Hirdetés

Az elkallódó pályázat és vitatott szerződés

Pál Árpád, Gyergyószentmiklós volt polgármestere 2004-es leköszönésekor hátrahagyta a kész, S.O.S. Gyilkostó elnevezésű anyagot, amelyben a problémák mellett azok megoldásának javaslata is szerepelt. Akkor azt remélték, hogy az Európai Unióhoz való előcsatlakozás idején forrásokat fognak tudni lehívni ezek megvalósítására. A terv azonban máig nem valósult meg.

Vlaicu Lajos
Becsült olvasási idő: 6 perc

Gyilkostó üdülőtelep Gyergyószentmiklós szerves része. Ezért nem lehet a várostól elkülönítve értékelni a múlt és jelen történéseit – véli Pál Árpád, aki 1997 és 2004 között töltött be polgármesteri tisztséget Gyergyószentmiklóson, de azt megelőzően, Dézsi Zoltán polgármestersége idején alpolgármesterként tevékenykedett. Úgy látja, az 1992–2003 közötti időszak a túlélésről szólt, 2003–2007 az Európai Unióhoz való előcsatlakozás időszaka, 2007-től napjainkig pedig a csatlakozás utáni költségvetések adta lehetőségek. Pál Árpád meglátása szerint a Gyilkostó (és Gyergyószentmiklós) legnagyobb gondja egyaránt az állandó figyelem és következetesség hiánya. Kifejtette, sikerként tekint arra, hogy 2004-ig sikerült a képviselő-testülettel és a hivatalban kialakított szakembergárdával felkészíteni a várost a térítésmentes források fogadására. A Gyilkostó vonatkozásában a felsorolt szakembergárdával 3-4 éves munka eredményeként 2004-ben letették az asztalra az S. O. S. Gyilkostó pályázati anyagot. Ez tartalmazta mindazt, ami mai napig nem valósult meg a Gyilkostónál (infrastruktúra, közművesítés, sípályák stb.). A pályázatot végül a 2004 decemberi halasztás után 2005 januárjában írták ki, azonban az utána következő városvezetés a meghosszabbított leadási határidőre sem volt képes a megfelelő szabályok betartásával letenni a pályázatot, így ez már a formai szelekción elbukott – többek között bélyegző sem volt náluk, amikor le kellett adni az iratcsomót Gyulafehérváron – sorolta az okokat, amelyek szerinte idáig vezettek. Pál Árpád hozzátette: 2004 után a közhasznúságra és a pályázatokra alapozta Gyilkostó jövőjét, ebből tervezte megvalósítani a projekteket, ahol az önkormányzatnak kevés anyagi forrást kellett volna előteremtenie, hiszen 2007 előtt előcsatlakozási forrásokat lehetett volna lehívni.

Kristó Róbert

Madátumom lejárta után az újonnan megalakult testület teljes mértékben RMDSZ-es tagokból állt, élükön az akkori polgármesterrel a közhasznúság elvét félretéve, a partnerségre kezdték fektetni a hangsúlyt. Hogy konkrét példát is említsek, Gyergyószentmiklós fűtési projektjét, amit előkészítve hagytam az asztalon, az utánam következő polgármester Siófok testvértelepüléssel partnerségben akarta megvalósítani, nélkülözve az általam végigjárt svájci finanszírozású projektet. Végül Mezei János fejezte be. Gyergyószentmiklóson az elmúlt évtizedekben a stratégia feladásában volt a legnagyobb hiba, azaz feladták a közhasznúságot, és áttértek a partnerségre. Igaz, ez Gyilkostóra, valamint a városra egyaránt. A magánbefektetésnek természetesen megvannak az előnyei, amit most nem részleteznék, viszont a szabályok a pályázatok esetében sokkal szigorúbbak, mint a partnerségi megállapodások. Tele vagyunk azóta is tervekkel és hangzatos projektekkel, amelyekre a pénzek elmentek, viszont előrelépés semmi – mondta a volt polgármester. Hozzátette: a dolgok rákfenéjét itt kell keresni. A cégek A Gyilkos-tó sorsa a sokat vitatott két cégen – Monturist és Viridis – Pál Árpád szerint egyáltalán nem múlt, ezek csupán indokok voltak, hogy jól elpalástolják a problémák igazi rákfenéjét. – Ezzel jól el lehet takarni a valódi problémákat, mindkét céget alpolgármesterségem idején hoztuk létre. 1992-ben és 1996-ban voltam alpolgármester, azt fontos leszögezni, a Monturisthoz akkor senkit nem engedtek közel. Az ötödik kerület nyomulása vezetett a cég létrehozásához, látták a lehetőséget, és abszolút a jóindulat vezérelte őket testvértelepülési kapcsolatok révén is. A polgármester bevont tizenvalahány céget és az ötödik kerületet. Az önkormányzat volt a többségi tulajdonos akkoriban. A cégek jóhiszemű részvényesi joggal való felruházása is hibának bizonyult utólag, ugyanis 1990-től 2004-ig a cég nem működött, egyéni érdek ütötte fel a fejét. Nem volt nyilvános megszólítás, mert lehet, többen jelentkeztek volna tulajdonosnak a cégek közül. Olyan állapotok uralkodtak, hogy engem kiküldtek polgármesterként a gyűlésekből. Nagy Attilával a cégeket kivásároltuk, és 2004-ben úgy álltam fel a mandátum végén, hogy minimálisra csökkent a tulajdonosi kör a Monturistban. Az elvet betartottam, akkoriban Gyergyószentmiklós önkormányzata nyolcvan százalékkal volt többségi tulajdonos, az ötödik kerület körülbelül öt százalékkal, a közművek, a Viridis és a másik cég minimálissal. Utána szűk két év alatt az önkormányzat részvényeit lefaragták 49 százalékra, és 51 százalékkal lett az ötödik kerület a többségi tulajdonos – fűzte hozzá Pál. A Viridist 2000-ben alapították – emlékezett vissza –, éveken keresztül a városnak a csónakáztatásból nem származott jövedelme. Akkor azt szerették volna, hogy a Naturland, akik sokat tettek a környéken, vegyék kézbe a csónakáztatást is, ezért egy jogtanácsos javaslatára egy 60-as évekbeli törvény alapján licit nélkül adták át a kezelési jogot az alapítványnak. Később, hogy számlázni tudjanak, a Naturland tagjai létrehozták a Viridist – ismertette a cég megalakulásának körülményeit. – Ami hibát elkövettem a Viridis kapcsán, hogy mandátumom végén, amikor már tudtam a választások eredményét, amíg a következő polgármestert beiktatták volna, aláírattam a Viridis-szel egy szerződést, amiben a csónakáztatásra adtam engedélyt. A hivatalos végigvitelre már nem volt időm, a saját felelősségemre írtam alá. Tudtam, hogy támadható, lehetett volna másképp is csinálni, igaz, ezt nem szabadott volna megtennem. A tónak stratégiai szerepe volt, a vízügy le akarta csapolni, vízszükség miatt azonban ragaszkodtam a tóhoz, mert szárazság idején a falvaknak innen vettük volna a vizet. Már ekkor a Gyergyói-medence teljes vízellátásában gondolkodtam. A projekthez néhány év kellett volna, és végleg rendben lett volna a vízellátás kérdése is – ismerte el Pál Árpád. Hozzátette, ha az őt követő polgármester jóhiszemű, az aláírt szerződést a tanács elé terjesztette volna. Mivel ez nem történt meg, őt állították bíróság elé, ahol ugyanazzal a jogásszal állt szembe, akit korábban felkért, hogy adjon alternatívát erre a szerződéskötésre. Tovább azonban nem kívánta részletezni a cégek körüli huzavonát, „bohózat az egész” – nyilatkozta. Kristó Róbert

Megoldás

Az egykori elöljáró kifejtette, ő abban látja a megoldást, hogy az ötödik kerület adja vissza a többségi tulajdonjogot a városnak. A másik fontos feladat lenne, hogy a munkát elvégezzék. – Szebbnél szebb tervek és projektek születnek, választásokat nyertek, de a következetes munka elmaradt. Szereplő és túlélésre hajtó politikus elég van, de olyan, aki állandóan és töretlenül dolgozna, nincs, mert azokat félresöprik – nyilatkozta. Hozzátette, őt általában negatív példaként emlegetik, pedig nem gazdagodott meg. Ugyanakkor elmondta, az elmúlt húsz évben egyszer sem kérték a véleményét a nyilvánosság előtt, a legutóbbi, Gyilkostón tartott konferencia miatt érezte idejét, hogy nyilatkozzon a sajtónak. Ugyanakkor hangsúlyozta, amit húsz év alatt elrontottak, nem lehet a mostani testületen elverni. Kifejtette, „politikai téren két nem sikerült házasság, volt egy szűz, ellenzék nélküli testület – RMDSZ –, majd tizenkét évig egy közös polgármesterjelölt-kormányzás, ahol a két érdekképviselet a csendes vezetés miatt összeházasodott. Most házasság van a polgármester és a polgármester között. Az igazi gond, a polgármester és az RMDSZ testület között keresendő egy nem jól sikerült előválasztás miatt, amit nem tudnak lenyelni a testület tagjai. Stratégiaváltás, rossz irány a partnerséggel, és nincs, aki a munkát elvégezze. A jövő építését már ma el kellene kezdeni, aki tanácsosságot vállal, munkát is kell vállaljon, és pont. Erős testületre lenne szükség” – szögezte le az egykori polgármester. Ugyanakkor hangsúlyozta, azon közösségek fogják tudni csökkenteni a tornyosodó negatív hatásokat, akiknek sikerül a hatalompolitikusokat felváltani szível-lélekkel a közösséget szolgálni akaró vezetőkre.

 

A sorozat korábbi cikkei: Érdekellentétektől iszapos Vissza a köznek Tiszta vizet kellene önteni a pohárba Mutyizás és cirkusz Nincs pártfegyelem Rendcsinálás címén ellehetetlenített vállalkozók A Gyilkos-tó esete a cenzúrával A nemzeti park szempontjai Hegyimentődíjat foglalnának bele a szállás árába Gyilkostó: szennyvíz és szemét Elöregedett erdők a nemzeti park területén A vízügy jónak tartja a tó vegyi és biológiai jellemzőit Jogos panaszok, kezdetleges állapotok Önkény és közöny A barátságos kapitalizmus A vállalkozókon verik el a port?



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!