– Gyógyszerészként dolgozol, ugyanakkor egy ideje natúr kozmetikumok készítésével is foglalkozol. Hogyan kapcsolódik ez a két terület egymáshoz a te életedben, munkádban?

– Azok az alapanyagok, kozmetikumok, amelyeket készítek, mind hozzáférhetők a patikában. Ezeknek a kereskedelmi megfelelője is megtalálható, csak tartósítva, esetleg színezékadalékkal. A gyógysze­részet fontos része a fitoterápia. Ne felejtsük el azt se, hogy a gyógyítás valamikor a természetből indult el, s bár történt sok változás az évek során – lettek szintetikus és félig szintetikus termékek is –, az alapok a természetben vannak.

– Nemrég felkértek, hogy tarts előadást Vissza a természethez címmel, ahol az antibiotikumok használatáról és működéséről beszéltél…

– Mivel az utóbbi hónapokban hiány volt nagyon sok antibiotikumból, fény derült arra is, hogy gyakran indokolatlanul használják őket. Sok a tévhit, amelyeket akkor tudatosítunk, ha a gyógyszertárba érkezőkkel elkezdünk beszélgetni: antibiotikumot kérnek gyulladásra, nem tudva azt, hogy baktériumölő hatása ugyan van, de elsősorban nem gyulladáscsökkentő egyetlen antibiotikum sem. Kérdés volt az is, hogy mit lehet segítségül hívni a természetből, amivel kiegészíthetjük az antibiotikumos kezelést. Megfogalmazódott, hogy a két terület nagyon jól kiegészíti egymást, illetve hogy nem feledkezhetünk meg a tényről, miszerint a természet részei vagyunk mi magunk is.

– Te visszatértél valamelyest az ősi tudáshoz: mikor kezdtél el foglalkozni natúrkozmetikum-készítéssel, és miért?

– Egy ideig otthon próbálkoztam, hiszen izgalmasnak tűnt a kihívás, hogy megtaláljam a tökéletes receptet, s olyan szappant készítsek, amelynek jó az állaga, hatékony és szép is. Mindeközben sokan jöttek be a gyógyszertárba azzal a kéréssel, hogy olyan szappant szeretnének, ami nem szárít, pattanásokra is jó, és nyugtatja a bőrt. Nem volt ez annyira tudatos és célszerű tevékenység, de nyilvánvalóan ad egy pluszt az, hogy ma már szeretik és keresik ezeket a néhány alapanyagból készült, egyszerű termékeket. Kakaóvajjal, kókuszzsírral, olíva- és napraforgóolajjal dolgozom, ezek vannak elszappanosítva, illetve szuperzsírként sheavajat használok. A teafaolajas szappan a legnépszerűbb: fertőtlenítő hatású, jól tisztít, és puhaságot ad a bőrnek. A testvajban is ugyanezek a zsírok vannak, akárcsak a szájbalzsamban. Krémek készítésével is kísérletezem, csak meg kell találnom azokat a természetes emulgeálószereket, amelyek segítségével a vizet a zsírral tudom elegyíteni, hogy a krém egyszerre hidratálja és táplálja a bőrt. Ugyanakkor el kell oszlatnom azt a tévhitet, hogy a kereskedelemben kapható kozmetikumok mindegyike káros, hiszen vannak olyan bőrgyógyászati termékek, amelyek válogatott alapanyagokból készülnek, és áldásos hatásúak a bőrre. Ezek nyilván drágábbak, de megfelelő információ, tanácsadás birtokában el tudjuk dönteni, hogy a bőrünknek mire van szüksége.

– Sokszor éppen ez a tudatosság nincs meg bennünk, s bár tudjuk, hogy jó lenne visszatérni a gyökerekhez, a természetességhez, a hogyanokról fogalmunk sincs. Milyen kihívásokat látsz gyógyszerészként ezen a területen?

– Azt az évszázados ismeretanyagot, amit őse­ink használtak, ma már tudományosan is meg lehet magyarázni. Ráébreszteni az embereket arra, hogy nagyon sokszor a legegyszerűbb dolgok, megoldások vezetnek jóra, ezt tekintem igazi kihívásnak. Fontos lenne visszatérni az egyszerűséghez a gondolkodásunkban is, közben tudni azt, hogy ha szükség van rá, nagyon fontos és sokszor életet mentő a gyógyszeres beavatkozás. Az ősi bölcsesség, miszerint minden vidéknek, térségnek megvan a maga gyógyító patikája a természetben, az életterében, ma is tartalmaz igazságot, főként a mi vidékünkön, ahol olyan bő­sé­ges gyógynövényarzenállal rendelkezünk, hogy „csak” meg kell ismernünk és tudatosan használnunk ezeket.