Amikor iskolások lettünk, a hecserliszedésre mindig kaptunk két-három szabadnapot, amit nagyon vártunk. Csapatostul mentünk az erdőre és a mezőre begyűjteni, majd le kellett adni a termést. Sokszor próbáltuk más piros bogyókkal vagy apró kövekkel „felturbózni” a kiszabott kilókat. Akkor még nem tudtam, mekkora kincs, milyen értékes gyógynövény a csipkebogyó.
Ez a 2-3 méteres, tüskés cserje gyakran előfordul utak mentén, domboldalakon, kerítések mellett, ezért nálunk ritkán ültetik vagy termesztik célzottan. Pedig viszonylag könnyen szaporítható magról is. A magjának hideghatás kell: ősszel kell elültetni, vagy 2-3 hónapig hűtőben tárolni ahhoz, hogy ki tudjon csírázni. A vadrózsa hajtásait nemesített rózsafajtákkal is be lehet oltani.
A hecserli szinte minden része felhasználható gyógyászati célra. Tavasszal a rügyeiből rügyelixírt készítenek, amely erősíti a szervezetet, de elkészítését inkább tapasztalt gyógynövényeseknek ajánlják. A virágbimbókat, ha van elég szorgalmunk, begyűjthetjük, megszáríthatjuk, majd teakeverékekben felhasználhatjuk. A kinyílt szirmokat mézbe áztatva, kevés szódaporral keverve a szájpenész kezelésére kiváló szert lehet készíteni – rózsaméz néven ma is kapható a gyógyszertárakban.
Én a csipkebogyót már augusztus végén kezdem gyűjteni, amikor narancssárgás színt kap. Ilyenkor van a legnagyobb C-vitamin-tartalma, és ekkor szárad a legszebb, világos színűre. A csipkebogyót gyakran emlegetik „vörös aranyként” a gyógyhatásai miatt. Kiváló immunerősítő, javítja az érfalak állapotát, segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségeket, enyhíti a fáradtságot és a kimerültséget. C-vitamin-tartalma tízszer nagyobb, mint a citromé. Számos mikrotápanyag található benne: pektinek, flavonoidok, cukrok, savak, valamint A- és K-vitamin. Antibakteriális hatású, így gyulladásos és fertőző betegségek esetén is alkalmazható. Vízhajtó tulajdonsága révén segít a méreganyagok és toxinok kiürülésében.
A legegyszerűbb felhasználási módja a tea. Este langyos vízbe áztatunk egy-két maréknyi bogyót, reggel leszűrjük, és a folyadékot azonnal fogyaszthatjuk. A maradék bogyókra ismét vizet töltünk, felforraljuk, majd hagyjuk lehűlni. Így az ásványi anyagok is kioldódnak a húsából és a magjából. A két főzetet össze is keverhetjük, de külön is fogyaszthatjuk. A bogyókat többször is kifőzhetjük, amíg színük és ízük van.
Ki ne szeretné a piros, folyós lekvárját? Az elkészítése nagy munka, szakértelmet és felszerelést igényel. Először be kell gyűjteni többkosárnyi hecserlit, megtisztítani, majd nagy lábosokban puhára főzni. Ezután összetörjük és szűrőn átpasszírozzuk, hogy eltávolítsuk a magokat. (Nekem a férjem készített egy csöves szerkezetet, amit villanyőrlőre erősítünk, így a magok és szőrök nagy részét kiszedi a pasztából.) A következő lépés a „szőrszita”, amelyen teljesen át kell passzírozni, hogy minden apró szőrszál eltűnjön. Csak az a lekvár jó minőségű, amely teljesen sima, és nem szúrja a torkot. Egyes vidékeken ezért hívják „seggvakarónak”, mert a benne maradt szőrök kellemetlen érzést okoznak. Ezek a mikroszőrök nagy mennyiségben veszélyesek: a szervezet nem tudja őket feldolgozni, a májban rakódnak le, és gyulladást okoznak.
A paszta készítése időigényes, ezért én ilyenkor kalákát szervezek: sütök-főzök, elhívom Mamát és négy-öt szomszédasszonyt, egész nap passzírozunk. A végeredmény egy csoda szép, piros, sima, savanykás paszta, amit cukorral ízlés szerint besűrítek, majd befőzöm télire. Készíthető hidegen is, főzés nélkül, de ez még több munkát igényel. Ilyenkor a dércsípte bogyókat gyűjtjük be, leforrázzuk, állni hagyjuk egy-két napig, majd daráljuk és passzírozzuk, végül cukorral keverjük ki. Mivel erjedésre hajlamos, tartósítószert is kell hozzáadni. Íze azonban intenzívebb, finomabb így.
Így készül a mézes csipkebogyó-pálinka is. A dércsípte bogyókat mézzel rétegezzük nagy üvegekbe, állni hagyjuk egy hónapig, majd felöntjük jó minőségű pálinkával. Két-három hónap érlelés után egy finom, vastag gyógylikőr lesz belőle.
Nagyon értékes a csipkebogyómagból préselt olaj is. Természetes gyulladáscsökkentő és bőrmegújító hatású, segít enyhíteni a bőrirritációt, hosszú távon regenerál. Belsőleg fogyasztva támogatja a szívet, az érrendszert, az immunrendszert, az emésztést és a látást. Naponta egy teáskanállal ajánlott, étkezés előtt. Én arckrém és szemkörnyékápoló készítéséhez is használom. Az a legértékesebb olaj, amely pirosas színű, mert abba a szárított hús is belepréselődik.
Mi is próbáltunk olajat készíteni az Erdélyi Gyógynövénykert Egyesület kis olajprésével, de a szőrök ráégtek a gépre, és csak a gyárban tudták szétszedni és megtisztítani. Ezért ma inkább bioboltban vásárolom meg a csipkebogyómag-olajat, egyszerűbb így feldolgozni.
A csipkebogyóból/hecserliből készíthető még bor, gyümölcslé, kocsonya, leves, mártás és különféle őszi dekorációk, koszorúk. A magokat régen kiszárították, a szőröket kiszitálták és „viszketőpor” néven árulták a vásárokon. A régi bűvészkönyvek is említik mint társasági tréfát: nagyszerű csínynek számított, ha valakinek a nyakába szórták.