erős felhőzet
Komporály Attila: nemcsak saját céljaimért felelek
Komporály Attila neve ismerősen csenghet mindazoknak, akik az elmúlt évtizedben követték a székelyudvarhelyi kézilabdaéletet. Attila 1989-ben született Baróton, sportolói pályafutása Székelyudvarhelyen indult, ahol hét éven át erősítette az SZKC csapatát. Ez idő alatt nemcsak hazai érmeket, bajnoki ezüstöt és bronzot szerzett, hanem részese volt annak a különleges menetelésnek is, amely a csapatot a Challenge Kupa-sikerig repítette.
Állítsa be, hogy a Google találatokban a Hargita Népe elől legyen!
– Visszatekintve, mely eredményeire a legbüszkébb?
– Sportolóként egy ezüst- és két bronzérem fűződik a nevemhez, emellett első osztályba jutottam a csapattal. Talán legnagyobb sikerem a 2015-ös Challenge Kupa-győzelem, az Orosházi FKSE jobbszélsőjeként ünnepelhettem a trófeát. Két évet Magyarországon töltöttem, ahol a csapattal a 7. helyezést értük el az NB I-ben.
– Mi jelentette a legnagyobb kihívást sportolói pályafutása során?
– A klubváltások során új környezetbe, új taktikákba kellett beilleszkedni. Kiemelkedő volt számomra az Orosházán játszott Challenge kupás időszak, nemzetközi mérkőzéseken bizonyítani mindig nagy kihívás és megtiszteltetés.
– Mit gondol, mit adott önnek a sport?
– Konkrétan a fegyelem és kitartás a legnagyobb ajándék, amit a kézilabda adott. Megtanított arra, hogy a nehézségek ellenére is előre kell menni. A csapatsport rávezetett, hogy nemcsak saját céljaimért felelek, hanem együttműködni kell a társakkal egy közös cél érdekében, és ez mentálisan is megerősített.
– Nemrég visszavonult.
– Tavaly hagytam abba a játékot, a kézilabda nélküli élet még formálódik bennem. Itthon van egy cateringcégünk, ahová mindennap bejárok dolgozni, és jelenleg teljes erőbedobással azon vagyok, hogy ez sikeres legyen. Az életem elég mozgalmas, nem unatkozom – ez segít abban, hogy ne gondolkodjam túl sokat a sport hiányán.
– De azért hiányzik...
– Igen. A nyári felkészülésig minden a régi rutin szerint ment, júliusban azonban kezdődött az edzésidőszak, akkor kezdett hiányérzetem lenni. De arra törekszem, hogy az űrt más elfoglaltságokkal, munkával, családdal töltsem ki.
– Ha kiemelhetne egy különleges pillanatot a sportolói pályafutásából, melyik lenne az?
– Nehéz egy konkrét pillanatot kiemelni, de nagyon sokat tanultam Orosházán, ott egy teljesen más kultúrába csöppentem. Ez az időszak formálta a hozzáállásomat, segített abban, hogy ne csak a játékban, hanem azon kívül is felkészülten, felelősségteljesen viszonyuljak a sporthoz és az élethez.
– Hogyan foglalná össze a kézilabda szerepét az életében?
– A kézilabda számomra életiskola volt: megtanított koncentrálni, erős mentális tartást kialakítani és értelmet adni a küzdelemnek – legyen az a pályán vagy az élet más területein. Többet kaptam, mint amit adtam: fegyelem, kitartás, csapatszellem és a tudat, hogy együtt dolgozni mindig célratörőbb, mint egyedül menni előre.
