Július a nyár dereka, lepkék, méhek, dongók járják az erdők, mezők virágait. A rókafiak felcseperedtek, már nem is annyira aprókák. Anyjuk elválasztotta őket, és szilárd táplálékot fogyasztanak, de a rókacsaládok még sokáig együtt maradnak. A rókakölykök továbbra is a kotorék körül töltik idejük nagy részét, ismerkednek a küzdelem ízével és a világ zajával.
A szarvasbikák agancsa mostanra elcsontosodott, az erekkel teli bőr lehámlik, ami igencsak bosszantja az állatot, ezért fejdíszét a fákhoz súrolva pucolja le, ami néhány nap alatt sikerül is. Száz nap alatt a semmiből új csontagancsot növesztett. Csodálatra méltó, évente ismétlődő biológiai teljesítmény ez.

A még télen világra jött kis medvebocsok is nagyot cseperedtek a nyár derekára, de még mindig közvetlenül anyjuk mögött szelik az erdőket, mezőket, táplálék után kutatva. A természet igencsak bőséges svédasztalként terül eléjük. A vadcseresznye már beérett, de rendre érnek az erdei gyümölcsök, tejes már a kukorica is, amit szintén előszeretettel fogyasztanak.
Július közepén kezdődik az őzek násza, más néven az üzekedés. A vadászkalendáriumban július 15-től számítják ezt az időszakot. Ekkor, ahogy a neve is sejteti, a bakok kergetik a sutákat, illetve a területükre tévedt vetélytársakat is elűzik. Ilyenkor gyakran megesik, hogy a közutakra is kitévednek a szenvedélyes kergetőzés közepette, és mivel ilyenkor a szokásosnál jóval óvatlanabbak az állatok, sokkal balesetveszélyesebbek. Főleg a hajnali és szürkületi órákban jelentenek igazi veszélyt, ezért ebben az időszakban az autóvezetők fokozott figyelmére van szükség. Ha őz szalad át az úttesten, érdemes lassítani vagy akár megállni, hiszen nagy a valószínűsége, hogy követi azt még egy.

Az erdők madárdala is csitul, már csak egy-egy riasztó figyelmeztetést adnak ki vészhelyzet esetén. Az énekesmadarak többsége ilyenkor vedlik, újakra cserélik kopott, elhasznált tollaikat.
A mezei nyulak évente több alkalommal is fialnak, vemhességük 42-43 napig tart. Az állomány többségét a május és július közepe között született nyúlfiak adják. Utódaikat nem egy, hanem több fészekbe szülik, ezzel is növelve túlélési esélyeiket. Érdekesség, hogy az állat már akkor képes újra megtermékenyülni, amikor még meg sem szülte az előző párzások során fogant utódait. Nemhiába szolgált rá a ,,szapora” jelzőre.