– Jóformán alig több mint egy évtized telt el a 2008-as bankválság óta. Tanult-e valamit a pénzvilág az akkori eseményekből? Nekünk, székelyeknek van-e esélyünk kimaradni a mostani, nem sok jóval kecsegtető helyzetből?

– Alig sikerült kikecmeregni a Covid által generált válságból, már jött is az energiaválság, amit a szomszédban zajló háború még inkább táplált, majd az elmúlt hetekben bankpánik és bankcsődök borzolták a kedélyeket. Nem alaptalanul, hisz él még bennünk a 2008-as bankcsőd, és az ezt követő gazdasági válság, hitelválság, a svájci frankos hitelek által okozott számos gond és személyes tragédia. Némelyek még arra is emlékeznek, hogy az ország akkori vezetői 2008 őszén éles versenyben jelentették ki, hogy a válság Romániát nem is fogja érinteni. Ez a jóslatuk sem jött be. Talán annyit tanultunk ebből, hogy nem hisszük azt, hogy mi különlegesek vagyunk, és ha valami történik néhány ezer kilométerrel arrább, az minket nem befolyásol. Egyre jobban tudjuk és értjük azt, hogy a „pillangóeffektus” létezik. Vagyis: „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, tornádót idézhet elő a másikon”. Ez halmozottan igaz mostani globalizált világunkban, amikor minden összefügg mindennel. Nevetséges lenne azt hinni, hogy egy távoli bankcsőd nem befolyásolhat minket, vagy épp a Szuezi-csatornán átforduló hajó, valamilyen formában nem lesz hatással a székelyföldi kenyér árára is. A Silicon Valley Bank, majd a Signature Bank csődje Amerikában lehet, hogy távolinak tűnt, de a svájci Credit Suisse körül kialakult helyzet már aggasztóbb. Valószínűleg a „friss”, 2008–2009-es élményekből tanulva, de a Svájci Nemzeti Bank motivációjával az UBS rekordidő alatt átveszi a Credit Suisse-t, hogy megmentse a bankot és létrehozzon egy még nagyobb bankóriást. A rekordgyorsaság elsődleges oka az, hogy megnyugtassa a piacokat. Nem kell összeesküvés-elméleteket kreálni, hogy mi történik, ha bedől egy nagybank, és elindul a pánik, a befektetők mentik a pénzüket, a vállalatok igyekeznek menteni a menthetőt, őket követik majd az átlagemberek. A nagybanknak a pillangónál sokkalta nagyobb szárnyai vannak, így tud tornádót, cunamit, de még a felénk reálisabbnak ható jégesőt is okozni minden területen.

– Az elmúlt száz évben több válság rengette meg a világot. Törvényszerű mindez?

– Válságok mindig voltak és mindig lesznek: ha egy kis gazdaságtörténetet nézünk az elmúlt évszázadból, akkor az 1929–1933 közti nagy gazdasági világválság, a mi ’56-unkat is megpecsételő szuezi krízis, majd a hosszú fellendülést követő 1973-as olajválság, vagy a ’82-es tőzsdei krízis, a ’97-es ázsiai válság, a 90-es évek orosz gazdasági krízise, Argentína bedőlése, a 2008-as recesszió és még sok egyéb regionális krízis is komoly, a mindennapi életünkbe gyűrűző problémákat okozott. Nagyjából 10-15 évente egy gazdasági válság megrengeti a világot, és ez némileg váratlanul, de törvényszerűen érkezik. A gazdaságban is vannak jobb és rosszabb periódusok. A legutóbbi válság – 2008–2009 – után gyakorlatilag a világgazdaság felfelé ívelő pályán volt – éreztük a „boldog békeévek” jótékony hatásait, mertünk álmodni. Ennek vetett véget a Covid, és az esztelen háború a szomszédban. S reméljük „csak” ennyi. Reméljük, nem lesz rosszabb, és – bár minden adott hozzá – nem következik egy csődsorozat, majd ezt követő gazdasági visszaesés. Bár technikai szempontból 2020, 2021 sok területen krízisként értelmezhető, azért mégsem csúsztunk nagyon le, a pánik nem lett úrrá rajtunk.

– Mit tehet az átlagember egy gazdasági földindulás idején, amikor számos jelentős pénzintézet csődbe megy, vagy az összeomlás szélére kerül? Akinek van némi megtakarítása, hogyan mentheti azt meg?

– A válságok okait és megoldásait elemezni nem lenne elegendő ez a pár sor – de elgondolkodhatunk azon, hogy mi a legjobb, ha jön a válság? Mit tehetünk a mi szintünkön, hisz – a környékünkön senkinek nem áll módjában kivenni, vagy belepumpálni a gazdaságba néhány százmilliárd eurót, hogy érdemben befolyásoljuk a világ gazdaságpolitikai folyamatait. S akkor mit tehetünk? Ha nincsen megtakarításunk, nincsen a létszükségleteken túlmutató vagyonunk – akkor nincs is mit féltenünk a józan eszünkön kívül egy ilyen helyzetben. Legfennebb arra koncentrálhatunk, hogy amink van, ne veszítsük el, ne kezdjük el – hamis remények alapján – elherdálni. Ha netán van egy kis megtakarításunk, vagyontárgyaink – akkor a legcélszerűbb diverzifikálni. Bármilyen hetedhét országon át híres „szakember” próbál meggyőzni minket, hogy most a legjobb, ha minden megtakarított pénzünkre aranyat, ingatlant, kriptót, vagy tőzsdei részvényt vásároljunk – én biztosan óvatos maradnék. Ilyen esetben célszerű nem egyetlen vagyontárgyra esküdni, hanem minél inkább szétosztani a megtakarítást, hisz arra van a legkisebb esély, hogy minden is bedőljön. Ilyenkor a „józan eszünk” segíthet – ha van még ilyen –, és nem a „tuti tippek”. De mindenkit megnyugtatok: nemrég azt mondta egy meghatározó vezető, hogy nincs válság, és Romániában nem is igazán lesz, mi fejlődési pályán vagyunk. Biztosan igaza van: nem lesz válság, mert – valamennyire – már van, és a pánik ilyenkor nem segít. Azt, hogy mi segít: nos, arra nincs biztos tipp, ha lenne, akkor sem biztos, hogy beválna. Így maradjon a józan eszünk, s ne higgyük, hogy megértjük és átlátjuk a nem létező összeesküvés-elméleteket. A nap holnap is felkel, a válságok meg jönnek és – reméljük – mennek.