A sakkjátszma izgalmai után Almáskertes és barátai, Tücsök Muri, Hencegi Cincogi, Füles Berci és Kurázsi Nyuszkó egy különös, mágikus kristálybarlanghoz értek. A felkelő nap fénye, mint tehetséges művész keze, simította végig az orgonasípokhoz hasonló kőoszlopokat, lágy zenét csiklandozva ki kemény felületükből. A fülbemászó dallam megbabonázva vitte előre a kis csapatot. A hatalmas üregbe lépve fényár fogadta az utazókat. A barlang falait borító tükörsima kristályok lenyűgözően, vakítóan szikráztak, ám hátborzongató veszélyeket tartogattak.

– Vigyázzatok minden lépésetekre! – figyelmeztette barátait Almáskertes, aki varázspálcájával tette biztonságossá az ösvényt, amin haladtak. A barlang járata szűk és kacskaringós volt, tele éles sziklákkal. A veszély nem volt hétköznapi. Minden egyes lépésnél figyelniük kellett, hogy ne érjenek hozzá a kristálysziklákhoz, mert az ősi krónikákban azt írták: üveggé válik az, aki hozzájuk ér. Ezt egyikőjük sem akarta.
Ahogy haladtak előre, a levegő hűvösebbé vált. Egyszer csak egy hatalmas kristálykapuhoz értek, amelyet ősi szellem őrzött. Áttetsző alakja lebegve őrködött a kapu fölött, és szigorúan nézett a barátokra. 
– Csak az haladhat tovább, aki teljesíti a próbát! – mondta visszhangzó hangon.
– Mi ez a próba? – kérdezte Almáskertes. 
– Antanténusz! – csattintott a szellem, és egy varázsgomba nőtt ki hirtelen a kristályokból. – E gomba erejétől megnyílik a kijárat. De csak az tudja leszedni, akit nem bolondít el bódító illata. A gomba körül mérgező gázok rejtőznek, amelyek könnyen tévútra vezethetnek. 
Almáskertes és társai vállalták a kihívást, hogy kiszabadíthassák Holdvilág Csodáját. Apró léptekkel indultak leszakítani a gombát, ám ahogy közeledtek a furcsa kalapos felé, mérgező gázok próbálták őket megtéveszteni. A gomba bukéja által gerjesztett illúziók célja az volt, hogy tévútra vezesse a barátokat. Minden lépésnél újabb látomások jelentek meg előttük, próbára téve éberségüket.
A káprázatokon, délibábokon, tüneményeken erőt véve – amiben sokat segített Almáskertes tündérpálcája – Tücsök Muri egy hatalmas, váratlan ugrással ügyesen leszakította a gombát, anélkül, hogy érintette volna a körülötte lebegő mérgező spórákat. A gomba ragyogni kezdett Almáskertes kezében, és a kapu ősi őrzője bólintott.
– A próba teljesítve – mondta a szellem. – Szabad az út! De ne feledjétek, ez még csak a kezdet vége! A vég kezdete Noxhenna birodalmába lépve jön el, a boszorkánnyal való párbaj lesz az igazi végső küzdelem.
A kristálykapu kinyílt, és a barátok egy újabb holdvilágsziromra bukkantak. A holdvilágszirom egyértelműen jelezte, hogy jó úton járnak, megerősítve őket küldetésükben. Ahogy kiléptek a kristálybarlangból, az ég ismét kiderült, és a lágy napfény megvilágította előttük az utat. Noxhenna sötét birodalmának határai már közel voltak, de Almáskertes és barátai készen álltak minden újabb próbatételre, hogy visszaszerezzék a Holdvilág Csodáját, helyreállítva a békét varázslatos világukban, az Almafák hegyén.