A növény- és állatvilág kibontakozását elősegítő itáliai istennőről, Maiáról (Maiusról) kapta az év ötödik hónapja a nevét. Maia, avagy Fauna a természet és a sarjadó vetés védnöke. 

A katolikus egyház számára – a Magyar Katolikus Lexikon szerint – a május a Szűzanya hónapja, aki minden megújulás és szépség forrása. A hónaphoz számos népszokás is kötődik, amelyeknek gyűjtőneve a majális. Ezen szokásoknak „eredetileg a húsvéti idő részeként vallásos tartalma volt, a megújult természet ünneplése a megváltott ember ünnepe volt, s a templomi szertartásokat követő játékokból, ünneplésekből lett népszokássá. Fontosabb alkalmai: május elseje; május vasárnapjai, különösen május első vasárnapja, mely eredetileg Mária, a Jó Pásztor Anyjának ünnepe volt”. Ebből az ünnepből alakult ki a 20. században az anyák napja.
A május magyar nyelvterületen elterjedt másik elnevezése a pünkösd hava, hiszen ez a mozgóünnepünk általában erre a hónapra esik. Pünkösd a húsvéti misztérium beteljesedése, a Szentlélek eljövetelének és az egyház születésének ünnepe, amelyhez egy sor hiedelem, szokás tartozik – pünkösdi királyválasztás, pünkösdi királynéjárás, pünkösdi zöldágazás, májusfa, valamint pünkösdi mulatságok, táncok, játékok. Ezen pogány eredetű szokásokat az egyház sokáig tiltotta, a Magyar néprajz sorozat Népszokások, néphit és népi vallásosság című kötete szerint egy pünkösdi mulatságokra vonatkozó, 1692-ből származó csíkkozmási tiltás így szólt: „Eleitől fogva régi időben is mindenkor tilalma volt a sátoros ünnepeken való táncolásnak, királynéasszony-ültetésnek, mely pogányoktól maradott szokás ezután is tilalmas.”