A közbiztonság javult, az egyéni biztonság romlott

Bár történtek súlyos következményekkel járó, kirívó esetek, összességében csökkent az utóbbi években az utcai támadások száma a székelyföldi váro­sokban. Ugyanakkor egyre több munkahelyi, iskolai, családon belüli erőszakos esetről értesül a nyilvánosság. Bakó András önvédelmet oktató szakemberrel beszéltünk a támadók habitusáról, a nő–férfi erőviszonyokról és támadások átalakulásáról.

Pál Emil
Becsült olvasási idő: 9 perc
A közbiztonság javult, az egyéni biztonság romlott
Fotó: Hodgyai István

– Az utcai támadásokat tekintve változott-e bármi az elmúlt tíz évben, hogyha a székelyföldi régiót vesszük?

– Az elmondható, hogy az utcai támadások száma némileg csökkent, de ha a kisvárosokból és a községek falvaiból kitesszük a lábunkat, a nagyvárosokra és az egyetemi városokra ez az állítás már nem igaz. Viszont egyre többször derül fény olyan támadásokra, melyek iskolán, családon, háztartáson belül történnek, és amelyekből legtöbb esetben nehezebb szabadulni, mint egy utcai támadásból. Ezek pedig nem köthetők népesebb helyekhez, bárhol előfordulnak. 

– Nem paradoxon, hogy a közbiztonság javult, a személyi biztonság romlott?

– Én azt látom, hogy a felgyorsult világ súlyos hatást gyakorol az emberekre, ami sok stresszel, nyomással, elfojtással jár együtt. Az emberek veszélyesebbek és kiszámíthatatlanabbak, mint mondjuk harminc éve voltak, és ez veszélyesebb helyzeteket is szül. Ahogy bármi másnak, a támadásnak és a védekezésnek is evolúciója van. Ha az önvédelmet vesszük, folyamatosan alakulnak különféle módszerek arra vonatkozóan, hogy minél hatékonyabban, a lehető legkevesebb idő alatt elhárítható legyen egy támadás. Napjainkban alapvetően máshogy reagálnak a támadók és a megtámadottak is, mint akár tíz évvel ezelőtt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a támadások vadabbak, agresszívebbek, a támadók kevésbé mérlegelnek. És igen, erre sok más mellett az is hatott, hogy számtalan harcművészeti technika vált elérhetővé a nagyközönség számára, melyet egymás ellen is felhasználnak az emberek.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés

– Akkor ma mennyire állják meg helyüket az utcán a teremben, rendszerezett körülmények között begyakorolt önvédelmi technikák?

– Egy önvédelmi iskolában, az órák alatt máshogy történik a védekezés, mint egy váratlan utcai támadásnál. Vannak olyan módszerek, technikák, melyek valós körülmények között nem állnák meg a helyüket, mégis oktatják azokat. Mint ahogy vannak épp a „forgatókönyv nélküli” szitutációkra reagáló módszerek is. Az MDS (Mastro Defence System), ami a Krav Maga egyik irányzata, például úttörőnek számít abban, hogy az utcai támadások elleni védekezést folyamatosan fejleszti. Azon alapszik, hogy őrző-védői és rendőri tapasztalatok alapján elemzik ki az utcai támadásokat, s azokhoz zárkóztatják fel az önvédelmi technikákat úgy, hogy a támadók ellen hatásosak legyenek. Ha kell, a technikákat aszerint alakítják, ahogy a támadók habitusa, reakcióideje, veszélyessége azt szükségessé teszi. Fontos kiemelni, hogy nem verekedésről van szó, a cél minden esetben a menekülés, így a technikákat is addig kell használni, amíg a támadót ideiglenesen ártalmatlanítja a védekező fél.

– Sok esetben egyenlőtlenek az erőviszonyokok: hogy tudja megvédeni magát egy vékony testalkatú nő egy termetes férfival szemben? Felmerül a hamis biztonságérzet kérdése?

– Egyszerű: mindig a futás a leghasznosabb. A technikákat csakis akkor kell és szabad használni, mikor már nincs lehetőség a futásra, és hárítani kell a támadást. Ezek viszont csak akkor hatásosak, ha megfelelő módon tanulta meg és gyakorolta be őket az ember. Szokás mondani, hogy az utcán, mikor önvédelemre kerül sor, nincsenek szabályok. Ilyenkor a menekülés a cél, ezt pedig úgy lehet elérni, ha a gyenge pontokat veszük célba: a szemet, ágyékot, hajlatokat. Ha ezeket támadjuk, már kevésbé releváns erőviszonyokról beszélni. De ez nem a hősködésről szól: minél hamarabb el kell hagyni a helyszínt, hiszen sosem lehet tudni, milyen eszköz, kés, pisztoly, kő kerül elő, ami további veszélyt jelenthet. És értesíteni kell a hatóságokat, hogy a törvényeknek megfelelően tudjanak eljárni, ideális esetben felelősségre vonva a támadót. 

– Néhány ilyen technika nem sajátítható el otthon? Mondjuk egy oktatóvideó segítségével?

– Nem. És nem is ajánlom. Az önvédelmi technikák kulcsa a részletekben rejlik, hogy a lehető legkisebb mozgással, a meglepetés erejét használva tudja a támadott megvédeni magát. A videók megmutatják a fogásokat, de azokat kizárólag szituációs gyakorlatok segítségével lehet jól elsajátítani. Ezt azért emelem ki, mert egy rossz mozdulat, mondjuk egy késes támadás esetén, súlyos sérülésekkel is járhat. Az alapok elsajátításához képességektől függően elég egy-két év, de a technikákat folyamatosan gyakorolni és fejleszteni kell, hogy a tudás éles és pontos maradjon.

– Mi a helyzet akkor, ha épp az elsajátított küzdő­sport­technikák révén lesz veszélyesebb egy támadó? 

– Aki jártas a küzdősportokban vagy önvédelmi képzésen részt vett, remélhetőleg nem fog ilyesmire vetemedni, mivel nagyon is tisztában van vele, hogy mekkora kárt okozhat. A valóságban természetesen így is akadnak olyanok, akik a korábban elsajátított technikákat felhasználják a megtámadott fél ellen, de ők szinte sohasem képzett harcművészek vagy sportolók. Emellett arról is kell beszélnünk, hogy a támadó sokszor ittas vagy kábítószer hatása alatt van – ez befolyásolja, hogy mennyire mérlegeli tettét, ugyanakkor tulajdonképpen egyszerűbb a leszerelése, mert nincs meg benne a fókusz. Emellett vannak „rossz és kevésbé rossz” támadók, nem mindegy, hogy valaki erőfitogtatásból támad, vagy ártani, elpusztítani akar, vagy „csak” a pénztárcádra pályázik. Bár az önvédelem célja minden esetben az, hogy hatástalanítsa a támadást, ki kell dolgozni és be kell gyakorolni a legjobb reakciót, amit az adott helyzetben alkalmazni lehet. 

– Hogyan védekezhet a megtámadott fél, ha a támadónál valamilyen eszköz, például kés van? És mi a helyzet csoportos támadás esetén?

– Mindig a saját biztonságunk az első. A helyzetből a legegyszerűbb kivezető utat kell keresni. De ha nincs ilyen, és valaki megtámad, és te az ellen védekezel, mindaddig önvédelemnek számít, míg egyenlőek a látható erőviszonyok. Ez azt jelenti, hogy ha valaki eszköz nélkül támad, eszköz nélkül védekezhetünk, ha eszközzel támad, a megtámadott is védekezhet eszközzel. Viszont, ha eszköz nélkül támadják meg az alanyt és az eszközzel védekezik, felelősségre vonható, amennyiben testi sértést okoz. Egy ember legfeljebb két személy támadásának tud ellenállni, háromnak akkor, ha azok nincsenek beszámítható állapotban, efölött már nem is érdemes számolni. Aki behatóbban érdeklődik az önvédelmi technikák után, szep­tembertől elmélyülhet bennük az Udvarhelyen induló képzéseink alatt.
 





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!