A Sziklára épített ház alapkövének letételére készülődött Berszán Lajos atya. A közkedvelt, többnyire csak Papbácsiként ismert és szólított gyimesfelsőloki plébános gondos és figyelmes gazdaként mindent előkészített a nagy eseményre: gondoskodott az ünnepség és az egyházi áldás kellékeiről, Bálint Lajos, Erdély első érseke méltó fogadtatásáról, a vendégek méltó fogadásáról, az ünnepi részt követő szeretetlakomáról, azaz minden fontos dologról vagy apróságról, ami hozzájárult a rendezvény sikeréhez, emlékezetessé tételéhez. Elvégre zarándokház, iskola alapkövét teszik le, ilyen esemény pedig egy emberöltő alatt ritkán adódik egy közösség életében. S mint aki jól végezte dolgát, várta a vendégeket.
Az érsek úr annak rendje-módja szerint megérkezett, s az üdvözlő szavak után a vendéglátó lelkipásztornak szegezte a kérdést: ki lesz az új hajlék védőszentje? Papbácsi elsápadt, a nagy készülődésben erre az egyre nem gondolt. Valamit leolvashatott az arcáról az érsek úr, mert azt mondta: ne essél kétségbe, nincs semmi baj. Én egy Szent Erzsébetről szóló prédikációval készültem, így hát legyen az új iskola védőszentje Árpád-házi Szent Erzsébet.

Nagy kő esett le Berszán atya szívéről, s úgy érezte, Szent Erzsébet önként jelentkezett, hogy az új hajlék védelmezője legyen. S mint tapasztalta a későbbiekben is, az iskolaépítés és intézményteremtés hosszas és rögös útján, mindig akkor érkezett a segítség, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Az odaadással végzett munka, a közösség elkötelezett szolgálata, a rendületlen hit vonzza a segítő szándékot, így sikerült a semmiből létrehozni harminc év alatt a Gyimes völgye gimnáziumát, ahol ma mintegy két és fél száz gyermek tanul, az óvodásoktól a gimnazistákig minden korosztályt képviselve. S nemcsak a völgyből, hanem a Székelyföld közeli és távolabbi településeiről, no meg a moldvai csángó falvakból is jönnek diákok az iskolába, ahol nemcsak tanítják, hanem örök emberi, közösségi értékekre is nevelik a nebulókat. 
Az 1993-ban kezdett építkezés első eredménye a Sziklára épített ház lett, itt tanultak és itt laktak az iskola indulásának éveiben a gyermekek, közel tíz év múlva elkészült az új iskolaépület, majd utólag épült egy újabb épületszárny, benne tornateremmel, alatta menzával. Az első épület rotondájában van az iskola kápolnája. Természetesen Szent Erzsébet szobra is megtalálható a kápolna díszei között, talapzatán pedig díszes ereklyetartóban a névadó szent ereklyéje. Jelenléte megerősíti a Papbácsit abban a meggyőződésében, hogy Szent Erzsébet önként jelentkezett arra, hogy az iskola védelmezője legyen. Noha nem gondolt rá a tüzetes előkészületek során…