Az Almafák hegyén minden év őszén egy különleges töklámpásünnepségre került sor, amikor sok-sok megfaragott tök fénye világította be az erdőt, és a hűvös estéken melegséget hozott mindenki számára.
A töklámpásünnepet megelőzően Almáskertes, a jó tündér, minden erdőlakót – mókusokat, egereket, nyuszikat, baglyokat, csacsikat, tücsköket, bogarakat – megkért, hogy segítsenek összegyűjteni a legszebb és legnagyobb tököket az ünnepségre. A mókusok, egerek, nyuszik, baglyok, csacsik, tücskök, bogarak szebbnél szebb lámpásokat faragtak, amelyeket büszkén mutogattak és állítottak ki az erdő és a Nagyszerű liget minden zegébe-zugába. Az erdő tele lett gyönyörű, színes töklámpásokkal, melyeknek fénye és melege megtöltötte az erdőt, mesebeli hangulatot teremtve.

A sok-sok világító, ragyogó lámpás meleget árasztó fényére Álomszövő, az éjtündér, levetette az Almafák hegyére terített sötét leplét, s az égen ragyogó csillagok leugrottak az erdőbe sziporkázó táncot járni a pompázatos töklámpásokkal. Az állatok is együtt táncoltak és énekeltek, élvezve a csodálatos, varázslatos őszi estét. A mókusok, egerek, nyuszik, baglyok, csacsik, tücskök és bogarak nagyon büszkék voltak a saját kis művészi faragványaikra.
Ám a káprázatos banzájt váratlan esemény törte meg. Híre futott, hogy a messzi Óperencián túlról farkasok közelednek az Almafák hegyéhez, veszélyeztetve az erdő lakóit, a családias hangulatot és szeretetet. Félelem és aggodalom töltött el mindenkit, és a jó hangulat megingott.
Ekkor Almáskertes aranymogyorófa-pálcáját előkapva csodát tett.
– Hókusz-pókusz fényőrök, űzd az ordast, fénylő tök – zengett a varázsige, miközben szikrát szórt a levegő, mintha tűzijáték lett volna.
A töklámpások fénye hirtelen megnövekedett, hatalmas tündéri árnyakat vetítve az erdő szélére. A somfordáló toportyánok ijedten menekültek az óvó lidércek elől, és soha többé nem tértek vissza.
A töklámpásünnep közösségi ereje és az Almafák hegyén lakók együttműködése eredményes volt. A csapatmunka által teremtett fény legyőzte a sötétséget, és elkergette a veszedelmet. Így a Nagyszerű liget őszi ünnepe a remény és a barátság ünnepe is, és az erdőlakókat arra emlékezteti, hogy a közösségben és az összefogásban rejlik az erő.