Az Almafák hegyén május hónap beköszöntével az erdő csodálatosan zöldellő leveleket és virágokat öltött. Az élet pompázott, és a vidám bogarak boldogan töltötték az időt.
Egy ragyogó májusi napon Almáskertes és a vidám bogarak egy almafa alatt találkoztak egy duci kis cserebogárral, aki lehangoltan ült az öreg, odvas fa egy hosszú ágán.
– Mi a baj, kedves Csebogár? – kérdezte Almáskertes tündér érdeklődve.
– Úgy érzem, hogy mindenki más olyan gyönyörű és ragyogó, csak én vagyok egy pici, duci rovar – mondta Csebogár szomorúan.
A vidám bogarak közül Kis Csillám, a pillangó, megnyugtatta: 
– Csebogár, ne aggódj! Minden rovar egyedi és különleges a maga módján. Nézz csak meg minket, pillangókat: mindegyikünk más és más színekben, méretben pompázik, de így együtt még szebbé tudjuk varázsolni az Almafák hegyét. Mindegyikünknek helye van, akárcsak Turcsinak, a galacsintúrónak, de még a mogorva Bőgős Bögölynek is. 
Almáskertes és a vidám bogarak elhatározták, hogy segítenek Csebogárnak felfedezni saját egyediségét és értékét, ezért együtt sétáltak végig az erdőn, ahol megmutatták neki a virágok és növények életét, a méhek szorgos munkáját és az erdő kincseit. Csebogár lassan rájött, hogy ő is különleges és nélkülözhetetlen része az erdő ökoszisztémájának. Ducisága illik a telt és érett almák formájához, azok virágainak beporzásában pedig rendkívül aktív a jó mászóképessége miatt.
Ahogy séta közben telt az idő, Csebogár rájött, hogy nincs szükség arra, hogy másnak látszódjon, vagy megpróbáljon lemásolni másokat. Egyszerűen elég, ha csak önmaga lehet, így segíthet az erdő életének fenntartásában a saját egyedi képességeivel.
A vidám bogarak egy pikniket rendeztek az almafa alatt, megünnepelve, hogy Csebogár megtalálta önmagát, a helyét az erdőben és egyedi értékeit. Az Almafák hegye a vidám és hasznos bogarak hangjával és nevetésével volt tele, még az almafavirágok is ragyogva mosolyogtak körülöttük.
Almáskertes és vidám barátai megmutatták, hogy mindenki különleges a maga módján, és mindannyian hozzájárulhatnak valamivel az erdő életéhez. Nem kell megváltoznunk vagy másnak lennünk csak azért, mert úgy érezzük, hogy különbözünk másoktól. Az elfogadás és az önbizalom segít megtalálni helyünket a világban, és segíthetünk másoknak is megtalálni önmagukat és értékeiket.