– Szociológus végzettséged ellenére elsősorban rendezvényszervezéssel foglalkozol, emellett lakodalmas gazdaként és humoristaként is találkozhatunk veled. Hogyan egyensúlyozol az elfoglaltságaid között, hogyan érnek össze benned ezek a minőségek, szerepek?

– Nehéz megteremteni az egyensúlyt, nemcsak számomra, hanem a közönségnek is, amely különböző szerepekben lát. Amikor politikai pályára léptem, főként akkor merült fel sokakban, hogy lehet egy politikus humorista is, vagy fordítva, mennyire tud hiteles lenni a különböző szerepekben. Akkor is azt mondtam, és most is, hogy mindenhol igyekszem őszintén beszélni, a humorban a stand up is egy őszinte műfaj. Hosszú távon pedig keresem a helyem, még nem tudom pontosan, hogy mit akarok csinálni az elkövetkező évtizedekben. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy öt évnél hosszabb ideig sehol nem voltam. Bár nagyon szeretem a jelenlegi munkámat, jók a visszajelzések, nekem folyamatosan szükségem van a változásra. Az új estem is a változásról szól, de emellett nagyon őszintén osztom meg a gondolataimat a közönséggel. Eddig, amikor itthon felléptem, mindig volt valamilyen következménye, most is biztosan lesz, de ezt is vállalom.

– Bizonyára azokra a tabutémákra gondolsz, amelyeket érinteni fogsz a humor által…

– Azokra is, igen. Nagyon szerencsés vagyok, hogy itthon élhetek, nem hazajövök egy előadást megtartani, s aztán továbbállok, hanem mindennap látom az itteni emberek problémáit, nehézségeit; látom, mi az, amit ki mernek mondani, és mi az, amit nem, ezért mélyebben beleásom magam ezekbe a kérdésekbe, nem csak a felszínt érintem. Román–magyar kapcsolatok, család, gyermeknevelés, párkapcsolat, vallás, halál – mind-mind olyan témák, amelyekről máshogyan, mélyebben, őszintén lehet és kell beszélni a humor segítségével.

– A székely ember nagyon szeret viccelődni, de hogyha vele viccelnek, nem biztos, hogy érti, vagy hogy tud nevetni saját magán. Hogyan segít ebben az erdélyi humorista, aki szinte-szinte nem is létezik, vagy legalábbis nagyon ritka?

– Az elmúlt évben a humor különböző értelmezési formáit láthatták-hallhatták, akik eljöttek az alfalvi Petőfi Sándor Művelődési Házba, hiszen a Székely Góbéktól Kovács András Péterig sokan megfordultak nálunk. Abban viszont egyetértek, hogy mi nem szeretünk magunkon nevetni, ezért jó görbe tükröt tartani magunk elé, ezt próbálom megtenni most. 

– A bemutatásból kifelejtettem, hogy közéleti szerepet is vállalsz. voltál már helyi tanácsos, jelenleg Hargita Megye Tanácsának vagy tagja. El tudnak-e a nézők – és te – vonatkoztatni ettől, amikor színpadon vagy humoristaként?

– Úgy gondolom, nehéz elvonatkoztatniuk, és nekem is nehéz itthon fellépni, idegen környezetben sokkal könnyebb, hiszen nem ismernek. Itthon, ha már a családomról is beszélek, a nézők többsége ismeri őket, és a nézők között ott van a fogorvos, a fodrász, a kántor és a szomszéd néni is. De remélem, átjön a lényeg, hogy én abban az órában, onnan a színpadról üzenek valamit, ami a kikapcsolódáson túl el is gondolkodtat, hiszen a stand up műfaj olyan, mintha saját magunkat látnánk-hallanánk, általános történetek révén. 

– A családod hogyan viseli, ha magára ismer egy-egy poénban?

– Az elején nehéz volt ez is, főként édesanyám ellenezte, majd a feleségem, de szép lassan hozzászoktak. Már ők is hozzánevelődtek ehhez a műfajhoz, tudják, hogy nem egyedi példát ragadok ki az életünkből.

– Lakodalmas gazdaként is láthatunk Erdély-szerte, ez is a humorhoz közeli, de talán kötöttebb műfaj…

– Gyergyószéken nincsenek régi hagyományai a vőfélykedésnek, a lakodalom levezetését néhány évvel ezelőtt még a násznagy, vendéghívó végezte, viszont a megye más részein régi szokása van ennek. Nemrég a lakodalomhoz köthető szokások is fellazultak, átalakultak, más térségből hívnak zenészeket a fiatalok, s mivel kevés volt a fiatal vőfély, nagyon népszerű lettem. Bár mostanában sokkal kevesebbet vállalok, igyekszem minél több időt a családommal tölteni.

– Művelődésszervezőként dolgozol főállásban, az alfalvi művelődési házban, és az épület megújulásával mintha a kínálat is sokrétűbb, változatosabb lenne, hetente többször is nyitva az ajtó. Hogyan bírja a tempót a helyi közönség?

– Jó évet zártunk 2022-ben, nemcsak a statisztikai adatok tükrében, hiszen a számokon túl üzenetek is vannak. Örülök, hogy bár sok esetben kicsinek mutatkozik a színházterem, máskor pedig nagynak, összességében a folyamat elindult, velünk van átlagosan százötven néző, aki szinte az előadásoktól függetlenül igyekszik bekapcsolódni, részt venni. Széles volt a választék műfajok tekintetében is, bérletrendszerünk van diákoknak, gyermekeknek, felnőtteknek. 87 színházi előadással, tíz gyermekelőadással és hét kiállítással vártuk a nézőket idén.

– A számos, kreativitást igénylő munkád mellett hogyan kapcsolódsz ki? 

– Vannak hullámvölgyeim, amikor úgy érzem, nincs, miről beszéljek, mert mások már mindent elmondtak, de most úgy érzem, egy sikeres időszak után vagyok, s új humortémákhoz tudok nyúlni. Megnősültem, gyermekem született, így megváltozott az egész életem, a nézőpontom, de nyilván kell a feltöltődés, a pihenés, ami a családommal töltött időt jelenti. Ők nagyon sok erőt adnak, bármilyen nehézségen átlendítenek. Emellett hokimeccs­re járok, focizom – ezek is előnyei az itthonlétnek, máshol bizonyára csak a munkámnak élnék.