Tanévzáró tájékán, vizsgák idején gyakran téma az öltözet. Na jó, nálunk még annyira nem hangsúlyosan (de nemrég egy magyarországi oldalon parázs vita alakult ki), legfeljebb a szenvedő alanyok morgolódnak, amikor a tanévzáró reggelén, kis- és nagyérettségikor fekete-fehér pingvinszettbe kell bújniuk, ha esik, ha 30 fokot mutat a hőmérő. 
Mondják, hogy Székelyföld sok tekintetben eléggé konzervatív, így a felnőttek nagyjából egyetértenek abban, hogy az ünneplő, az legyen ünneplő. És ha lehet, akkor – ahogy mondani szokták a tanítók, osztályfőnökök – fekete alj, fehér felső. Abban is nagy az egyetértés, hogy pingvinszettben olyan szép egységesen néznek ki a gyermekek, fiatalok. Mert az jó, amikor senki nem lóg ki a sorból és nincs összevisszaság. Hát nem?

Hogy a gyermek, aki iskolai ünnepre készül, mert épp kitört a vakáció, és a kedvenc pörgős szoknyáját vagy vadiúj dinós pólóját szeretné fölvenni? Nehogy már, azt nem lehet! Még esetleg oldottan, saját vizei­ben érezné magát, firegne-forogna, csacsogna és elrontaná az évzáró emelkedett hangulatát. 
Hogy a nagyobb gyermek, aki épp vizsgázni indul, miközben a gyomra öklömnyi a lámpaláztól, olyan ideges, hogy a háta közepén is folyik a víz, retteg az öltöny szorításától, attól, hogy milyen idétlenül néz ki abban a fekete szoknyában, és jaj, a fehér blúzt biztosan össze fogja kenni a golyóstollal, és akkor másnap mi lesz, az mellékes. Mert meg kell adni a tiszteletet. Minek is? A vizsgának? A vizsgáztatónak? Azért van abban valami különös, amint ünneplőben vonulnak a vágóhídra a nyolcadikosok, tizenkettedikesek – mert jó részük így éli meg a „nagy” megmérettetéseket.
Persze az öltözködés nem csupán önkifejezés, vannak szabályai, van, amit a modern protokoll is ajánl, de nem lehet, hogy néha csak régi, becsontosodott szokások alapján járunk el egy-egy iskolai esemény dress code-jának a meghatározásakor? Amikor hallom, hogy egy bizonyos általános iskolában a fiúknak nyolcadik osztály végén kötelező módon fekete öltönyt kellett csináltatni, azért elbizonytalanodtam. Mit kezd egy intenzív növésben lévő serdülő fiú egy fekete öltönnyel azonkívül, hogy néhány napig abban szenved az iskolában? Megéri a családokat ilyen költségekbe belerángatni?
A pingvinszett követelésével milyen célt érünk el az „egységes látképen” kívül? Hogy bizonyos helyzetekben fekete-fehérbe kell bújni, bár lehet, hogy kicsit szűk már, és kopott, húzogatjuk ide-oda, de lejár és annyi. Vajon mi lenne, ha ehelyett már az iskolában elsajátítanák a gyerekek az alkalomhoz illő, decens öltözködés szabályait, amit majd később, államvizsgán, állásinterjún, egy munkahelyen is fel tudnak majd használni?
A vizsgák valóban komoly események, meg kell adni a módját a viselkedésnek, de a megjelenésnek is, viszont a kényelemre is kell(ene) figyelni, mert feszengve nem lehet megfelelően koncentrálni a feladatra. A nevelő hatás mellett ezeket a szempontokat figyelembe véve én biztos felülvizsgálnám a pingvinszett létjogosultságát, így, a 2020-as évek közepén…