A lelki életnek ez a gyümölcse nem más, mint kitartás kötelességeink, ígéreteink, elveink, eskünk, meggyőződéseink mellett. Aki hűségesen megteszi mindennapi kötelességeit, aki hűségesen beváltja ígéreteit, aki hűségesen beváltja adott szavát, akit könnyen nádszálként nem dobál ide-oda az élet szele, az igazi nagy szent. Az Istenhez vált hasonlóvá, akiről azt mondja a Szentírás: „Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, igaz és egyenes” (MTörv 32,4). – Jézushoz vált hasonlóvá, akiről azt mondja a Jel 3,14: „hűséges tanú”, annyira hűséges, hogy „önmagát nem tagadhatja meg” (2Tim 2,13). Érthető, hogy az Isten miért kívánja meg a hűséget tőlünk, amikor a Jel 2,10-ben így szól: „légy hű mindhalálig”.

Számunkra ez a kívánság annál sürgetőbb, minél inkább tapasztaljuk annak hiányát. Ki nem tapasztalná azt? Az ószövetségi bölcs azt kérdi: „Megbízható embert ki talál?” (Péld 20,6). – Kérdése nem jogtalan még ma sem. Nemeshegyi Péter jezsuita mondja, mintegy jellemezve a mai világunkat: „A mai világban nincsen ázsiója a hűségnek. Könnyen szegik meg az emberek szent ígéreteiket.”
A hűséggel kapcsolatban most két dolgot szeretnék kiemelni: legyek hűséges a kis dolgokban. Az ember általában a kis dolgokat leértékeli. Kicsiség az egész – szoktuk mondani a mindennapi életben. Pedig sok kicsi sokra megy. Sok kicsi dologból tevődik össze életszentségünk mozaikképe. Ezt Jézus nagyon határozott szavakkal fejezte ki: „Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű, aki pedig hűtlen a kicsiben, az hűtlen a nagyban is” (Lk 16,20). A kis hűtlenségek olyanok, mint a moly, amely észrevétlenül, lassan-lassan tönkreteszi a ruhát. Nem szabad leértékelnem a kis dolgokat, a mindennapi apró kötelességeket. Ne nagy dolgokról, egeket rengető cselekedetekről álmodozzam, mert aki ilyenekről álmodozik, az valójában semmit sem csinál. 
Egy jezsuita fráterről olvastam, hogy halálos ágyán magához kérte azt a tűt, amellyel egész életén keresztül varrogatott. Amikor kezébe adták, áhítattal megcsókolta és azt mondta: ez számomra a mennyország kulcsa. Míg a többiek tanítottak, prédikáltak, szentségeket szolgáltattak ki, én ezzel dolgoztam, Isten dicsőségére ajánlva fel minden öltést. Számomra is a kis dolgok, amiket mindennap tennem kell, a mennyország kulcsa. Ezek nyitják meg vagy zárják be előttem.
Legyek hűséges aztán ígéreteimhez. Azokhoz is, amelyeket csak egyszerűen másoknak mondva teszek, s azokhoz is, amelyeket ünnepélyesen teszek. A mindennapi életben sok mindent ígérek Istennek és embertársaimnak. Ünnepélyes ígéretek is elhangzanak, mint a házassági ígéretek (az egymás megbecsülésére, a felbonthatatlanságra, a házassági egységre), vagy különféle fogadalmak. A jellemes ember vonása, hogy az adott szót megtartja. Csak a jellemtelen ember vonása a hazugság: olyan megdöbbentő, amit a zsoltáros mond: „Kétségbeesésemben azt mondtam, minden ember hazug” (Zsolt 116,11). Vauvenargues francia moralista is hasonlóan fogalmaz: „Minden ember igaz lélekkel jött a világra és mint hazug hal meg”. Ha bizonyos sarkítás van is ezekben a megállapításokban, mégis sok igazságot tartalmaz és nagyon jellemző az emberi magatartásra. Életünkben ne így legyen, cáfoljunk rá!