E csoportos játékok közös sajátossága, hogy segítették a nyilvános és tudatos alkalmi párválasztást. Többnyire a függetlenek vettek részt ezekben, különleges alkalmakkor pedig jegyesek és házasok is játszhatták.

Az egyik legegyszerűbb és egykor igen népszerű párválasztós játék a Párt keresek. A mulatságba az ajtón belépő és köszönő legény hangosan elkiáltotta magát: „Párt keresek, rá is lelek!” Erre a játékbíró vagy a házigazda megkérdezte tőle: „És ki légyen az?” Mire a legény megnevezte az egyik ottani, még pár nélküli leányt, akinek oda kellett mennie a legényhez, és köteles volt belékarolni, esetleg megcsókolni. Ezt követően együtt töltötték az időt, de a későbbiekre ez nem jelentett elkötelezettséget.

Felszabadultabb szemléletű polgári körökben a belépő személy leány is lehetett, aki egy ilyesfajta „hölgyválasz” keretében jelölhette ki az alkalmi beszélgető- vagy táncpartnerét. Ezt a változatot vidéken inkább csak akkor játszották, ha a legények és leányok társaságai zárt körben vigadozhattak.

A Kútba estem az előbbi játékos mozzanat folyamatos játékváltozata, míg a Kosarazásban a leány választott magának párt.

A Kendőzőben a fiatalok vegyesen és kézen fogva kört alkottak. A vezető legény – kezében egy kendővel – beállt a kör közepére, a körben állók pedig rövid ének mellett körtáncba kezdtek. A kör közepén álló becsukta a szemét, és néhányszor körbefordult, majd amikor az ének befejeztével a körtánc is leállt, kinyitotta a szemét és rámutatott a vele szemben álló leányok valamelyikére. Ekkor ők ketten a kendőt leterítették a földre, és arra letérdelve megcsókolták egymást. Ezt követően felálltak, a legény beállt a körbe, a leány helyére. A leány pedig, kezében a kendővel, a kör közepén maradt, és a leírt módon már ő választhatott csókpartnert magának.

A Befogadó, beavató egy ritka legény- vagy leányavató játék, amelyet egykor Felvidék, Kárpátalja és Erdély némely vidékén játszottak. Ismertebb, fonóban játszott változata az Udvaros. A felnőtté avatandó legényt vagy leányt a már felavatott leányok vagy legények középre ültették, a többiek körbeállták, esetleg körbetáncolták, miközben egy rövid dalocskát énekeltek. Ezt követően az egyikük kivált a körből, a középen ülőhöz ment és megcsókolta, mellette is maradt, és mindez addig tartott, amíg a kör el nem fogyott. Ebben a játékban a csók egyfajta jelkép: a megcsókolt befogadásának igazolása, a felnőttségének elismerése, valamint feljogosítás arra is, hogy az újonnan avatott az őt megcsókolók közül akár párt is választhasson, udvarolhasson.