– Hol végeznek az országban szervátültetéseket? 

– Az országban elsősorban egyetemi központok kórházaiban végeznek transzplantációs műtéteket, például Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Jászvásárban, Bukarestben, Temesváron stb. A szerv eltávolítása az agyhalott protokoll lezárta után kezdődik, értesítjük a regionális koordinátort, aki kiküldi a beteg adatait és a különböző központok kérhetnek további analíziseket. A folyamat rendkívül bonyolult, viszont szigorú szabályokhoz kötött, és az idővel is versenyt fut.

– Hogyan zajlik a szervátültetés?

– Abban az esetben, ha valakinél felmerül az agyhalál gyanúja, fizikai vizsgálatnak vetjük alá – magától nem lélegzik, nincsenek agytörzsi reflexei –, majd ezt követően elkezdjük az agyhalott-protokollt. Két lehetőségünk van, vagy elektroenkefalográfiát (EEG-t) végzünk – azaz megvizsgáljuk, hogy vannak-e agyműködésre jellemző hullámok –, vagy agyi angiográfiát. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház neurológusainak nincs meg az a kompetenciaszintjük, hogy EEG alapján megállapítsák az agyhalált, így Angio CT-t készítünk, ahol megnézzük, hogy a koponyában az agynak van-e vérellátása. Ez a lépés az agyhalál megállapításának a kiindulópontja. Ezt a vizsgálatot meg kell ismételni több mint tizenkét óra elteltével, ugyanis megtörténhet, hogy időközben pár érben elindul a vérkeringés, és a páciens nem számít agyhalottnak. Ha mégsem, akkor tizenkét óra elteltével jön a következő Angio-CT-vizsgálat és az Apnoe-s teszt, ahol a beteg agytörzsi reflexeit, illetve légzését vizsgáljuk. Abban az esetben, ha a beteg nem lélegzik, akkor megismételjük a tesztet hat órával később. A teszteket teljesen független orvosok végzik, hogy ne lehessen befolyásolni az eredményeket. A tesztet nem a páciens kezelőorvosa, hanem két főorvos végzi, az egyik az intenzív terápiás főorvos, a másik szintén lehet az, vagy idegsebész, illetve ideggyógyász főorvos, annak függvényében, hogy milyen a patológia.

– Milyen további lépések vannak, ha a protokoll lezárult?

– A protokoll lezárulta után, ha a két Angio-CT és két Apnoe-s teszt bebizonyítja, hogy nincs agyi működés, akkor onnantól a beteg agyhalott, jogilag halottnak nyilvánított személy. A diagnózist felállítottuk. Ettől a perctől beszélhetünk az elhunyt hozzátartozóival a lehetséges szervadományozásról. Mindig súlyos állapotú betegekről van szó, s mielőtt eléri a beteg a kritikus szintet, a családnak lehetősége van erről dönteni. Általában 24 óra is eltelik, addig a beteg állapotát figyeljük. A protokoll elvégzése után, amikor beszélünk a családdal, utána még szoktak kérni néhány óra gondolkodási időt. Ha a szerveltávolítás mellett döntenek, akkor a család írásos beleegyezést ad. Következik a törvényszéki orvos jóváhagyása, mert megtörténhet, hogy nem önkezűség, illetve baleset történt, hanem gyilkosság áldozata lett az elhunyt. Olyankor nem lehet szervet eltávolítani, mert az megváltoztatná a bírósági eljárás bizonyítékait. A törvényszéki orvos beleegyezését követően kommunikálunk a többi központtal, értesítjük a körzeti koordinátort, ő majd az elnököt.

– Kik lehetnek szervdonorok? Mi a leggyakoribb átültetésre váró szerv?

– Azok a páciensek lehetnek donorok, akiknek egészségesek a szervei, de ez már a teljes körű vizsgálat során ki szokott derülni. A protokoll tekintetében az időfaktor nagyon fontos, így az a jó, ha minél rövidebb idő telik el az eltávolítástól a beültetésig. De még így is 18 órától napokig is eltarthat, amíg sikerül lezárni a procedúrát. Az elhunyt hozzátartozóinak döntésétől is függ. Előfordult, hogy a hozzátartozók pap segítségét kérték a döntéskor. Bizonyára jobb lenne, ha még egészségesen lehetne dönteni arról, hogy mi történjen velünk, ez némiképp jobb irányba mozdítaná el a transzplantációs műtétek számát és sikerét. Önként is lehet valaki donor, ha közeli ismerősének szeretné adni egyik veséjét, akkor azt megteheti a legközelebbi transzplantációt végző kórháznál. A várólista hosszú, tüdő, szív, máj és vesék mindig kellenek, a donorra várók többen vannak. Szervdonor az újszülöttől egészen a hetvenéves korcsoportig bárki lehet, ugyanis egy egészséges hatvanéves máj, még működhet harminc-negyven évet gond nélkül. 

– Milyen a transzplantáció jogi háttere?

– Az országban a szervdonorokra vonatkozó szabályzat eléggé homályos, jelenleg az elhunyt hozzátartozói dönthetnek kizárólag. Abban az esetben, ha nincs hozzátartozója a páciensnek, akkor az állam rendelkezik felette az agyhalál diagnózisától számított 72 órán túl. A szervátültetés szigorú GDPR-szabályok szerint történik, a közvetlen hozzátartozókon túl, ha más szeretne információkat kérni, akkor azt a jogi osztályon keresztül teheti meg, még akkor is, ha csak arra kíváncsi, hogy jól van-e az illető személy. Az elmúlt öt évben összesen három szervdonor volt Hargita megyében. A viszonylag kis szám alakulásában szerepet játszik a kórház felszereltsége és szakorvosai, hiszen az ellátási szintünk nagyon jó, mert szinte minden balesetet szenvedőt azonnal el tudunk látni. Kisebb a lehetősége, hogy valaki agyhalál állapotába kerüljön. Az agyhalál és a klinikai halál közt a különbség, hogy előbbinél ver a páciens szíve, és az idegrendszer nem kommunikál a testtel, utóbbinál leáll a szív. 

– Hány transzplantációs műtétet hajtanak végre évente az országban? Kinek mi a feladata a transzplantáció alatt? 

– Fontos a gyorsaság, hiszen voltaképpen halott személyt próbál a csapat életben tartani. Az elmúlt időszakban a szerveltávolító műtétek száma elérte az ötvenet. Nemzetközi várólistáknak is eleget tesznek. A transzplantációs program anyagilag segíti a hozzátartozókat megadni az elhunytnak a végtisztességet, a műtétet vállaló orvosok, asszisztensek, kisegítő személyzet önkéntes alapon vesznek részt, erre a beavatkozásra nincs állami juttatás. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház transzplantációs koordinátora dr. Adrian-Cristian Dobrică, és én vagyok a KDP (Key Donation Person), így idejében tudom értesíteni a koordinátort, ha olyan esetet hoznak be, aki agyhalott-gyanús. A csapat hatékonyan működik, ez annak is köszönhető, hogy ezen a szakterületen dolgozók országos szinten ismerjük egymást. A rövid munkafolyamat alatt a koordinátor és a KDP az objektív munkavégzés miatt van különválasztva. A koordinátor foglalkozik a jogi és adminisztratív dolgokkal, míg a KDP lesz a kezelőorvosa a páciensnek. A kettő azért is van különválasztva, hogy ne befolyásoljanak bennünket. De hatalmas összhangra és csapatmunkára van szükség, hogy a beteget kórházon belül is életben tartsuk, és a vizsgálatokra, valamint a szervátültető műtétre előkészítsük. A keringést a műtét végéig fenn kell tartani. A műtét a nagy hasi ütőér lefogásával ér véget, amelyet senki nem él túl klinikailag sem. Műtét közben, ha bárki meghal, akkor is el lehet távolítani a szerveket, de onnantól még inkább felértékelődik az idő, mert a szervek károsodhatnak a vérellátás hiánya miatt. 

– Mi alapján dől el, hogy ki kapja a szervet? 

– Nem biztos, hogy a várólistán lévő legelső kapja meg a szervet, hanem az, akinél a legkisebb a szervkilökődés esélye, az előzetesen elvégzett tesztek alapján. A betegség súlyossága és az egyezés alapján kaphat valaki új szervet. A szervek teljes vizsgálatnak vannak alávetve, kicsi az esélye, hogy utólag komplikációk lépjenek fel, igyekeznek a transzplantációs központban is biztosra menni. 

– Milyen változásokra lenne szükség ahhoz, hogy hatékonyabban működjön a rendszer?

– Nagy előrelépés lenne, ha mindenki maga dönthetne arról, hogy halála után szeretne-e donor lenni, vagy sem, de lassan születnek meg az erre vonatkozó szabályozások, így egyelőre minden esetben a családtagok döntenek a páciensről, sőt a család dönthet arról is, hogy melyik szervét ajánlják fel.