Az Almafák hegyén, az aranyló búzamezők szomszédságában élt egy egérke, akit Hencegi Cincoginak hívtak. Egész nyáron művelte gabonaföldjét, és büszke volt arra, hogy a legjobb búzát termesztette „széles e vidéken”. A nyár végén, amikor a búza már megérett, Cincogi úgy döntött, hogy hazaviszi a termést, hogy télire legyen elég rágcsálnivalója.
Akadt azonban egy kis problémája. Cincoginak nem volt igavonó állata, hogy a kocsijára felpakolt gabonazsákokat hazahúzassa. Így a közeli korhadó almafa tövében lakó, éppen bóklászó két orr­szarvúbogarat kérte fel a segítségre. Az orrszarvúbogarak, Donna és Tonna, jó szívvel beleegyeztek, hogy segítenek Cincoginak. Mindketten jó szándékkal és barátságosan kezdték húzni a kordét az egérke ürege felé, a zötykölődő fogaton üldögélő Cincogi pedig dicsekedni és hencegni kezdett. Ahogy haladtak az erdőn keresztül, Cincogi egyre jobban hencegett termésével, ügyességével, és hogy milyen ügyes gazda ő. Donna és Tonna egyre türelmetlenebbek lettek, és úgy érezték, hogy Cincogi velük szemben hangoztatja saját nagyszerűségét.

Már félúton jártak, amikor az egérke még nagyobb fokozatra kapcsolta a hencegést és saját fenségességének hirdetését, ráadásul ezzel párhuzamosan a segítségére siető bogarak heccelésébe is belekezdett. Lustának és lassúnak bélyegezte Donnát és Tonnát, annak ellenére, hogy szorgalmasan húzták a szekeret az egérke éléskamrája felé. 
– Lusta Donna, lomha Tonna, fürgébb lábbal fussatok, szekeremet, gabonámat szorgosabban húzzátok! – csipkelődött Cincogi.
Donna és Tonna megelégelte és hirtelen leállt. 
– Elég volt, Cincogi! – mondták a bogarak dühösen. – Nem fogjuk tovább hallgatni, amint ócsárolsz minket, segítőidet, és magadat dicséred. Itt hagyunk, és vidd te magad tovább a búzádat.
Azzal sarkon fordultak és magára hagyták a megszeppent egérkét, akinek hirtelenjében arcára fagyott a mosoly. A bogaras lendületben a rakomány hirtelen kiborult a szekérből, s az egér megszégyenülve egyedül maradt az árok szélére kiömlött búzával. Szerencséjére Almáskertes, a jó tündér, a közelben sétált és megsajnálta a pityergő egérkét, ezért segítségére sietett, viszont megdorgálta felelőtlen viselkedéséért. Figyelmeztette, hogy nem illendő a féktelen dicsekvés és mások csúfolása, pláne, ha azok segíteni próbálnak.
Almáskertes varázspálcájával segít­ségül hívta a seregélyeket, akik szemenként Cincogi raktárába hordták a búza­szemeket. Cincogi megköszönte az ön­­­­­zetlen segítséget és megbánta meggondolatlan tettét. Bocsánatot kért Donnától és Tonnától, és meghívta őket egy búzakásapartira, ahol Almáskertes és a seregélyek voltak