...mert bárhol is járnak a világegyetemben, otthon érzik magukat. A viccen kívül még sincs semmi kézzelfogható bizonyíték. Feltételezés itt, feltételezés ott. 
Olvasom, hogy elméletileg nemrég huszonnégy szuperlakható bolygót azonosítottak a kutatók 4500 exobolygó közül. Feltehetőleg idegen űrhajóból származhat a tengerfenéken megtalált tárgy. Lehetséges, hogy földönkívüliek mumifikálódott maradványaira bukkantak kutatók Dél-Amerikában. Valószínűleg idegen űrhajók nyomait találták meg az óceán fövenyén és a többi és a többi. A világ legnagyobb hegyét lehetne összehordani az idegen életet alátámasztani igyekvő hírmorzsákból. Az ufók létezését készpénzként tálaló cikkek garmadája ömlik a médiafelületeken keresztül az emberiségre, elolvasva pedig csak egy újabb vagy már létező elmélettel „gazdagodott” a kíváncsiskodó.

Egy rakás talány, hogy akad néhány ufó talán – motyoghatnánk magunkban. A rengeteg szenzációsnak tálalt hír ellenére még sincs semmi konkrétum. A földönkívüliek egyelőre maradnak az emberi fantázia képzeletvilágában. Elméletileg, lehetséges, talán, valószínűleg, esetleg, netán, így kezdődik minden „megdönthetetlen” bizonyíték a kicsi zöld emberkék, marslakók létezésére. Mégis hol vannak?! Ha már mindent is tudunk róluk, legalábbis a napi szinten ránk zúduló hírhasábokból. Ebben a végtelen információözönben nem könnyű kiszűrni az igazságot. Az ufóhisztéria időről időre felszínre tör, mindig friss hírekkel szolgálva. Ám a kérdés továbbra is égető: hol vannak ezek a földönkívüliek, ha valóban itt vannak közöttünk?
A tudomány és a kritikus gondolkodás iránti igény arra sarkall, hogy ne dőljünk be az állandóan változó és sokszor ellentmondásos információknak. A kihívás abban áll, hogy különbséget tegyünk az értékes tudományos kutatások és az összeesküvés-elméletek között, amelyek gyakran csupán a fantázia szüleményei. Talán egy napon valódi bizonyítékokat találunk arra, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban, de addig is érdemes fenntartani a kételyeket meg a kritikus szemléletet.
Az ufókra irányuló kíváncsiság mindig is izgalmas kérdéseket vet fel. A világ nézőpontja és tudományos megközelítése folyamatosan változik, és mindannyian reménykedünk abban, hogy egyszer talán tényleg elérkezik az idő, amikor az emberek szembe találják magukat az ismeretlen lényekkel. Addig is érdemes nyitott szemmel és éles elmével követni az eseményeket, hiszen a titkok talán csak idő kérdése, és a világ egyik napról a másikra új fejezetet nyithat az emberiség történetében.
S hirtelen, mint az eltűnt szürke szamár a köd felszálltával, megkerül minden és mindenki, ember és ufó egyaránt, s majd, mint a kámfor, elillan a sok talány. S majd közös űrpartin lesz eszem-iszom, együtt dicsérve a galaktikus ízeket, hisz a sütés-főzés itt, e kék bolygón is földön kívüli élmény. S persze azt is megtudhatjuk majd, hogy miért nem költöznek a marslakók soha. Mert mindig otthon érzik magukat, bárhol is járnak a világegyetemben! Vagyis most is itt vannak, hisz otthon érzik magukat, csak nem tudunk róla. Talán.