelégedve az idei terméssel, még úgy sem, hogy a kártevők és betegségek nem okoztak különösebb gondot. A betakarítás időpontja is megcsúszott, így október első hetében érhet véget a krumpli betakarítása.

Nincs használható cserekultúrnövényünk

Száraz esztendőt tudhatunk magunk mögött, ami komoly terméskiesést eredményezett – értékelt a közel 25 hektáron pityókával foglalkozó gazda. Kifejtette: a tavaszi, szokatlan hideg miatt megkéstek az ültetéssel, majd gyorsan jött a kánikula, amely nem jellemző a vidékre, hisz a június csapadékos hónap szokott lenni. A korai szárazság miatt így a kötés sem volt megfelelő, a júliusi és augusztusi forróság pedig tovább rontotta a helyzetet, a gumók nem fejlődtek ki rendesen. A hosszú vegetáció­jú fajták különösen megsínylették az idei időjárást, a koraiak némileg jobban teljesítettek. A kevesebb terméshozam ugyanakkor az árakat nem befolyásolta különösebben. A pityóka jelenlegi nagybani ára kilónként 1 lej körül alakul. 

– Sajnos nincs kereslet a burgonyára olyan formában, mint azelőtt. Megváltoztak a vásárlási szokások, az emberek „beszoktak” a nagyáruházakba, a piaci kereskedők pedig már nem vásárolják fel úgy a terméket, mint korábban

– fogalmazott lapunknak Ferencz Tibor. A termésátlagokkal kapcsolatban megjegyezte: az öntözött területeken 25–30 tonna közötti az átlag, ami így sem kiemelkedő, viszont az öntözés nélküli földeken alig 10 tonna vagy még annál is kevesebb termett hektáronként. A nagytermelők számára egyfajta biztonságot jelent, hogy szerződéses értékesítési lehetőségeik vannak, de a kisebb gazdáknak nehezebb az eladás.
A nehézségek ellenére Ferencz optimista: szerinte sok talpraesett fiatal gazda van, és „a pityókát Székelyföldön nem szabad feladni, mert az a székely ember számára érték, sőt identitás”. 

– Ez a mi brandünk, és nincs is mire lecserélni

– fogalmazott. A jövő kulcsa szerinte az öntözés fejlesztése és a megfelelő, szárazságtűrőbb fajták kiválasztása lehet.

Öntözés nélkül márpedig nem fog menni

A szépvízi gazda meglátásait, tapasztalatait a csíkszeredai Vadászati és Hegyvidéki Erőforrások Kutató és Fejlesztő Intézetének (ICDCRM) kutató igazgatója is megerősítette. Dr. Szép Róbert szerint az utóbbi években a klímaváltozás hatásai Székelyföldön egyre erőteljesebben érezhetők, és ez alapvetően meghatározza a burgonyatermesztést. Az idei évet elemezve, mint mondta, a májusi rendkívüli mennyiségű csapadék – helyenként közel 300 liter esett négyzetméterenként – után hirtelen szárazság következett. A vegetáció emiatt késve indult, a növények fejlődési ciklusa lerövidült, és nem jutott elegendő idő a gumók kifejlődésére. 
A délről feltörő ciklonok elzárják az északnyugat felől érkező, csapadékot és hűvös levegőt hozó frontokat, emiatt a tavaszi esők később, sokszor csak májusban érkeznek. Ez visszaveti a növények indulását, és lerövidíti a fejlődési idejüket. Amikor végül beköszönt az optimális időszak, a krumpli gyorsan a föld feletti részek növekedésébe – biomasszába – fekteti energiáját, viszont így kevesebb ideje marad a gumók kifejlesztésére. Ezért fordul elő, hogy a termés mennyisége elmarad a várttól. A nyári szélsőséges hőingadozások pedig tovább súlyosbították a helyzetet: éjszakánként hideg, nappal pedig akár 30 Celsius-fok feletti hőmérsékletek nehezítették a burgonya fejlődését, magyarázta. 

– A burgonya számára az ide­­ális az, ha éjjel 6–8 fok körüli, nappal pedig 24–26 Celsius-fok a hőmérséklet. Ennél hidegebb vagy melegebb körülmények között a növény szenved

– mutatott rá Szép Róbert.
A szakember szerint az egyik kulcs a fajtakiválasztás: vannak fajták, amelyek 90 nap alatt beérnek, mások 140 napot igényelnek. A termesztőknek ehhez kell igazítaniuk az ültetési időpontot, hogy a vegetációs időszak egybeessen a lehető legtöbb optimális, napos periódussal. Ugyanakkor hangsúlyozta: teljesen öntözés nélkül nem lehet manapság hatékonyan burgonyát termeszteni, hiszen a gumó több mint 90 százalékban vízből áll, tehát rendkívül vízigényes növényről beszélünk. 
Az öntözés biztosítása azonban komoly gondot jelent megyénkben. Sok helyen a talajvízszint jelentősen süllyedt, egyes térségekben már teljesen eltűnt. A rétegvizek kitermelése egyre nagyobb terhet ró a készletekre, miközben a talajvíz gyakran szennyezett nitrittel, nitrátokkal vagy ammóniával.

Meg kell(ene) tartani vizeinket

– Az egyetlen hosszú távú megoldás a vízvisszatartás, Európában több helyen is alkalmazzák azt a gyakorlatot, hogy mezőgazdasági területek feláldozásával víztározókat, ún. poldereket alakítanak ki, amelyek kizárólag öntözési célokat szolgálnak. Ha ezeket a poldereket Székelyföldön is – jól – kialakítanánk, az bőven fedezné a Csíki-medence mezőgazdaságának vízigényét

– vázolta a kutató.
Szép Róbert arra is rámutatott, hogy az Olt szabályozása miatt – „a folyó 64 százalékát elvesztettük, amikor a kanyarulatokat levágtuk” – a Csíki-medencében a parti szűrésű vízrendszer ma már inkább lecsapolja a vizet, ahelyett, hogy megtartaná azt, így a vízhiány tovább súlyosbodik. Ez a rendszer normális esetben úgy működik, hogy amikor a folyók és patakok vízszintje magas, a víz átszivárog a kavicsos, homokos talajrétegeken, és így táplálja, utánpótlással látja el a talajvizet. Ma viszont ennek az ellenkezője történik, a víz elszivárog a földből a folyó felé, vagyis ahelyett, hogy táplálná a talajt, inkább kiszívja belőle a vizet.
A víz visszatartását azonban nehezíti, hogy sok település túl közel épült az árterülethez. Ha a vízszintet megemelnék – például zsiliprendszerekkel –, több pince is beázna. Ez is mutatja, hogy bár a megoldás iránya egyértelmű, a kivitelezés komoly kihívások elé állítja a térség gazdálkodását és vízgazdálkodását – mutatott rá a kutató.