Van már két évtizede, hogy kirándulások során elkezdtük felfedezni szűkebb, majd tágabb környezetünket, ez a honismereti tevékenység a „kastélyvadászattal” indult. Így keveredtünk el egyszer Alsórákosra, amely a Segesvár és Brassó közötti országúttól kissé távolabb, az Olt mentén fekszik, és ott található a kívülről viszonylag épségben megmaradt, látványos Sükösd-Bethlen-kastély. Akkor fogalmunk sem volt még arról, hogy milyen egyéb ritka látványosságokat rejt ez a falu, de a kastély előtt egy majdnem olvashatatlanná kopott tábla valamiféle geológiai parkra hívta fel a figyelmet. A kutya se járt arra, alig találtuk meg, hogy merre induljunk, végül helyiek útbaigazításával jutottunk el a Smaragd-tóhoz. 

Romosan is szép

De még azelőtt természetesen megnéztük, amiért odamentünk, amelyről legalább tudtunk néhány dolgot. A várkastély a falu központjában áll, a 17. századból származó négy sarokbástyás, magas falak övezte kastélytípus jeles példájaként jegyzi a szakirodalom. Története több nemesi családhoz is kötődik, Sükösd György udvari tanácsos, kapitány kezdte el építeni egy 16. századi udvarház helyén, aztán a bethleni gróf Bethlen család tulajdonába került, nekik köszönhető a templomtoronyra emlékeztető, többszintes kaputorony, amely ma is áll, homlokzatára került fel Bethlen Sámuel kígyós címere. Az épületek a várfal belső oldalához kapcsolódtak, ezekből csak kevés maradt meg.
A 19. században az Afrika-utazó Teleki Samu vásárolta meg, majd az alsórákosi közbirtokosságé lett, és elkezdődött a lassú, majd egyre gyorsabb pusztulása. Egyes részeit istállónak használták, később mezőgazdasági gépeket tartottak benne. Az 1990-es években történt néminemű felújítás, de szakszerűtlen módon, például vasbetonnal erősítették meg a régi gerendafödémek helyét, a munkálatok során nem figyeltek az előbukkanó falfestményekre sem. Első látogatásunkkor senki sem őrizte az épületet, körülötte és a belső udvaron elvadult növényzeten taposva nézelődhettünk. Ma már rendezettebb képet mutat a várkastély és környezete, vannak belső terek, ahová be is lehet menni, és bár mérete, építészeti megoldásai lenyűgözőek, egykori szépségének megidézéséhez a fantáziánkra van szükség. A leírások szerint valamikor vizesárok övezte, gyönyörű park volt körülötte, a Palota, az Asszony háza, az Úr háza, a lovagterem is gazdag díszítéssel bírt…  

Vörös és smaragdzöld

Szerencsére néhány éve a belföldi turizmus megerősödésével az alsórákosi kastélyra is egyre többen kíváncsiak, s a településen is ráébredtek arra, hogy aranybányán ülnek, és mára már – mit legutóbbi látogatásunkkor megtapasztalhattuk – egy kombinált jegy birtokában nemcsak a főúri épületet, hanem a bevezetőben említett földtörténeti ritkaságokat is fel lehet fedezni, minden nehézség nélkül. Táblák jelzik az utat, megfelelően kialakított parkolóban hagyhatjuk az autót és jól kijelölt ösvényen járhatjuk be a terepet. Az egész egy természetvédelmi terület, nem is akármilyen: a Persányi-hegység vulkanikus múltjának maradványa a hely, az ország utolsó vulkáni tevékenységének helyszínén járunk. Közelebb kerülve az egykori kráter felülnézetből látványosabb, lesétálni pedig izgalmasabb: mintha valami idegen bolygón járnánk, miközben lépteink nyomán vörös por száll fel. Nemrég itt még bányatevékenység zajlott, azóta főleg a turistáké, sőt, filmet is forgattak ezen az „exkluzív” helyszínen, ahol lassan a növényzet vesz birtokba újra mindent, amit csak lehet. Tavasszal különösen látványos kontrasztot képez a fák élénkzöld lombja a vörös talajjal, ősszel az arany-vörös kombináció is csodás lehet.
Választhatunk olyan túra­ösvényt is, amely – miután ki­gyönyörködtük magunkat a kialudt vulkánnál – az egyre ismertebb Smaragd-tó fölé visz minket, hogy aztán leereszkedve közelről csodálhassuk a kristálytiszta vizet. A kisebb méretű tó a 2000-es évek elején alakult ki, miután abbahagyták a bazaltkitermelést. A tájékoztató szerint ma már 15-20 méter mély, különleges színét egy algaféle elterjedése, illetve a medrét alkotó kőzet és a fény összhatásának köszönhető. A magas sziklafalak ölelésében ez a ragyogó szín is változik, más reggel és más napnyugtakor, már napfényben és egészen különös borús időben.

Természet alkotta oszlopok

A természetvédelmi terület a Carpaterra Geopark része, egészen jó és informatív honlapja is van már (visitracos.ro). Itt is olvasható, de a kihelyezett táblákról is megtudhatjuk, hogy a vulkáni tevékenység kb. 1,2 millió évvel ezelőtt zajlott ezen a helyen. Az összegyűlt láva késői „ajándéka” a bazalt, az építkezésben jól hasznosítható kőzet kitermelése 1872-ben kezdődött el. Szerencsére megmaradtak a magas, többszögű bazaltoszlopok, amelyek kialakulásához különleges körülményekre volt szükség, és amelyeket már az 1960-as években védelem alá helyeztek mint geológiai ritkaságot. Tegyünk egy sétát alattuk, pazar látványban lesz részünk!