Kettesben, többesben…
Ahogy nyaralsz, úgy élsz. Lehet, hogy első olvasatra meredeknek tűnik az összefüggés, de ha kibontjuk egy kicsit, talán egyet is értenek majd velem.
Ott van például az az ember, aki igazából már rég workaholic (munkamániás), de ezt így nem szoktuk kimondani, ráadásul mifelénk ki szól rosszat arra, aki keményen dolgozik, hogy eltartsa a családját? Gyakran az apukák ilyenek, akik nyaralásra is viszik a laptopot, állandóan telefonálnak, és hangoztatják is, hogy ők két nap tengerpart után megbolondulnak. Ingerlékenyek, feszültek (akárcsak az év többi napján), csak ezúttal nem a fáradtságtól, hanem mert elfelejtették, hogyan kell lazítani, „semmit nem csinálni”, csak úgy együtt lenni. Lassan lábujjhegyen jár körülöttük a család, és alig várják, hogy hazamenjenek. Ilyenek a mindennapjaik is: sokszor jobban érzik magukat magukban, anyuval, apu nélkül…
Aztán vannak olyan párok, akik mindig nagy társasággal indulnak nyaralni. A napok szervezésben telnek, ki főz, ki viszi le a gyerekeket a partra, ki vásárol, a férfiak söröznek, a nők sürögnek-forognak, kívülről minden nagyon szép és jó, de talán hazafelé halványan felsejlik néhányukban, hogy egyetlen kettesben eltöltött, intim pillanatuk sem volt a párjukkal. Az intimitás ritka vendég az év többi napján is, valami mindig közbejön, a gyerekek, a haverok, az anyós, a pluszmunka stb. Egymás mellett élnek, de ritkán együtt.
Kevesen, de vannak, akik mindig kettesben nyaralnak. Ha a környezetemet figyelem, ott egyébként is jól működő párok vannak, és tudatosan tesznek az együtt töltött idő minőségéért, mert tudják, hogy a kapcsolatot, a köteléket, az intimitást „etetni kell”, közös élményekkel, megélésekkel. Egész évben.
Mostanában divat lett elvinni valakit, mamát, nagynénit, aki a nyaraláskor rendezi a gyermekeket, főz, hogy a szülőket tehermentesítse. Az ilyen párok mindent megoldandó feladatnak látnak, a gyerekekkel való foglalkozást is. Az év többi részében is bébiszitter, bejárónő, mama-tata végzi a „piszkos munkát”, a szülők közben innen oda fuvarozzák a gyermeküket. Hatékonyan menedzselik a családot, de a spontán együttlét önfeledt öröme, a lazaság lassan kiveszett az életükből. Náluk teljesíteni kell, nem dumálni. Nyáron is.
Nyaralás alatt mégis lelassulunk kicsit, kiszakadunk a mindennapokból, és eljöhet a pillanat, amikor rálátunk az életünkre, a párunkra, magunkra.
Mi közünk van egymáshoz? Van, amit még mondjunk egymásnak? Vigyázat, mert a nyaralás tényleg felszínre hozhat lappangó párkapcsolati problémákat, viszont lehetőséget is ad, hogy tartalommal töltsük fel a kapcsolatunkat.


