A Jóistent akarta megmutatni a világnak
Bíró István 1983. december 22-én született Marosvásárhelyen szüleinek egyetlen gyermekeként. Édesapját fiatalon elveszíti, édesanyjával és nagymamájával mindvégig szoros lelki kapcsolatban állnak. Iskoláit a 14-es számú általános iskolában kezdi, majd a Református Kollégium diákjaként 2002-ben érettségizik. Ezt követően vallástanári szakon tanul, és öt év után sikeresen diplomázik. Vallásoktatóként egy évet tanít Marosvásárhelyen a Sportiskolában, valamint Marosszentannán. Ugyanebben az évben sikeresen felvételizik a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát és református lelkipásztor legyen. Utolsó évben gyakornokként a Marosvásárhelyi Kövesdombi Gyülekezetben szolgált, különös örömét lelve az ifjúsági munkában.
2014-től Csíkszeredában teljesít segédlelkészi szolgálatot. Ugyanebben az esztendőben köt házasságot Kovácsi Krisztinával, mely frigyet két fiú és egy leánygyermekkel ajándékoz meg a Teremtő. 2015. július 8-án a Székelyudvarhelyen tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkipásztorrá.
2016-tól a Madéfalvi Szórvány-Missziói Egyházközség lelkipásztora, a városban lakik és innen ingázik az felcsíki és gyimesi falvakba lelkipásztori és lelkigondozói munkát végezni. Ugyanakkor a város két iskolájában vallástanárként is tevékenykedik. Szolgálatait szívvel-lélekkel, fáradságot nem ismerve végezte, különösképpen szerette a gyerekekkel való foglalkozást és megpróbálta Istent illusztrációs segédeszközök használatával is közel hozni fogékony lelkükhöz. Folyamatosan képezte magát hivatásának jobb végzése érdekében, két évet tanulva lelkigondozó-tanácsadó diplomát szerzett, és terveiben volt, hogy a gyermekpedagógiát is még mélyebben elsajátítsa. Szolgálatait nem egyedül, hanem kezdettől fogva feleségével együtt végezte nagy odaadással. Élete nemcsak hivatásában, hanem családi életében is kiteljesedett, e kettő szorosan összefonódott. Házias természetű lévén otthonteremtő lelkülettel csinált mindent a ház körül, mindenben igyekezvén kímélni feleségét. Nagy örömét lelte a nagycsaládban, szeretettel és következetesen nevelte három gyermekét és nagy reménységgel tekintett elébe a negyedik gyermeke születésének. Esténként gyertyát gyújtott, együtt énekelt és imádkozott a család. Második családként tekintett a gyülekezetre, mindenkihez volt egy kedves szava. Jó emberismerőként a lelkére próbált hatni az embereknek. Igazi otthonra talált a csíki térségben, bár több meghívásnak eleget tehetett volna, ő mégis szolgálati helyén maradt és itt képzelte el öreg korát is. Szerette az itteni vidéket, gyakran járt ki Csíksomlyóra, ahol lelkileg feltöltődött. Életét jól meghatározott rend szerint élte, szerette a megszokott dolgokat, pontosan előre eltervezett mindent. Szépérzékkel megáldott volt, külső és belső környezetét igyekezett ragyogóvá és harmonikussá tenni. Jó ember volt, aki a Jóistent akarta megmutatni a világnak.